Bárcsak tudnám, von der Grün mit is akart írni voltaképpen. Beszél ugyan gyerekkoráról a Harmadik Birodalomban, de egyszerűen nem elég érzékeny ahhoz, hogy olyan személyes történetet kerekítsen belőle, ami a vallomás erejével bír. Beszél ugyan magáról a Harmadik Birodalomról Hitler felemelkedésétől egészen a borzalmas bukásig, de egyszerűen nem elég összeszedett és tárgyilagos ahhoz, hogy a végeredményt történelmi munkának lehessen tekinteni. Nem is az a bajom, hogy egyszerűsít, és némi kommunista szimpátia torzítja értékelését*, mert ezen a téren láttam már jóval meredekebb interpretációt is. A gond inkább az, hogy láthatóan feladja a tágabb kontextust, hogy a második világháborút tokkal, vonóval: okkal, okozattal együtt, átfogó módon értelmezze. Igen, azt hiszem, itt lehet megragadni von der Grün igazi célját: ő ugyanis egyszerűen bűnlajstromot akar összeállítani. Vért, pusztítást, gonoszságot akar felmutatni, talán azért, hogy kora Németországának fiataljait – mert arra gyanakszom, a célközönség a fiatalok: akik nem élték át közvetlenül, vagy túl fiatalok voltak, hogy értsék** – folyamatosan emlékeztesse a Mumusra: Hitlerre. Meglehet, ez egy dicséretes cél, de őszintén szólva én abban hiszek, hogy a Gonosz puszta felmutatása alacsonyabb rendű, mint a megértetés – mert előbbi csak dogmát képez, utóbbi viszont kötődést teremt a tudással, amit elsajátítottunk.
A szöveg kevés értékének egyike, hogy egészen érdekes forrásszövegeket is felhasznál – ám ezt sikerül részben semlegesítenie azzal, hogy tök indifferens idézeteket is közéjük kever a szerző, sőt, időnként kommunista költők bikkfaverseit is (fordította: Tandori, de minek), amiért akkora fekete pontot írtam be neki a kis ellenőrzőjébe, hogy átüt a tinta a lapon.
* Érdekesen példázza a szerző hozzáállását az, ahogy a Molotov-Ribbentrop paktumot megemlíti. Nem mismásolja el, sőt, még egy releváns forrásszöveget is bemutat vele kapcsolatban. Ugyanakkor az egész ügynek nála egy tanulsága van: hogy Hitler hazudott, mert azt mondta, a bolsevikok ellen akar harcolni, erre tessék, egyezkedik velük. A kis gerinctelen. De az, hogy közben Sztálin is hazudott, mert azt mondta, a fasiszták ellen akar harcolni, erre tessék, egyezkedik velük – nos, ez egyszerűen fel sem merül.
** Megjegyzem, von der Grün is gyerekként követte végig a Harmadik Birodalom felfejlését, és bár elvitték kamaszként a háborúba, abból sem sokat látott: ördögi szerencséjére jó hamar (már ’44-ben) amerikai fogságba esett. Ami azt jelenti, hogy minden, amit a háborúról el tud mondani, másodkézből szerzett információ vagy utólagos rekonstrukció, ez pedig nyilván ki is jelöli a mű személyességének korlátait.