Soltész Ian könyve röviden az érzelmi szabadságról szól.
Azt kell, hogy mondjam: nagyon sajátos hangot képvisel Ian a self-help szerzők sorában, és pont azt a stílust hozza a könyv is, amit a videóiból megszokhattunk - szóval nagyon autentikus. A szerző rengeteg self-help könyvet olvasott életében, és ez meg is látszik az írásán, viszont mások gondolatit amelyeket helyenként továbbvezet, legfeljebb név nélkül hivatkozza (pl. valaki azt mondta).
Ian azt képviseli, hogy az életedben a külső körülményeken kívül mindent te irányítasz, így a reakcióid, a boldogságod csak a te felelősséged.
Többnyire meggyőző az érvelése, de a fejezetek vége felé hajlamos túlzó mondatokkal lezárni a gondolatmenetet, csattanószerűen. Pl. 43. Oldal: "Szuperszemélyiségként minden pillanatod egy extázis."
Ian egyfajta függetlenedést hirdet a társadalomtól. Amíg pl. Mark Manson és a többiek azt mondják , hogy fölösleges a felhőtlen boldogságra való törekvés, ez elérhetetlen cél, és a "negatív" érzéseknek is fontos szerepe van az életünkben, ezeket sem kell kerülni, addig Ian szerint teljes boldogság érhető el, amely belülről ered és független más emberek cselekedeteitől és gondolataitól. Míg Manson szerint emberi voltunkhoz tartozik, hogy érdekel bennünket mások véleménye, és ezt lehetetlen, de káros is lenne teljesen kiküszöbölni, addig Ian Szuperszemélyiségeinek épp ez a függetlenedés a célja, és ezt egy magsabb tudatállapotban való létezésnek nevezi. Számomra egy kicsit antiszociális és "weak ties" kapcsolatokat eredményező filozófiának tűnik, bár Ian hangsúlyozza a könyvben, hogy ő ezt nem magányos életként képzeli el.