What do you think?
Rate this book
Egy csepp tűz, egy szikra víz
AKÁRMILYEN BŰBÁJ ÜL IS A KASTÉLY FALAIN,
ŐT LEGINKÁBB A LÁNY BABONÁZTA MEG.
1741, Temesi Bánság. A török hódoltság idején elnéptelenedett
egykori családi birtokra hazatér Jonas, hogy megkeresse apja elásott kincsét,
ami egy életre gazdaggá tenné. A romos kastély azonban nem teljesen néptelen:
Jonas kincs helyett egy boszorkánynak mondott öregasszonyt,
egy elvadult lányt és egy girhes macskát talál.
Safija nem ember, de a származásáról senkinek sem beszélhet. Egész életében
rejtőzködve élt, és csak macska képében tudja elhagyni a birtok területét.
Ez a természetbe visszaolvadt táj már az ő birodalma, ahol egyáltalán nem nézi
jó szemmel a betolakodókat. A legtöbbjük túl sem éli a vele való találkozást…
De azelőtt még sosem járt itt olyan férfi, aki hosszasan beszélget a lovával,
gyengéden nyúl egy félszemű, kóbor macskához is, könnyedén vált a cigány
nyelvjárások között, és maga varrja a ruháit. Ráadásul a testén tintával vésett
ábrákat visel, mintha rá lenne rajzolva az egész világ, amit Safija sosem láthatott.
Nekik, kettejüknek akár azonos céljaik is lehetnének, de hiába közös a nyelv,
ha vannak szavak, amiket nem mernek, és amiket nem szabad kimondani.
És amikor kitör a boszorkánypánik, és a gyökértelenek üldözötté válnak, Jonas rájön,
hogy mi az igazi kincs, és talán máris elveszíti, amit még csak meg sem szerzett.
Ha két szív önmagával és egy másikkal is csatába kerül,
ott hiába a víz, minden lángba borul…
VESD BELE MAGAD!
ŐT LEGINKÁBB A LÁNY BABONÁZTA MEG.
1741, Temesi Bánság. A török hódoltság idején elnéptelenedett
egykori családi birtokra hazatér Jonas, hogy megkeresse apja elásott kincsét,
ami egy életre gazdaggá tenné. A romos kastély azonban nem teljesen néptelen:
Jonas kincs helyett egy boszorkánynak mondott öregasszonyt,
egy elvadult lányt és egy girhes macskát talál.
Safija nem ember, de a származásáról senkinek sem beszélhet. Egész életében
rejtőzködve élt, és csak macska képében tudja elhagyni a birtok területét.
Ez a természetbe visszaolvadt táj már az ő birodalma, ahol egyáltalán nem nézi
jó szemmel a betolakodókat. A legtöbbjük túl sem éli a vele való találkozást…
De azelőtt még sosem járt itt olyan férfi, aki hosszasan beszélget a lovával,
gyengéden nyúl egy félszemű, kóbor macskához is, könnyedén vált a cigány
nyelvjárások között, és maga varrja a ruháit. Ráadásul a testén tintával vésett
ábrákat visel, mintha rá lenne rajzolva az egész világ, amit Safija sosem láthatott.
Nekik, kettejüknek akár azonos céljaik is lehetnének, de hiába közös a nyelv,
ha vannak szavak, amiket nem mernek, és amiket nem szabad kimondani.
És amikor kitör a boszorkánypánik, és a gyökértelenek üldözötté válnak, Jonas rájön,
hogy mi az igazi kincs, és talán máris elveszíti, amit még csak meg sem szerzett.
Ha két szív önmagával és egy másikkal is csatába kerül,
ott hiába a víz, minden lángba borul…
VESD BELE MAGAD!
- GenresFantasy
368 pages, Paperback
First published December 13, 2024
2 people are currently reading
43 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
September 29, 2025
3.5 ⭐️
Nagyon értékeltem, hogy 80%-nál már végre történik valami (érdekes) is!
