What do you think?
Rate this book
Te vagy az életem
Mit adnál fel az álmaidért?
Áronnak a munkája az élete. Rengeteget dolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen Amerikában, de minél feljebb kapaszkodik a ranglétrán, annál inkább kezdi elveszíteni a lelkét, különösen, amikor egy olyan férfit kell védenie, akiről biztosan érzi, hogy bűnös.
Van az a pénz, amiért megéri eladni a lelkünket?
Dávidot összeroppantja az unalom.
Hiába él a szerelmével Kaliforniában az óceán partján, akkor is boldogtalan, és nehezen viseli az Áronban végbemenő változásokat. Ráadásul van egy álma, amiről tudja, ha valóra váltja, könnyedén a kapcsolatával fizethet érte.
Áron és Dávid már tizenkét éve lángoló szerelemmel szeretik egymást. Amikor Magyarországra utaznak pár napra, előtörnek az eddig mélyre temetett problémáik.
Elég lehet a szerelem, ha mindketten mást remélnek az élettől, és más kontinensen képzelik el a jövőjüket?
Kövesd végig Áron és Dávid szenvedéllyel teli útját!
Áronnak a munkája az élete. Rengeteget dolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen Amerikában, de minél feljebb kapaszkodik a ranglétrán, annál inkább kezdi elveszíteni a lelkét, különösen, amikor egy olyan férfit kell védenie, akiről biztosan érzi, hogy bűnös.
Van az a pénz, amiért megéri eladni a lelkünket?
Dávidot összeroppantja az unalom.
Hiába él a szerelmével Kaliforniában az óceán partján, akkor is boldogtalan, és nehezen viseli az Áronban végbemenő változásokat. Ráadásul van egy álma, amiről tudja, ha valóra váltja, könnyedén a kapcsolatával fizethet érte.
Áron és Dávid már tizenkét éve lángoló szerelemmel szeretik egymást. Amikor Magyarországra utaznak pár napra, előtörnek az eddig mélyre temetett problémáik.
Elég lehet a szerelem, ha mindketten mást remélnek az élettől, és más kontinensen képzelik el a jövőjüket?
Kövesd végig Áron és Dávid szenvedéllyel teli útját!
240 pages, Paperback
First published December 6, 2024
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
January 8, 2025
Rácz-Stefán Tibor eddigi legkárosabb regénye.
A történet alapvetően az Áron és Dávid közötti álkonfliktusra (értsd: manipulatív hiszti) épül, mert a szerelmespár egyik felének, Áronnak, ügyvédként egy olyan embert kell védenie, aki:
- fehér
- heteró
- és még egy tajparaszt is.
Ezt az embert, Christophert egy fekete lány azzal vádolja, hogy megerőszakolta. Azért terelődött a gyanú C.-re, mert a lány azt állítja, hogy az erőszaktevőnek (igaz az arcát nem látta) ugyanolyan parfümje volt, mint C.-nek és
UGYANÚGY FOGTA MEG A MELLÉT MINT Ő!!!
Ezek után a regény összes szereplője tényként kezeli az esetet, miszerint C. megerőszakolta a lányt és bármikor szóba kerül, undoroni kezdenek Árontól, hogy egy ilyen embert véd. Majd miután a könyv fő konfliktusa a tetőfokára hág és a szerelmespár a "pénzsóvár, erkölcstelen és romlott" Áron miatt majdnem szakít, Áron otthagyja ezt az erkölcsi fertő munkahelyét, ahol erőszaktevőket védenek és heppiend és szex.
Ja, és a végén kiderül, hogy C. ártatlan volt. :)
A történet alapvetően az Áron és Dávid közötti álkonfliktusra (értsd: manipulatív hiszti) épül, mert a szerelmespár egyik felének, Áronnak, ügyvédként egy olyan embert kell védenie, aki:
- fehér
- heteró
- és még egy tajparaszt is.
Ezt az embert, Christophert egy fekete lány azzal vádolja, hogy megerőszakolta. Azért terelődött a gyanú C.-re, mert a lány azt állítja, hogy az erőszaktevőnek (igaz az arcát nem látta) ugyanolyan parfümje volt, mint C.-nek és
UGYANÚGY FOGTA MEG A MELLÉT MINT Ő!!!
Ezek után a regény összes szereplője tényként kezeli az esetet, miszerint C. megerőszakolta a lányt és bármikor szóba kerül, undoroni kezdenek Árontól, hogy egy ilyen embert véd. Majd miután a könyv fő konfliktusa a tetőfokára hág és a szerelmespár a "pénzsóvár, erkölcstelen és romlott" Áron miatt majdnem szakít, Áron otthagyja ezt az erkölcsi fertő munkahelyét, ahol erőszaktevőket védenek és heppiend és szex.
Ja, és a végén kiderül, hogy C. ártatlan volt. :)
January 19, 2025
avagy a tehetségtelenség diadala
avagy az irodalom meggyalázása
avagy az irodalom meggyalázása
August 12, 2025
Rácz-Stefán Tibor Te vagy az életem c. regénye olyan, mintha egy rosszul működő nyelvi AI modelltől azt kértük volna, hogy írjon egy minden cselekményt nélkülöző kéziratot, aminek az egyik főszereplője egy Temuról rendelt és az angolszász jogrendszert hírből sem ismerő Harvey Dent, a másik pedig egy toxikus booktokkerbe oltott, teleshopos Horst Fuchs, a lehető legellenszenvesebb és valóságtól teljesen elrugaszkodott formában.
Merkúr értékelése felkeltette bennem a katasztófaturistát és meg akartam nézni, hogy valóban annyira sekélyes-e a regény, mint annak sokan írták. A rövid válasz: igen.
A hosszú válasz viszont szerintem ennél is lesújtóbb. Elöljáróban annyit, hogy maximálisan egyetértek Merkúr értékelésével, viszont pár dologgal ki szeretném egészíteni azt.
Tibitől már olvastam ezt-azt, egyikre sem mondanám, hogy bármekkora élvezeti értékkel is bírt volna számomra – valószínűleg sci-fi szerzőként nem is én vagyok a célközönség – és a legtöbb írását langyos megúszós, senkit meg nem bántó felmosóvíznek éreztem. (Erre még visszatérek)
Tibit az írásain túl az olvasó az igen aktív digitális lábnyomáról is ismerheti, ahol az aktuális booktok trendeket követi, hol pedig olyan áldozati pózba vágja magát, ami kifogna a legkeményebb Tetris játékosokon is. Hogy miért is fontos mindez? Azért mert a Te vagy az életem ennek a két tevékenységnek a lenyomata. Teljesen letaglózva fejeztem be a kötetet, hogy ez tényleg ennyi volt? És igen.
Az alapfelvetés egyébként izgalmas. Civilben én is jogász vagyok és engem is érdekelnek a hivatásrendek különböző morális kihívásai, azonban ennek a kifejtése nemhogy rosszul sikerült, hanem egyenesen katasztofálisan. A történet részleteinek bővebb kifejtése nélkül annyit elárulhatok, hogy a regény végén két mondatban odavetett lezárás teljesen kiüresíti azt az izgalmas etikai dilemmát, amit Tibi vizsgálni szeretett volna.
Az egész úgy van megírva, mintha a szerző telefonozás közben megnézett volna pár részt a Suits-ból és azt gondolta volna: „_Na innentől én mindent tudok az angolszáz jogrendszerről.” Teljesen hiteltelen és abszurd ez a szál a regényben, de még így is ez az egyetlen, ami valamennyire értékelhető. Ez a felületesség nem lenne baj, ha Tibi nem ezt a dilemmát tette volna meg a regény – egyébként nemlétező – cselekményének katalizátoraként.
A másik szál a problémásabb, ahol az én olvasatomban magát a Szerzőt tisztelhetjük meg a főszereplőben. Tibi ennek megfelelően az egész regény során azon kesereg, hogy ő LMBTQ könyvkiadót akar alapítani, ahol angol nyelvű könyveket árulna és a Tiktokon befutott könyvek magyar fordításait (???). Ez a részlet azért maradt meg bennem, mert Tibi ezt ha százszor nem mondja el a regényben, akkor egyszer sem.
Ezekben a részekben megtudhatjuk, hogy mennyire is fontos a pucér pasis borító és az élfestés, meg a közösségi média, meg minden olyan részlet, ami miatt szerintem a globális könyvpiac jelenleg morális válságát éli. Természetesen ezek minden kritikát nélkülözve kerülnek bemutatásra követendő példaként.
