A karácsony melegségével és meghitt hangulatával szemben a 19. századi Anglia egy másik ünnepi hagyományt is ápolt: a kísértettörténetekét. Charles Dickens klasszikusai után a karácsonyi szellemtörténetek szinte kötelező elemei lettek a viktoriánus ünnepeknek. A kandalló tüze mellett, gyertyafénynél olvasott borzongató történetek éveken át teremtették meg a meghitt, mégis rejtélyes hangulatot a családok otthonába.
Ez a páratlan gyűjtemény most először hozza el egy kötetben a viktoriánus karácsonyi kísértethistóriák világát. Ebben a kötetben tíz borzongató történet várja az olvasókat, melyek a korszak szellemirodalmának gazdag sokszínűségét mutatják be. A kötetben a műfaj legnagyobb mesterei – Edgar Allan Poe, Charles Dickens, Algernon Blackwood mellett néhány kevésbé ismert szerző alkotásaival is találkozhatunk, melyek mind az ünnep misztikus oldalát idézik meg.
Akár kezdő, akár tapasztalt olvasója vagy a viktoriánus szellemirodalomnak, ezek a hátborzongató, mégis varázslatos történetek tökéletes társaid lesznek az ünnepi estéken. Ha elég merész vagy, engedd meg, hogy a kísértetek veled ünnepeljenek e könyv lapjain keresztül.
Tartalomjegyzék:
Edgar Allan Poe: A fekete macska Edgar Allan Poe: Az áruló szív Edgar Allan Poe: Egy hordó amontillado Algernon Blackwood: A zsák Charles Dickens: Alkonyatkor felolvasandó történet F. Marion Crawford: A baba szelleme F. Marion Crawford: A túlvilági mosoly William Hope Hodgson: A fütyülő szoba William Hope Hodgson: Ház a babérbokrok között Algernon Blackwood: Az üres ház
Egész jó kis borzongató, ám nem túl ijesztő kísértethistóriak gyűjteménye ez a kötet. Kivéve, hogy valamely őrült, perverz szerkesztő jó ötletnek gondolta, hogy Poe két kegyetlen, pszichopátiás novelláját tegye az első helyre felütésként. Ráadásul a legeslegelső (A fekete macska) egy durván állatkínzásos történet, amely nem félelmet kelt, hanem undort és szánalmat. És ráadásul egy nő a kötet szerkesztője. Mint többször megállapítottam a nők sajnos manapság sokkal érzéketlenebbek, brutálisabbak és perverzebbek lettek (főleg az irodalomban), mint a férfiak valaha is voltak (szerintem). És ezt nagyon szomorú tendenciának látom... :(