Najó, ez így talán túl szúrós megjegyzés volt, de fantasy regényekhez mérve meglepően ingerszegény volt a cselekmény túlnyomó része, és a kockázatosan csengő felütés után az olvasmányélmény abszolút zökkenőmentes.
Ettől függetlenül alapvetően egy teljesen élvezhető olvasmányról van szó, és én lennék az utolsó, aki ne szorgalmazná, hogy olvassunk hazait minden műfajban, de megvannak azért a maga ügyetlenségei.
Jonas és Safija mindketten sorsdöntő titkokat rejtegetnek egymás elől, amiknek köszönhetően a bensőséges viszony kialakulása nemkívánatos lehet, azonban ezek mégsem gátolják meg őket abban, hogy ne lángoljanak fel egymás iránt csupán pár nap leforgása alatt már a testiségen is túl, és bár valamennyi belső feszültséget azért okoz bennük ez a disszonancia, érdemleges gátat vagy következményt mégsem vet a kapcsolatuk tényleges alakulására, ahogyan a titkok lelepleződései sem okoznak különösebb konfliktust a későbbiekben; mondhatni sok hűhó a semmiért. Igazából a szerelmi szál abszolút gördülékeny és akadálymentes, ami nem feltétlenül egy rossz dolog (mondjunk megjegyzem, szerintem ez a kijelentés inkább akkor helytálló, amikor a románcnak nincs ennyire központi szerepe) de úgy érzem ebben a történetben minden adott volt arra, hogy ne legyen az, és megérdemelt volna a sztori egy összetettebb párkapcsolati dinamikát annál, mint amit kaptunk, és az olvasó is megérdemelt volna egy párt, akiknek valamiért, akármi is legyen az a valami, szurkolni kell.
Ha valaki alapvetően szereti a slice-of-life zsánert, akkor egyébként ez a sztori valószínűleg jobban fog feküdni neki, én is az erre való fogékonyságomnak köszönhetően tudtam mégis minden panaszkodásom ellenére élvezni a könyvet, mert nagyrészt arról van itt szó, hogy a két karakter házimunkát végez, és azon gondolkodik, hogy “fú de jó nő/kani a másik, de van egy titkom”, meg romantikáznak és azon gondolkodnak, hogy “fú de szeretem, hogy mondjam el a titkom?”. Egyébként ne értsetek félre, nem kifigurázni szeretnék itt bármit is, egyrészt mert **tényleg** ez történik szóval ez a leegyszerűsítés nem az én jó humorom érdeme, másrészt mert a karakterek belső vívódásai roppant fontos elemei egy jó regénynek. És szerintem pont ez volt a könyv egyik erőssége, mégha gyakran kesze-kuszák és a nap állásával együtt folyamatosan össze-vissza változóak is voltak ezek a gondolatmentek. Jó volt, de lehetett volna sokkalta jobb is.
Viszont ami vitathatatlanul jó volt: hogy az utolsó felvonásban történt valami, és nem is akármi. Jó, a tempót úgy ahogy volt, felrúgta, és minden amit vártál, hogy végre megtörténjen, és az is, amire nem számítottál, jól megtörtént mind kb. 50-60 oldal leforgása alatt egyszerre, de itt végre azt éreztem, hogy nem tudok elszakadni a könyvtől, és extra egy óra alvást rááldozva be is fejeztem. Külön értékelendő nemcsak az a kutatómunka amit belefektetett, de az a körültekintés is amivel az írónő a csavar eseményeit kezelte, ezért bezsebelt nálam sok-sok piros pontot.
Összeségében nézve a dolgot, ez egy szórakoztató, laza, és kikapcsoló olvasmány, nálam csak egyszerolvasós, nem különösebben rossz vagy jó, hanem inkább csak egyszerűen középszerű. Én inkább maradok továbbra is a mesénél a Szaffiból, de a mű kétségtelenül hiánypótló, mint retelling a magyar könyves világban.
Nagyon értékeltem, hogy 80%-nál már végre történik valami (érdekes) is!
Najó, ez így talán túl szúrós megjegyzés volt, de fantasy regényekhez mérve meglepően ingerszegény volt a cselekmény túlnyomó része, és a kockázatosan csengő felütés után az olvasmányélmény abszolút zökkenőmentes.