A regényben teljesen életszerűtlen párbeszédek, helyzetek követik egymást, olyan átgondolatlanságok tömkelegével, amit nem várnék el egy olyan írótól, aki legalább tíz éve ad ki könyveket. Egy tökéletes példa erre: A főszereplő pár Kaliforniában él és az egyik párbeszédben azon sajnálkozik, hogy megbélyegezték őt a fősodortól eltérő politikai identitása miatt. Namármost Kalifornia egy demokrata fellegvárnak tekinthető, ami implikálja azt a tényt is, hogy Tibi self-insert karaktere ennek megfelelően egy MAGA hívő, Trump támogató. Természetesen létezik a Gays for Trump tömörülés is, de a többi párbeszédből kiindulva elég valószínűtlennek tartom, hogy a regnáló amerikai elnököt támogatná a főszereplők bármelyike is.
Szalonrasszizmus és tájékozatlanságból eredő általánosítások mételyezik meg a szöveget, a klasszikus szeretem/nem-szeretem Magyarországot Rácz-Stefán násztáncot most is megélhetjük, amit Tibi ez alkalommal azzal az elegáns megoldással oldott meg, hogy az egyik szereplő szeret itt lenni, a másik pedig nem, így mindenki ki van szolgálva és elkerülheti a magyarázkodást vagy hogy csak picit is állást kelljen foglalnia valamiben.
Ez Rácz-Stefán Tibor legnagyobb bűne szerintem és a sok hiba mellett ez teszi olvashatatlanná számomra az írásainak a zömét is. Nem mer állást foglalni semmiben, nincs önálló véleménye, csak trendeket követ és ezáltal az összes kézirat, amit kiad a kezei közül olyan, mint a csokipapír. Kívül fényes, belül üres.
Tibinél nem a könyv a termék – szándékosan használom a kifejezést – hanem az online jelenlét, a személyes brand, a marketing, a trendek, az áldozatpóz, a kéziratok ehhez csak asszisztálni tudnak. Sokáig ez a gondolat csak motoszkált bennem, de a Te vagy az életemben ez feketén-fehéren le van írva. Minden szereplő tökéletes, közösségi média kompatibilis félisten, minden berendezés olyan, mintha egy IKEA katalógusból lépett volna le, minden öltöny feszes és jól szabott, még egy félrecsúszott nyakkendő sem fér bele.
Kozma Réka szerkesztése pocsék, de a cselekmény teljes hiánya ezt szerintem jól jellemzi, nem is pazarolnék rá több szót. Mentségére szóljon, nem tudom milyen volt az alapanyag, de az eredmény nem sok jót sejtet. Egy példa erre: a fejezetek jelentős része indul úgy, hogy a főszereplők felébrednek. Ez annyira monotonná tette az amúgy sem acélos szöveget, hogy a negyedik ilyennél már kínomban felröhögtem. Nem beszélve arról, hogy teljesen értelmezhetetlen a bónusznovella a regény végén. Megtöri a nagyjából létező ívét a regénynek, csak úgy ott van, hogy TÖBB legyen. Nem véletlen használtam a termék kifejezét, olyan az egész mintha egy csokihoz hozzácelluxoztunk volna egy bonbont, hogy el lehessen adni. Annyi az eltérés, hogy a csoki elfogyasztása élvezhető, a Te vagy az életem meg rettenetes.
Itt érdemes kicsit elgondolkozni a Könyvmolyképző felelősségén is. Rendben van az, hogy csak azért jelentetünk meg egy sérülékeny kisebbségbe tarozó szerzőt, hogy begyűjtsük az internetes pirospontokat és forintosítsuk az olvasók társadalmi bűntudatát? Rendben van ez a tokenizáció? Szerintem a legkevésbé sem. És szerintem ezen a ponton viszonylag biztosan ki tudom jelenteni, hogy habár Tibi jól ért az online marketinghez – ami ennek a könyvnek paradox módon a leghitelesebb részét adta – és a könyvszakma körüli szenzációkeltéshez, írni sajnos egyáltalán nem tud.
Végszóként pedig annyit, hogy az LMBTQ irodalom nem attól lesz az, hogy LMBTQ szereplők vannak benne. Az a tokenizáció, amit Tibi lehet azért kever össze, mert a KMK marketinggépezete – amelynek fenntartásához ő is tevőlegesen hozzájárul – azt szeretné, hogy ezt gondolják LMBTQ irodalomnak. Sokkal többet érdemel ez a közösség, nem Wattpadra való fércműveket, amiket társadalomkritikának próbálnak beállítani az internetes jelenlét és a színes szagos borító által.
Egy csillagot szerettem volna adni, de az AI borító miatt levontam még felet.
A Szerző által könyvbe emelt Trónok harca jelenettel zárnám az értékelésemet: Szégyen.
Merkúr értékelése felkeltette bennem a katasztófaturistát és meg akartam nézni, hogy valóban annyira sekélyes-e a regény, mint annak sokan írták. A rövid válasz: igen.
A hosszú válasz viszont szerintem ennél is lesújtóbb. Elöljáróban annyit, hogy maximálisan egyetértek Merkúr értékelésével, viszont pár dologgal ki szeretném egészíteni azt.
Tibitől már olvastam ezt-azt, egyikre sem mondanám, hogy bármekkora élvezeti értékkel is bírt volna számomra – valószínűleg sci-fi szerzőként nem is én vagyok a célközönség – és a legtöbb írását langyos megúszós, senkit meg nem bántó felmosóvíznek éreztem. (Erre még visszatérek)
Tibit az írásain túl az olvasó az igen aktív digitális lábnyomáról is ismerheti, ahol az aktuális booktok trendeket követi, hol pedig olyan áldozati pózba vágja magát, ami kifogna a legkeményebb Tetris játékosokon is. Hogy miért is fontos mindez? Azért mert a Te vagy az életem ennek a két tevékenységnek a lenyomata. Teljesen letaglózva fejeztem be a kötetet, hogy ez tényleg ennyi volt? És igen.
Az alapfelvetés egyébként izgalmas. Civilben én is jogász vagyok és engem is érdekelnek a hivatásrendek különböző morális kihívásai, azonban ennek a kifejtése nemhogy rosszul sikerült, hanem egyenesen katasztofálisan. A történet részleteinek bővebb kifejtése nélkül annyit elárulhatok, hogy a regény végén két mondatban odavetett lezárás teljesen kiüresíti azt az izgalmas etikai dilemmát, amit Tibi vizsgálni szeretett volna.
Az egész úgy van megírva, mintha a szerző telefonozás közben megnézett volna pár részt a Suits-ból és azt gondolta volna: „_Na innentől én mindent tudok az angolszáz jogrendszerről.” Teljesen hiteltelen és abszurd ez a szál a regényben, de még így is ez az egyetlen, ami valamennyire értékelhető. Ez a felületesség nem lenne baj, ha Tibi nem ezt a dilemmát tette volna meg a regény – egyébként nemlétező – cselekményének katalizátoraként.
A másik szál a problémásabb, ahol az én olvasatomban magát a Szerzőt tisztelhetjük meg a főszereplőben. Tibi ennek megfelelően az egész regény során azon kesereg, hogy ő LMBTQ könyvkiadót akar alapítani, ahol angol nyelvű könyveket árulna és a Tiktokon befutott könyvek magyar fordításait (???). Ez a részlet azért maradt meg bennem, mert Tibi ezt ha százszor nem mondja el a regényben, akkor egyszer sem.
Ezekben a részekben megtudhatjuk, hogy mennyire is fontos a pucér pasis borító és az élfestés, meg a közösségi média, meg minden olyan részlet, ami miatt szerintem a globális könyvpiac jelenleg morális válságát éli. Természetesen ezek minden kritikát nélkülözve kerülnek bemutatásra követendő példaként.
A regényben teljesen életszerűtlen párbeszédek, helyzetek követik egymást, olyan átgondolatlanságok tömkelegével, amit nem várnék el egy olyan írótól, aki legalább tíz éve ad ki könyveket. Egy tökéletes példa erre: A főszereplő pár Kaliforniában él és az egyik párbeszédben azon sajnálkozik, hogy megbélyegezték őt a fősodortól eltérő politikai identitása miatt. Namármost Kalifornia egy demokrata fellegvárnak tekinthető, ami implikálja azt a tényt is, hogy Tibi self-insert karaktere ennek megfelelően egy MAGA hívő, Trump támogató. Természetesen létezik a Gays for Trump tömörülés is, de a többi párbeszédből kiindulva elég valószínűtlennek tartom, hogy a regnáló amerikai elnököt támogatná a főszereplők bármelyike is.
Szalonrasszizmus és tájékozatlanságból eredő általánosítások mételyezik meg a szöveget, a klasszikus szeretem/nem-szeretem Magyarországot Rácz-Stefán násztáncot most is megélhetjük, amit Tibi ez alkalommal azzal az elegáns megoldással oldott meg, hogy az egyik szereplő szeret itt lenni, a másik pedig nem, így mindenki ki van szolgálva és elkerülheti a magyarázkodást vagy hogy csak picit is állást kelljen foglalnia valamiben.
Ez Rácz-Stefán Tibor legnagyobb bűne szerintem és a sok hiba mellett ez teszi olvashatatlanná számomra az írásainak a zömét is. Nem mer állást foglalni semmiben, nincs önálló véleménye, csak trendeket követ és ezáltal az összes kézirat, amit kiad a kezei közül olyan, mint a csokipapír. Kívül fényes, belül üres.
Tibinél nem a könyv a termék – szándékosan használom a kifejezést – hanem az online jelenlét, a személyes brand, a marketing, a trendek, az áldozatpóz, a kéziratok ehhez csak asszisztálni tudnak. Sokáig ez a gondolat csak motoszkált bennem, de a Te vagy az életemben ez feketén-fehéren le van írva. Minden szereplő tökéletes, közösségi média kompatibilis félisten, minden berendezés olyan, mintha egy IKEA katalógusból lépett volna le, minden öltöny feszes és jól szabott, még egy félrecsúszott nyakkendő sem fér bele.
Kozma Réka szerkesztése pocsék, de a cselekmény teljes hiánya ezt szerintem jól jellemzi, nem is pazarolnék rá több szót. Mentségére szóljon, nem tudom milyen volt az alapanyag, de az eredmény nem sok jót sejtet. Egy példa erre: a fejezetek jelentős része indul úgy, hogy a főszereplők felébrednek. Ez annyira monotonná tette az amúgy sem acélos szöveget, hogy a negyedik ilyennél már kínomban felröhögtem. Nem beszélve arról, hogy teljesen értelmezhetetlen a bónusznovella a regény végén. Megtöri a nagyjából létező ívét a regénynek, csak úgy ott van, hogy TÖBB legyen. Nem véletlen használtam a termék kifejezét, olyan az egész mintha egy csokihoz hozzácelluxoztunk volna egy bonbont, hogy el lehessen adni. Annyi az eltérés, hogy a csoki elfogyasztása élvezhető, a Te vagy az életem meg rettenetes.
Itt érdemes kicsit elgondolkozni a Könyvmolyképző felelősségén is. Rendben van az, hogy csak azért jelentetünk meg egy sérülékeny kisebbségbe tarozó szerzőt, hogy begyűjtsük az internetes pirospontokat és forintosítsuk az olvasók társadalmi bűntudatát? Rendben van ez a tokenizáció? Szerintem a legkevésbé sem. És szerintem ezen a ponton viszonylag biztosan ki tudom jelenteni, hogy habár Tibi jól ért az online marketinghez – ami ennek a könyvnek paradox módon a leghitelesebb részét adta – és a könyvszakma körüli szenzációkeltéshez, írni sajnos egyáltalán nem tud.
Végszóként pedig annyit, hogy az LMBTQ irodalom nem attól lesz az, hogy LMBTQ szereplők vannak benne. Az a tokenizáció, amit Tibi lehet azért kever össze, mert a KMK marketinggépezete – amelynek fenntartásához ő is tevőlegesen hozzájárul – azt szeretné, hogy ezt gondolják LMBTQ irodalomnak. Sokkal többet érdemel ez a közösség, nem Wattpadra való fércműveket, amiket társadalomkritikának próbálnak beállítani az internetes jelenlét és a színes szagos borító által.
Egy csillagot szerettem volna adni, de az AI borító miatt levontam még felet.
A Szerző által könyvbe emelt Trónok harca jelenettel zárnám az értékelésemet: Szégyen.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews