Mielőtt bárkit is csalódás érne, ez egy nagyon korrekt krimi egy nagyjából valós történelmi közegbe helyezve, de aki misztikumot vagy okkult dolgokat várna (mint jómagam), az ne tegye. A cím csak beetetés, bár épp lehet arra is fogni, hogy az a rengeteg új módszer, találmány és elmélet, ami akkortájt kezdett elterjedni, annyira furcsa lehetett, hogy akár okkultnak is elmenne.
A korszak az 1830-1848 közötti polgárkirályság ideje. Számomra egy nagy katyvasz ez az egész időszak, de persze érdemes egy kicsit utána olvasni (én is megtettem, hátha képbe kerülök. nem kerültem.), viszont a könyv cselekményéhez elég annyit tudni, hogy köze van a megbuktatott X. Károly minisztereihez, és a velük kapcsolatban eljáró testülethez, valamint az elején említett újdonsült tudományokhoz.
Emellett ott a vikárius utáni nyomozás is, csak hogy sorozat is lehessen Valentinből, a főszereplő nyomozónkból, aki elég fura fazon, de végülis erre megvan minden oka. Ezt a szálat nem boncolgatnám, a tükörben önmagát szinte imádattal bámuló, majd a magát mélybe vető milliomoscsemete esete (nekem) sokkal érdekesebb volt. Már amennyire az volt.
Mert egyébként egyetlen percig nem izgultam, sőt, a végéig csak azért jutottam el, mert vártam, hogy felbukkan valami okkult szál, egy démon a másvilágról, vagy valami kísértő szellem. Egyébként a könyv utolsó negyede felpörgött, ha olyan lett volna végig, az jó lett volna.
Gondolkodom, hogyan is jellemezhetném. Azt hiszen, súlytalan, ez a legjobb szó rá, viszont nagyon realisztikus abban a tekintetben, hogy nem esik az elfogultság és az általánosítás csapdájába, próbált kevert jellemű karaktereket létrehozni, ez tetszett. És az is, hogy szépen lassan bomlottak ki a miértek és hogyanok. Talán ha a véremben van a korszak, azonnal rájöttem volna és is mindenre, de így csak sodródtam az eseményekkel.
Aki szeret elmerülni egy történelmi kor apróságaiban, és netet bújni azután, hogy ki/mi hogyan is volt, az semmiképp ne hagyja ki.