Ettől függetlenül alapvetően egy teljesen élvezhető olvasmányról van szó, és én lennék az utolsó, aki ne szorgalmazná, hogy olvassunk hazait minden műfajban, de megvannak azért a maga ügyetlenségei.
Jonas és Safija mindketten sorsdöntő titkokat rejtegetnek egymás elől, amiknek köszönhetően a bensőséges viszony kialakulása nemkívánatos lehet, azonban ezek mégsem gátolják meg őket abban, hogy ne lángoljanak fel egymás iránt csupán pár nap leforgása alatt már a testiségen is túl, és bár valamennyi belső feszültséget azért okoz bennük ez a disszonancia, érdemleges gátat vagy következményt mégsem vet a kapcsolatuk tényleges alakulására, ahogyan a titkok lelepleződései sem okoznak különösebb konfliktust a későbbiekben; mondhatni sok hűhó a semmiért. Igazából a szerelmi szál abszolút gördülékeny és akadálymentes, ami nem feltétlenül egy rossz dolog (mondjunk megjegyzem, szerintem ez a kijelentés inkább akkor helytálló, amikor a románcnak nincs ennyire központi szerepe) de úgy érzem ebben a történetben minden adott volt arra, hogy ne legyen az, és megérdemelt volna a sztori egy összetettebb párkapcsolati dinamikát annál, mint amit kaptunk, és az olvasó is megérdemelt volna egy párt, akiknek valamiért, akármi is legyen az a valami, szurkolni kell.
Ha valaki alapvetően szereti a slice-of-life zsánert, akkor egyébként ez a sztori valószínűleg jobban fog feküdni neki, én is az erre való fogékonyságomnak köszönhetően tudtam mégis minden panaszkodásom ellenére élvezni a könyvet, mert nagyrészt arról van itt szó, hogy a két karakter házimunkát végez, és azon gondolkodik, hogy “fú de jó nő/kani a másik, de van egy titkom”, meg romantikáznak és azon gondolkodnak, hogy “fú de szeretem, hogy mondjam el a titkom?”. Egyébként ne értsetek félre, nem kifigurázni szeretnék itt bármit is, egyrészt mert **tényleg** ez történik szóval ez a leegyszerűsítés nem az én jó humorom érdeme, másrészt mert a karakterek belső vívódásai roppant fontos elemei egy jó regénynek. És szerintem pont ez volt a könyv egyik erőssége, mégha gyakran kesze-kuszák és a nap állásával együtt folyamatosan össze-vissza változóak is voltak ezek a gondolatmentek. Jó volt, de lehetett volna sokkalta jobb is.
Viszont ami vitathatatlanul jó volt: hogy az utolsó felvonásban történt valami, és nem is akármi. Jó, a tempót úgy ahogy volt, felrúgta, és minden amit vártál, hogy végre megtörténjen, és az is, amire nem számítottál, jól megtörtént mind kb. 50-60 oldal leforgása alatt egyszerre, de itt végre azt éreztem, hogy nem tudok elszakadni a könyvtől, és extra egy óra alvást rááldozva be is fejeztem. Külön értékelendő nemcsak az a kutatómunka amit belefektetett, de az a körültekintés is amivel az írónő a csavar eseményeit kezelte, ezért bezsebelt nálam sok-sok piros pontot.
Összeségében nézve a dolgot, ez egy szórakoztató, laza, és kikapcsoló olvasmány, nálam csak egyszerolvasós, nem különösebben rossz vagy jó, hanem inkább csak egyszerűen középszerű. Én inkább maradok továbbra is a mesénél a Szaffiból, de a mű kétségtelenül hiánypótló, mint retelling a magyar könyves világban.
December 26, 2025
3,5 Az alap amiből kiindul a történet kifejezetten tetszett, viszont nagyon lassan megy előre és igazából elég sokáig semmi nem történik. Egészen élvezhető volt, de nem azt hozta amit vártam.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews