Nem tudhatod

by Ács Dániel

Apám, ​aki irodalomtörténész, tavaly nyáron mesélt nekem egy különös figuráról, egy csendőrből lett ellenállóról, aki mindeközben kiemelkedően tehetséges irodalmár is volt, majd rejtélyes, tragikus körülmények között hunyt el.
Dienes András 1962 augusztusában iratokkal teli kézitáskájával felszállt egy Balatonra tartó vonatra, és elindult Almádiba, hogy az évek alatt összegyűjtött jegyzetei alapján
megírja legújabb tanulmányát: Radnóti Miklós halálának tisztázatlan történetét. Az út során a táska, benne a hatalmas kutatási anyaggal, az összes feljegyzéssel együtt eltűnt.
Valószínűleg ellopták. A már szívbeteg kutatót úgy feldúlta az eset, hogy pár napra rá, augusztus 30-án Almádiban megállt a szíve. A dossziék, a jegyzetek sosem kerültek elő, Dienes András a Radnóti-titkot magával vitte a sírba.
Ez az írás emléket állít az elveszett táska tulajdonosának, a kalandos életű tudósnak.
Képzeletben belenézünk az eltűnt táskába, felvázoljuk a legvalószínűbb verziót arról,
hogy mi lehetett a titok, amire rájött Dienes. Végül annak járunk utána, hogy mi volt az a darázsfészek, amibe belenyúlt a kutató, kik voltak a Radnóti-titok őrzői és a Radnóti-kultusz szertartásmesterei.

A meggyilkolt költő és a gyilkosok után nyomozó irodalmár egymásba fonódó tragédiájának története ez a könyv.

184 pages, Paperback

First published January 1, 2024

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Van abban valami lefegyverző, amikor egy újságíró ír egy könyvet, és az a címe, hogy „Nem tudhatom”. Ami amúgy (tudva-tudatlanul) egy alapvető szemfényvesztésre mutat rá a kötettel kapcsolatban. Ács ugyanis egy kémregény ígéretével indít: az irodalomtörténész Dienes András táskájának titokzatos eltűnésével – mely táska tartalmazta mindazt, amit Dienes Radnóti halála kapcsán kikutatott. Ki lehet a tettes? A gyanú árnyéka a Radnóti emlékét kisajátító Tolnai Gáborra és körére vetül (nevezzük őket „Radnóti-maffiának”), akik komoly titkosszolgálati kapcsolatokkal is rendelkeznek. Ám hogy pontosan mi is történt, éppenséggel nem tudjuk meg. A újságíró tanácstalanul széttárja kezét, becsülettel megvallva, hogy bizonyos dolgok egyszerűen nem tudhatóak meg, legjobb szándékaink ellenére. A kémregény lehetősége pedig szomorúan szertefoszlik, remélve, hogy legalább Frei Tamás megírja őt egyszer, ha már Ács Dani nem.

De kapunk cserébe valamit, ami a maga nemében legalább olyan izgalmas, és tán még tanulságosabb is. Ennek a történetnek a főhőse nem egy irodalomtörténész, pláne nem egy táska, hanem maga a költő. Ez a költő csak verslábakkal szeretne bíbelődni, és feküdni a Népszigetnél a Duna meleg homokján kedvesével. Ez a költő magyar nyelven ír, amiből logikusan következik, hogy magyar költő – így is tekint magára. De az állam jobban tudja, neki a logika bakfitty, a verslábak milyensége meg aztán pláne nem érdekli. Szerinte a költő nem magyar, hanem zsidó, punktum. El is küldi munkaszolgálatra, ami a világegyetem egyik legabszurdabb intézménye: elveszi az állampolgártól a jogot, hogy fegyverrel védje meg az államot, de ugyanakkor arra ítéli, hogy legalább olyan rosszul érezze magát, mint a frontbakák. Hovatovább ez egyetlen célja – úgy előidézni háborús veszteséget a munkaszolgálatosok között, hogy a közvetlen háborútól távol tartja őket. Az eredményt tudjuk, a végtelen menetelést Abdáig, aminek párlata a Bori noteszben olvasható, végeredménye pedig a tarkólövés.

De a költő a sírban sem nyughat békében. Mert jönnek az egykori barátok (Tolnai, Ortutay, meg a többiek), maguk is egykori üldözöttek, akik az új rendszerben magas posztra emelkedtek, önazonosságuk kulcsa pedig az, hogy most revánsot vesznek. Ők sajátítják ki Radnótit, a halálát éppúgy, mint a költészetét. Előbbivel kapcsolatban elrejtik, hogy gyilkosai egyszerű magyar honvédek voltak, hisz politikailag kívánatos az egészet a németekre meg a nyilasokra kenni. Utóbbival kapcsolatban pedig „vörösre festik” az életművel, felnagyítják Radnóti baloldaliságát és elhallgatják katolicizmusát, miközben nem létező kommunista jelképeket látnak bele minden versbe. Amíg a keretlegények Radnóti életét vették el, a „barátok” a versek jelentését.

De akárhogy erőlködnek, egy „Hetedik ecloga” még akkor is fénylik, amikor nekik már a csontjaik is elporladtak.

[Vera Gergely · Rating 5 out of 5]

Nem is az volt az igazán új, hogy most a németek, nyilas magyarok, vagy szimpla besorozott magyarok ölték-e meg Radnótit. Őszintén szólva, miután a magyar állam megalázta, kisemmizte, többször is munkaszolgálatra küldte ("mozgó vesztőhelyek"), majd eladta a németeknek rabszolgának, nem teljesen mindegy, ki húzta meg a ravaszt?

Hanem az a kultuszgyártás, amit utána az elképesztően befolyásos barátai és az özvegye műveltek. Hogyan lesz egy jó költőből az egyik legfontosabb 20. századi költő, milyen pontokon nyúlnak bele ehhez a narratívába. Mit hallgatnak el és mit emelnek ki?

Közben felmerült még bennem, hogy vajon mi lett volna Radnótiból, ha túléli a háborút? Milyen verseket írt volna? Beállt-e volna építeni az új rendszert, és meddig bírta volna? Azt gondolom, kevésbé lett volna kitüntetett, kanonizált szerepe költőként. Nehezebb kultuszt építeni egy elő ember köré, akinek időnként más a véleménye, és különben sem igazolja őt visszamenőlegesen a mártírhalál. De ezt nem (ezt sem) tudhatjuk meg már soha.

[kingakamilla · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv csodálatosan van megírva. A nehéz téma ellenére öröm volt olvasni; gördülékeny és tárgyilagos, egészen mély emberközpontúság sugárzik belőle. A tördelő és szerkesztő munkája is dícséretet érdemel, öröm egy olyan könyvet forgatni, ahol a kiemelések, a margók, a betűtípusok mind az olvasót és a téma feldolgozását szolgálják.

[gofri · Rating 4 out of 5]

Nem annyira könyv, inkább egy hosszan megírt tényfeltáró cikk, de annak nagyon igényes. A meglepetés nem is az, hogy kik voltak Radnóti gyilkosai (hiszen ezt azért lehetett már tudni), hanem az ezt elrejteni szándékozó egyéni, közösségi indítékok és az ügy társadalmi beágyazottsága. (Mondjuk az utóbbi időben arról is sokat megtudtunk, hogy ezek "mindig ugyanazok".)
Ezen túl nekem a legérdekesebb az volt, hogy egy maroknyi társaság hogyan tudott arról gondoskodni, hogy egy halott költő ekkora hatással kerüljön be az irodalmi kánonba és tartósan ott is maradjon. (A Fanni-napló megjelenése óta az is kiderült, hogy főként ő mennyi személyes áldozatot hozott a férje karrierjéért, ami számomra eléggé elborzasztó.) Nem mondom, hogy Radnóti érdemtelen volna (nem Gyarmati Fanni önfeláldozására, hanem a költői népszerűségre), de az őt segítő, a költészetét életben tartó, népszerűsítő erők mintha valami történelmi-túlélői bűntudatból is táplálkoztak volna. Emitt főleg izgalmas az egész sztori.

[Karig Luca · Rating 5 out of 5]

Elképesztően jónak és fontosnak tartom ezt a könyvet, ami a Radnóti Miklós halála és a halála után kialakult kultusz körüli titkokat boncolgatja, a szerzőre amúgy újságíróként és dokumentumfilmesként is jellemző izgalmas és közérthető, oknyomozói stílusban. Pontosan ki ölhette meg Radnótit és ezt kiknek állhatott érdekükben elhallgatni évtizedeken át?

Egy ültő helyemben olvastam el a könyvet, férjem sokszor megmosolygott közben, hogy órák óta ugyanabban a pozícióban lát, a tőle kapott szülinapi ajándékommal. A könyv szerintem műfajilag egyébként elég nehezen behatárolható, de a címe, a borítója, a tördelése, a bennefoglalt (zömében fortepanos) képek, mind-mind külön szót érdemelnének.

Radnóti tragikus életútján kívül a könyv elgondolkoztat az irodalmi kánon kialakulásának természetén és azon politikai és magán érdekek erején, amik a mindenkori történelem(újra)értelmezést, az erre épülő emlékezet- és oktatáspolitikát és így generációk, komplett társadalmak tudását, morális referenciapontjait és értékrendjét meghatározzák.

Gyarmati Fanni naplója olvasásakor volt legutóbb ilyen élményem, hogy a történelem ennyire személyes és kézzelfogható közelségbe kerül.

[György Szabó · Rating 4 out of 5]

Hiába voltam többször Bálint András Radnóti-estjén, ez a könyv kifejezetten sok új információval tudott szolgálni. Azon túl, hogy a tördelése megmagyarázhatatlanul fura (szerintem béna), a tartalom alaposan összeállított és érdekfeszítő.
Hiába olvastam már több könyvet is a holokausztról, újra és újra meg tud rendíteni, amikor az emberi lealjasodás példáit tárják elém. Ezúttal is ez volt a helyzet. A Radnóti mellett szenvedők embertelen kínjai, Radnóti nüanszokon múló halála (melyik csoportba került az erőltetett menetnél) és elképesztő kitartása a végsőkig, illetve az utolsó pillanatokig megvillanó, mondhatni már világító tehetsége... döbbenetes.
Kedvenc költőmnek tartom, akinek csodálatosabbnál csodálatosabb versei vannak. Mindenképp örülök, hogy gazdagodtak az ismereteim vele kapcsolatban. Mind a szenvedése és halála körülményeinek megismerése, mind az ezt utólag kutató Dienes András és az őt követők eredményei izgalmasak voltak (és olykor tragikusak, mint Dienes elveszett kézirata és halála).

[Marcell Mezriczky · Rating 5 out of 5]

Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg

[esztereszterdora · Rating 5 out of 5]

A 444-ről, mint újságról sok mindent lehet mondani, mert vannak fontos munkát végző újságíróik, és vannak olyanok is, akik az újságírás címkéje mögé bújva valójában csak shitpostolnak, és akadnak olyanok is, akik mindkettőt maga szinten művelik. Az egyik ilyen újságíró Ács Dani, akinek ezt a könyvet köszönhetjük. (Meg ezt a klasszikust is: https://444.hu/2016/07/05/osszeszarta... )

A Radnótiról szóló könyve, ami egy valódi gyöngyszem az újság történetében, három részre osztható:

- az első bemutatja ki volt az a Dienes András, aki elsőként eredt Radnóti halálának nyomába, milyen módszerekkel dolgozott, és miért lehetett a második világháború utáni rendszer érdeke, hogy az eredményeit ellopják tőle a publikálás előtt

- a második a különböző források és nyomozások eredményei alapján rekonstruálja a bori munkatáborból elinduló menet útját, és felvázolja, mi is történhetett az út során, aminek végén Radnóti Miklós és 20 társa Abda mellett egy sekély sírban végezte - ez rész megrázó, de Ács jó érzékkel dolgozik a brutalitás részleteivel, és a kellő érzékenységgel és tisztelettel bánik a témával. Hatalmas respekt neki ezért.

- a lezárás pedig az 1944-et követő kultúrpolitikáról szól, arról, hogy kik építették fel Radnóti imidzsét a magyar köztudatban. Rettentesen érdekes írás, ami elgondolkodtatja az embert a kultúra alakulásán - nem csak Radnótival kapcsolatban.

A szöveg nagy ereje, hogy végig tárgyilagos marad, tisztelettel bánik a téma brutalitásával, és végig szem előtt tartja, amit mondani akar. Mindennek a végén még azt is megmutatja, mit tartalmazhatott Dienes elveszett kézirata, és mi az igazság Radnóti halálával kapcsolatban. 110%-ban ajánlom annak, akit kicsit is érdekel a téma.

[Cili Salacz · Rating 5 out of 5]

Sokat hallottam már Radnótiról, színdarabokban, felolvasó esteken, voltam Abdán és számtalanszor a Fiumeiben a sírjánál, rengeteg versét olvastam, ismerem Fanni naplóját de ennek a könyvnek minden lapján arcul csapott az eddig ismeretlen valóság. Elképesztő precizitás, gyönyörű szerkesztés, nyers őszinteség és pártatlan, objektív szemléletmód jellemzi Ács Dániel írását, amit lehengerlő volt olvasni. A tanulmány arra indít, hogy több nagy költő, író, történelmi személy életének is jobban utána olvassak, mert semmi sem fekete-fehér és senkit nem lehet elintézni egy 3 soros bemutatóval a tankönyvek lapjain.

[Hetamis89 · Rating 5 out of 5]

Tegnap mentem el a megrendelt könyvért. Most végeztem vele egy nappal később. Szinte faltam a sorait. Ács Dani régebben panaszkodott, hogy nem megy neki az írás. Hát itt nincs oka panaszra az olvasó részéről. Jól megírt. Jól felépített.

[Bence Varga · Rating 5 out of 5]

Eddig nem tudtam, most már tudom, hogy nem tudhatom.

[Peter Megyeri · Rating 4 out of 5]

Nagyon érdekes, jól szerkesztett oknyomozó könyv. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, szinte egy ülésre olvastam el.