What do you think?
Rate this book
Inherited Fate: Family trauma and the ways of healing: The international bestseller
The international bestseller.
Our families shape who we are. From the circumstances of our conception and the family structure we are born into, to the expectations placed upon us and the love we receive, we are formed by our social and familial network. So if we want to truly know ourselves – to find out why we falter, to explain our anxieties, our repeated relationship patterns – we must look beyond our own lives and discover the secrets, unprocessed losses, and limiting beliefs of our parents, grandparents, and even to ancestors we have never met.
In Inherited Fate, psychologist Noémi Orvos-Tóth invites the reader on a journey of self-awareness that spans generations. Illustrated with vivid stories and questions that invite the reader to engage personally, Inherited Fate is a fascinating framework for discovery of the self, the dismantling of inherited beliefs and the revelation of wisdom stored in the body.
We cannot undo what has happened, but if we understand it, the past can help give a different shape to the present and to our future.
Inherited Fate
the impact of the events surrounding conception and birth – such as the stress our mothers experienced during pregnancy, the expectations of our parents about our sex or our role in the family, or where we fall in the birth order;the far-reaching spillover effects of repressing trauma – both individual and collective;the deep marks left by the attachment pattern formed in childhood, and how it returns in the relationships of adulthood;how family secrets divide us, distort reality and destroy trust, even when they remain buried.
Our families shape who we are. From the circumstances of our conception and the family structure we are born into, to the expectations placed upon us and the love we receive, we are formed by our social and familial network. So if we want to truly know ourselves – to find out why we falter, to explain our anxieties, our repeated relationship patterns – we must look beyond our own lives and discover the secrets, unprocessed losses, and limiting beliefs of our parents, grandparents, and even to ancestors we have never met.
In Inherited Fate, psychologist Noémi Orvos-Tóth invites the reader on a journey of self-awareness that spans generations. Illustrated with vivid stories and questions that invite the reader to engage personally, Inherited Fate is a fascinating framework for discovery of the self, the dismantling of inherited beliefs and the revelation of wisdom stored in the body.
We cannot undo what has happened, but if we understand it, the past can help give a different shape to the present and to our future.
Inherited Fate
the impact of the events surrounding conception and birth – such as the stress our mothers experienced during pregnancy, the expectations of our parents about our sex or our role in the family, or where we fall in the birth order;the far-reaching spillover effects of repressing trauma – both individual and collective;the deep marks left by the attachment pattern formed in childhood, and how it returns in the relationships of adulthood;how family secrets divide us, distort reality and destroy trust, even when they remain buried.
261 pages, Kindle Edition
Published July 10, 2025
390 people are currently reading
2875 people want to read
About the author
Noémi Orvos-Tóth
12 books119 followersKlinikai szakpszichológus. Diplomáját az ELTE pszichológia szakán szerezte.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 229 reviews
Read
June 20, 2020Bajban vagyok ezzel az értékeléssel, mert nagyon örülök, hogy ez a téma ennyire népszerű, ilyen széles közönséghez eljut hirtelen. Ugyanakkor úgy érzem, túl sokat áldozott a népszerűség oltárán a tudományból. Túl sok benne a borzongás, az ezo-beütésű megmagyaráz(hat)atlanság. Nem tudom, hogy az Egy nárcisztikus hálójában című könyvénél azért nem zavart a tisztességes hivatkozások hiánya, mert már eleget olvastam előtte a témáról megfelelő tudományos alátámasztással, vagy ott nem hiányoztak (sajnos az a könyv nincs kéznél). Itt borzasztóan kellettek volna, nekem legalábbis. Cserébe szívesen feláldoztam volna a 677 népszerű szerzőre utalást, tőlük idézést. Nem győztek meg. Ahogy a rengeteg barátom/ismerősöm/fogorvosom-történet sem. (Ők egyébként mit szólnak ehhez?) Azt sem szeretem, ha valami az egyetlen módszernek vagy magyarázatnak van kikiáltva. Annak már térítés-szaga lesz, és rettenetesen sokat veszít a hitelességéből (nálam).
Olvastam már olyat, ami laza és vicces, és még laikus is írta, de úgy utánajárt a tudománynak, hogy minden ponton biokémiát és bizonyított folyamatokat sorol, nem pedig megérzéseket. Tartok tőle, hogy a népszerűség egyik oka itt az ezoszerűség, hiába szögezi le az elején, hogy ez nem az, hanem tudomány (ott még örültem nagyon). Ha meg csak borzongani akarnak az olvasók és mindenki mást megfejteni, akár olyan erőltetetten is, mint a szerző teszi a könyv végén Steve Jobs-szal*, akkor azért nincs olyan veszett sok értelme. Bár elmondja többször, hogy ez kiindulópont, és érdemes belevágni, felgöngyölíteni a családi múltat, és feldolgozni a kapott traumákat. Csak hát a kemény meló meg a borzongás és a szomszéd is biztos azért hülye, mert a nagyapja így meg úgy, az nem ugyanaz.
Amikor azt mondja, az átadott nem tudatos minták, az elhallgatások, a tabuk hatnak generációkon keresztül, azt elhiszem, egyrészt mert teljesen logikus, másrészt már olvastam erről eleget (hivatkozásokkal). Amikor azt mondja, az anya stresszhormonjai hatással vannak a magzatára, azt is, okokat lásd az előzőnél.
Viszont amikor azt mondja, a génekre markerek kerülnek a traumák miatt, és így adódik tovább, ez nagyon új és izgalmas, és utánanéznék, ha lenne ott bármi két bedobott néven kívül (igen, így is megtalálom, ha akarom, de nem győz meg, hogy nincs ott semmi mikor, hol jelent meg és azóta még kik és hányan foglalkoztak vele, és mire jutottak. Elég lett volna láb- vagy végjegyzetben, a borzongásra vágyókat nyilván nem érdekli.).
Vagy amikor további magyarázat nélkül azt mondja, "sejtszinten érez" az ember valamit, az szerintem megint borzongós. Ha azt mondaná, ez meg az a hormon váltódik ki ennek meg annak a hatására és ezért így reagál a szimpatikus idegrendszered, ami ilyen érzésként jelenik meg, akkor lenne nálam rendben. Simán lehet így szórakoztató ismeretterjeszteni, komolyan, láttam már ilyet.
Amikor pedig azt mondja, hogy a nem kívánt terhességből született gyerekeket általában kiközösítik, mert "[m]intha a társak valamiféle tudattalan csatornákon keresztül ráéreznének az alapsérülésre", na akkor sikítok. Mondjuk meg, hogyan. Milyen viselkedésben nyilvánul meg, milyen jelzéseket vesznek. De nem tudjuk? Mintha? Nem lehetett ezer más oka?
Szóval bajban vagyok, mert fontos és érdekes téma. Nyilván az ember elgondolkozik a saját örökségén, ráismer okozatokra, átvett mintákra. És mondjuk nem áll neki egyedül megfejteni mindent. Vagy de. És mondjuk nem ken mindent az ősökre, és nem gondolja, hogy akkor most már neki ezzel nincs dolga, hiszen van magyarázat. Vagy de**. Hiszen csak borzongani jött.
*Megjegyzi, hogy Jobs többször azt nyilatkozta, (nevelő)apjától tanulta a legapróbb részletekre való odafigyelést, innen ered perfekcionizmusa. A szerző szerint viszont az elutasítottság miatt lehetett. "Biztosan persze nem tudhatjuk, de valószínűleg így volt." Szerintem meg ne erőltessük rá ezt a magyarázatot, tartsuk meg egy lehetséges összetevőnek inkább.
**Ha nem lapoz vissza a bevezetőhöz, ahol pedig olyan szépen és világosan elmondta a szerző. De emlékszik még rá az olvasó?
Olvastam már olyat, ami laza és vicces, és még laikus is írta, de úgy utánajárt a tudománynak, hogy minden ponton biokémiát és bizonyított folyamatokat sorol, nem pedig megérzéseket. Tartok tőle, hogy a népszerűség egyik oka itt az ezoszerűség, hiába szögezi le az elején, hogy ez nem az, hanem tudomány (ott még örültem nagyon). Ha meg csak borzongani akarnak az olvasók és mindenki mást megfejteni, akár olyan erőltetetten is, mint a szerző teszi a könyv végén Steve Jobs-szal*, akkor azért nincs olyan veszett sok értelme. Bár elmondja többször, hogy ez kiindulópont, és érdemes belevágni, felgöngyölíteni a családi múltat, és feldolgozni a kapott traumákat. Csak hát a kemény meló meg a borzongás és a szomszéd is biztos azért hülye, mert a nagyapja így meg úgy, az nem ugyanaz.
Amikor azt mondja, az átadott nem tudatos minták, az elhallgatások, a tabuk hatnak generációkon keresztül, azt elhiszem, egyrészt mert teljesen logikus, másrészt már olvastam erről eleget (hivatkozásokkal). Amikor azt mondja, az anya stresszhormonjai hatással vannak a magzatára, azt is, okokat lásd az előzőnél.
Viszont amikor azt mondja, a génekre markerek kerülnek a traumák miatt, és így adódik tovább, ez nagyon új és izgalmas, és utánanéznék, ha lenne ott bármi két bedobott néven kívül (igen, így is megtalálom, ha akarom, de nem győz meg, hogy nincs ott semmi mikor, hol jelent meg és azóta még kik és hányan foglalkoztak vele, és mire jutottak. Elég lett volna láb- vagy végjegyzetben, a borzongásra vágyókat nyilván nem érdekli.).
Vagy amikor további magyarázat nélkül azt mondja, "sejtszinten érez" az ember valamit, az szerintem megint borzongós. Ha azt mondaná, ez meg az a hormon váltódik ki ennek meg annak a hatására és ezért így reagál a szimpatikus idegrendszered, ami ilyen érzésként jelenik meg, akkor lenne nálam rendben. Simán lehet így szórakoztató ismeretterjeszteni, komolyan, láttam már ilyet.
Amikor pedig azt mondja, hogy a nem kívánt terhességből született gyerekeket általában kiközösítik, mert "[m]intha a társak valamiféle tudattalan csatornákon keresztül ráéreznének az alapsérülésre", na akkor sikítok. Mondjuk meg, hogyan. Milyen viselkedésben nyilvánul meg, milyen jelzéseket vesznek. De nem tudjuk? Mintha? Nem lehetett ezer más oka?
Szóval bajban vagyok, mert fontos és érdekes téma. Nyilván az ember elgondolkozik a saját örökségén, ráismer okozatokra, átvett mintákra. És mondjuk nem áll neki egyedül megfejteni mindent. Vagy de. És mondjuk nem ken mindent az ősökre, és nem gondolja, hogy akkor most már neki ezzel nincs dolga, hiszen van magyarázat. Vagy de**. Hiszen csak borzongani jött.
*Megjegyzi, hogy Jobs többször azt nyilatkozta, (nevelő)apjától tanulta a legapróbb részletekre való odafigyelést, innen ered perfekcionizmusa. A szerző szerint viszont az elutasítottság miatt lehetett. "Biztosan persze nem tudhatjuk, de valószínűleg így volt." Szerintem meg ne erőltessük rá ezt a magyarázatot, tartsuk meg egy lehetséges összetevőnek inkább.
**Ha nem lapoz vissza a bevezetőhöz, ahol pedig olyan szépen és világosan elmondta a szerző. De emlékszik még rá az olvasó?
January 15, 2022
Egyfolytában azon tűnődöm, hogy hogyan lehet, hogy évek óta ott csücsül a Libri best 10-es listáján? Természetesen álnaív a kérdés: ezek a listák nem arról szólnak, hogy mit vesznek nagyon, hanem arról, hogy mit akarunk eladni. Nagyon. Szóval az alábbi összefoglalóval szeretnék az olvasónak megsprórolni 3360 Ft-ot. Vagy néhány órát, ha a nagy sikerre tekintettel arra ragadtatná magát, hogy kivenné a könyvtárból...
Mert kinek is szól a könyv? Annak, aki a pszichológiáról SEMMIT sem tud. Nullát. Belépő szint kezdőknek, mondjuk általános iskola 8. osztály. Nem hiszem el, hogy senki nem olvas Nők lapja Pszichót. Mert ez a könyv hozzávetőlegesen ezen a nívón született. Mert hogy nem tudományos könyv, az biztos. Talán tudományos ismeretterjesztésnek mondanám, de inkább énmárka építő propaganda anyagnak. De még egy ismeretterjesztő írástól is elvárnám, hogy ha már tudósokra, kísérletekre vonatozik, akkor némi, valami indexálást, hivatkozást csapjunk a végére. Nem kell lábjegyzetelni, attól az átlagolvasó elmenekül, értem, de vagy elhiszem, vagy nem. Így csak zsurnalisztika leginkább. A szerző pont olyan hangsúllyal hivatkozik Freudra és Szondi Lipótra (az "atyamesterekre"), mint szépirodalomra és közmondásokra. Azt pedig tudjuk, hogy nincs olyan közmondás, aminek éppen az ellenkezője is (egy másik közmondásban) nem lenne igaz. A könyv végén van egy "ajánlott irodalom" lista. Vajon miért van egy olyan érzésem, hogy a szerző elolvasta ezeket az írásokat, és összefoglalta nekünk 280 oldalon keresztül... ? Ennyi. Nagybetűvel.
Az átlag érdeklődőnek nyilván kimeríti a hitelessségi kritériumokat, hogy a szerző állításait saját praxisából vett példákkal támasztja alá. Vagy így volt, vagy nem. Azért annyit feltételezek, hogy a neveket megváltoztatta. Az überhitelesség megteremtése esetében meg itt-ott saját példákat is emleget. Női magazinok, level 105. Közhely gyüjtmény. De persze ne legyek igazságtalan, nekem intellektuális kihívás, egy atomfizikusnak Schrödinger macskája is közhely.
A könyv alapgondolata: az életünket a szüleink cseszik el, de ne hibáztassuk őket, mert az ő életüket meg az ő szüleik cseszték el. Transzgenerációs problémák és áramütéssel kondicionált egerek a cseresznyevirág illatban. Ha a világ ennyire egyszerű lenne!
Olvastam elragadtatott kommentárokat, sokan nagy felfedezéseket tettek a könyv olvasása közben. Remek. Ez az élmény a Hot magazin asztrológia 10 perc rovatának olvasása közben is megélhető. Ok, segít a könyv detektálni a problémákat: anyánk/apánk cseszte el. És mi a megoldás? Másként kell csinálni! - suggalja a könyv. És ismét: ha ez ennyire egyszerű lenne! Érzelmi mintákat, generációs életstratégiákat felülírni? Mikorra már egyenesen a génjeinkben lapul a rossz minta?
Ami miatt pedig végképp erre a lesújtó kritikára ragadtattam magam, az a slusszpoénként elhelyezett Steve Jobs genogramja. Néhány kattintás után bejön, hogy copyPaste - 2,5 dollárért pdf-ben életrajzzal leölthető bárkinek. A szerző emígyen a pszichológia Stahl Juditja. Aki Nigella Lawson nevét ismeri, érti a párhuzamot. Bár Judit a végére több önálló receptet is összerakott...
All in all: ha valaki képes egy Nők lapja cikket 280 oldalon keresztül olvasni, szeresse.
Mert kinek is szól a könyv? Annak, aki a pszichológiáról SEMMIT sem tud. Nullát. Belépő szint kezdőknek, mondjuk általános iskola 8. osztály. Nem hiszem el, hogy senki nem olvas Nők lapja Pszichót. Mert ez a könyv hozzávetőlegesen ezen a nívón született. Mert hogy nem tudományos könyv, az biztos. Talán tudományos ismeretterjesztésnek mondanám, de inkább énmárka építő propaganda anyagnak. De még egy ismeretterjesztő írástól is elvárnám, hogy ha már tudósokra, kísérletekre vonatozik, akkor némi, valami indexálást, hivatkozást csapjunk a végére. Nem kell lábjegyzetelni, attól az átlagolvasó elmenekül, értem, de vagy elhiszem, vagy nem. Így csak zsurnalisztika leginkább. A szerző pont olyan hangsúllyal hivatkozik Freudra és Szondi Lipótra (az "atyamesterekre"), mint szépirodalomra és közmondásokra. Azt pedig tudjuk, hogy nincs olyan közmondás, aminek éppen az ellenkezője is (egy másik közmondásban) nem lenne igaz. A könyv végén van egy "ajánlott irodalom" lista. Vajon miért van egy olyan érzésem, hogy a szerző elolvasta ezeket az írásokat, és összefoglalta nekünk 280 oldalon keresztül... ? Ennyi. Nagybetűvel.
Az átlag érdeklődőnek nyilván kimeríti a hitelessségi kritériumokat, hogy a szerző állításait saját praxisából vett példákkal támasztja alá. Vagy így volt, vagy nem. Azért annyit feltételezek, hogy a neveket megváltoztatta. Az überhitelesség megteremtése esetében meg itt-ott saját példákat is emleget. Női magazinok, level 105. Közhely gyüjtmény. De persze ne legyek igazságtalan, nekem intellektuális kihívás, egy atomfizikusnak Schrödinger macskája is közhely.
A könyv alapgondolata: az életünket a szüleink cseszik el, de ne hibáztassuk őket, mert az ő életüket meg az ő szüleik cseszték el. Transzgenerációs problémák és áramütéssel kondicionált egerek a cseresznyevirág illatban. Ha a világ ennyire egyszerű lenne!
Olvastam elragadtatott kommentárokat, sokan nagy felfedezéseket tettek a könyv olvasása közben. Remek. Ez az élmény a Hot magazin asztrológia 10 perc rovatának olvasása közben is megélhető. Ok, segít a könyv detektálni a problémákat: anyánk/apánk cseszte el. És mi a megoldás? Másként kell csinálni! - suggalja a könyv. És ismét: ha ez ennyire egyszerű lenne! Érzelmi mintákat, generációs életstratégiákat felülírni? Mikorra már egyenesen a génjeinkben lapul a rossz minta?
Ami miatt pedig végképp erre a lesújtó kritikára ragadtattam magam, az a slusszpoénként elhelyezett Steve Jobs genogramja. Néhány kattintás után bejön, hogy copyPaste - 2,5 dollárért pdf-ben életrajzzal leölthető bárkinek. A szerző emígyen a pszichológia Stahl Juditja. Aki Nigella Lawson nevét ismeri, érti a párhuzamot. Bár Judit a végére több önálló receptet is összerakott...
All in all: ha valaki képes egy Nők lapja cikket 280 oldalon keresztül olvasni, szeresse.
November 28, 2019
Közérthető, laikusok számára íródott. Ennek megfelelően nem mélyül el a témában (Ez bizonyos esetekben előnytelen lehet. Ha nincs kifejtve egy-egy tudományos paradigma, az kétkedés tárgyává válhat. Persze én elfogadom, ha azt meg nehéz lenne köznyelvben megosztani.), de betekintést enged a transzgenerációs pszichológiai irányzatba, amely a családi archívum feltárását helyezi előtérbe, kurtított esettanulmányokkal teszi könnyebbé a megértést és gyakorlati tanácsokkal is ellátja az olvasót lappangó múltbeli jellem- és viselkedésformáló eseményeinek megismerésében. Olykor talán pongyola a szövegezése, de szerintem ez a többséget nem zavarja, hisz’ ugyanakkor érdekfeszítő is. Felismerés-élményt nyújtó könyv azoknak (akik nincsenek a szakmában), akik meg akarják ismerni családjuk és önmaguk… sorsának? Ez olyan nagy szónak tűnik, de talán mégis helytálló. Tehát családjuk és önmaguk sorsának elfeledett ingereit, melyek feldolgozatlanul rejtőzhetnek.
Némileg meglepő volt a könyv hatalmas sikere, de örülök neki, mert ez komoly könyv, komolyan veendő, nem a boldogságért a bal lábadra támaszkodj a vécén ha leér típusú könyvek vonalába tartozik, és mégis elfogy újra és újra. Talán ez a kötet is nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom begyöpösödött, degradáló szemlélete végre kukában landoljon. Miszerint a pszichológus vagy pszichiáter a dilidoki, a mentális zavarokkal küzdő meg a dilinyós.
Némileg meglepő volt a könyv hatalmas sikere, de örülök neki, mert ez komoly könyv, komolyan veendő, nem a boldogságért a bal lábadra támaszkodj a vécén ha leér típusú könyvek vonalába tartozik, és mégis elfogy újra és újra. Talán ez a kötet is nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom begyöpösödött, degradáló szemlélete végre kukában landoljon. Miszerint a pszichológus vagy pszichiáter a dilidoki, a mentális zavarokkal küzdő meg a dilinyós.
September 20, 2019
Lelkiekben nagyon megmozgatott ez a könyv. Komoly revelációim voltak olvasás közben. Számomra megdöbbentő újdonságot jelentett a biológiailag, sejtszinten kódolt transzgenerációs hatás bizonyított volta (cseresznyevirágillat-kísérlet!). Ennek hatására saját életemben is tetten értem – első körben – egy rám is ható, kissé kísérteties átörökítést. De még mindenképp szeretném megrajzolni a családi genogramot, amitől a puzzle többi darabja is talán a helyére kerül.
No de a könyvről: Orvos-Tóth Noémi nagyon jó, olvasmányos stílusban ír. Kellőképpen beenged a saját világába és hoz néhány személyes példát is, amivel sikerül nagyon szimpatikussá válnia. Látszik az is, hogy közel áll hozzá az irodalom, több idézet, mottó, irodalomból vett példa, vers, ének helyet kapott a könyvben, de már csak a nyelve, szókincse is elárulja, hogy nem „szakbarbár”, hanem igazán művelt szerzővel van dolgunk. Ugyanakkor szakszerű is, friss kutatási eredményekre támaszkodik, világos, logikus a gondolatmenete, követhető az érvelése. Talán az eleje kidolgozottabb volt, amikor az alapokkal, a gyermekkorral foglalkozik. Jók voltak a terápiás tapasztalatból hozott példák, egyiket-másikat különösen megrázó volt olvasni. Odafigyelt a vélhetőleg mindannyiunk családját érintő XX. századi történelmi eseményekre, rámutatott, hogy ezek egész a mi generációnkig hatnak és foglalkozni kell velük! Nem vagyunk szigetek, a családunk története a mi személyes történetünk.
Összességében nagyon gondolatébresztő olvasmány és őszintén örülök, hogy a vásárlási listák élén szerepel – remélem jó sokan elolvassák és hatással lesz a gyógyulásra szoruló társadalmunkra.
No de a könyvről: Orvos-Tóth Noémi nagyon jó, olvasmányos stílusban ír. Kellőképpen beenged a saját világába és hoz néhány személyes példát is, amivel sikerül nagyon szimpatikussá válnia. Látszik az is, hogy közel áll hozzá az irodalom, több idézet, mottó, irodalomból vett példa, vers, ének helyet kapott a könyvben, de már csak a nyelve, szókincse is elárulja, hogy nem „szakbarbár”, hanem igazán művelt szerzővel van dolgunk. Ugyanakkor szakszerű is, friss kutatási eredményekre támaszkodik, világos, logikus a gondolatmenete, követhető az érvelése. Talán az eleje kidolgozottabb volt, amikor az alapokkal, a gyermekkorral foglalkozik. Jók voltak a terápiás tapasztalatból hozott példák, egyiket-másikat különösen megrázó volt olvasni. Odafigyelt a vélhetőleg mindannyiunk családját érintő XX. századi történelmi eseményekre, rámutatott, hogy ezek egész a mi generációnkig hatnak és foglalkozni kell velük! Nem vagyunk szigetek, a családunk története a mi személyes történetünk.
Összességében nagyon gondolatébresztő olvasmány és őszintén örülök, hogy a vásárlási listák élén szerepel – remélem jó sokan elolvassák és hatással lesz a gyógyulásra szoruló társadalmunkra.
February 17, 2021
I can best describe this book as when you have a sore throat and look for answers online and find multiple websites saying you most probably have a heart disease and likely have 3 months to live because it is also a symptom of cancer. Or something like that.
***
In more detail:
The “my friend/dentist/patient had this problem so I think it’s true for EVERYONE...” type of example-throwing throughout this whole book, in my opinion, is not professional nor what I was looking for in a psychological research book.
There are some “as XY said in their book/thesis/research...” but no actual resources or citations. These two ways to tell facts (who knows at this point what was true and what was just false connection between events) makes the book less credible.
Let me show you what I mean (fictive): Lucy has trust issues in her relationships. So the therapist (the author) starts to look for cause, of course she’s going to find a scenario where in 1930 Lucy’s great grandmother Maria was cheated on. To say that it’s all Maria’s fault smells a little like bs, this is not why Lucy’s having her problems, her own problems...
***
In more detail:
The “my friend/dentist/patient had this problem so I think it’s true for EVERYONE...” type of example-throwing throughout this whole book, in my opinion, is not professional nor what I was looking for in a psychological research book.
There are some “as XY said in their book/thesis/research...” but no actual resources or citations. These two ways to tell facts (who knows at this point what was true and what was just false connection between events) makes the book less credible.
Let me show you what I mean (fictive): Lucy has trust issues in her relationships. So the therapist (the author) starts to look for cause, of course she’s going to find a scenario where in 1930 Lucy’s great grandmother Maria was cheated on. To say that it’s all Maria’s fault smells a little like bs, this is not why Lucy’s having her problems, her own problems...
May 12, 2021
Nem vagyok a téma szakértője (akkor nyilván nem olvastam volna ezt a könyvet, ugye). De számomra meglepő volt, hogy sokan szakmaiatlanság miatt adtak 1-2 csillagos értékelést. Egyetértek, vannak benne hatásvadász elemek, de összességében szerény tudásom szerint rendben volt. Meg elég szélesen járta körbe a témát. Ez jó.
Ami viszont fontos kritika, hogy ez a könyv terápia nélkül szerintem nagyjából fölösleges. Fontos kérdéseket feszeget, lehetnek benne megvilágosodások. De ezek sztem akkor segítenek, ha elvisszük önismeretbe, terápiába. Anélkül jó esetben szemléletformáló.
Bár lehet, ez az összes önsegítő, pop-pszi könyv sajátja? Lehet le kéne állnom velük.
Ami viszont fontos kritika, hogy ez a könyv terápia nélkül szerintem nagyjából fölösleges. Fontos kérdéseket feszeget, lehetnek benne megvilágosodások. De ezek sztem akkor segítenek, ha elvisszük önismeretbe, terápiába. Anélkül jó esetben szemléletformáló.
Bár lehet, ez az összes önsegítő, pop-pszi könyv sajátja? Lehet le kéne állnom velük.
July 19, 2022
Mindent a családdal magyaráz, ami szerintem szakmaiatlan. Önfelmentést ad mindenkinek a múltra hivatkozva. A Steve Jobs-fejezet egy rossz vicc, amikor távdiagnosztizál egy embert, akivel sosem beszélt. De maga a probléma/elmélet felvetése érdekes, hogy mennyi minden hozott minta - bár ez már elég régóta olvasható máshonnan - kivéve talán a népirtási-emlékek. Pszichológiai-kezdőknek belépőszinten jó lehet.
September 19, 2020
Mint egy soha véget nem érő cikk a WMN magazinban. Felénél kidőltem.
January 31, 2025
3.75⭐️
March 28, 2020
Közérthető nyelven össze van gyűjte sok olyan családi tényező, ami néha evidens, néha meg nem is gondolnánk, hogy hatással vannak ránk. Tényleg laikusoknak íródott, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi milyen összefüggések vannak a család és az énképünk közt. Nincs benne égbekiáltó nagy felfedezés, de az az erőssége, hogy egy helyen olvashatunk a pszichológia olyan szemléletmódjáról, ami az énközpontú világban nem túl népszerű (kivéve ha a saját hibáinkért anyut, aput okoljuk, hogy hárítsuk a felelősséget).
Minden fejezet végén vannak kérdések is, aki akar saját magára és a családjára önreflektálni, bár azt én nem csináltam.
Minden fejezet végén vannak kérdések is, aki akar saját magára és a családjára önreflektálni, bár azt én nem csináltam.
October 27, 2025
Naprawdę świetna książka. W dodatku napisana przez psychologa. Takiego z otwartym umysłem. To cieszy.
Autorka poruszyła wiele tematów. Generalnie chodzi o wyjaśnienie, jak wydarzenia z życia naszej rodziny, sytuacja gospodarcza, polityczna, oczekiwania rodziców i dalszych krewnych i wiele innych czynników wpływają na nasze życie. Przykłady:
Dzieci niechciane (wpadki, gwałty)
Brak akceptacji dla płci dziecka (szkoda, że nie chłopiec)
Dziecko mające spełniać określone funkcje w rodzinie (realizacja niespełnionych marzeń rodziców)
Dziecko zastępcze, czyli urodzone po śmierci poprzedniego (ma żyć za dwoje, troje lub więcej)
Traumy dziecięce (odrzucenie, porzucenie i inne)
Rodzaje przywiązania (kształtowane głównie przez zachowania rodziców wobec dziecka)
Kolejność urodzenia w rodzinie (hierarchia i rola)
Sposób narodzin (bliskość, znieczulenia, cc, obecność ojca)
Tajemnice rodzinne (osoby wykluczone, aborcje, utrata majątków...)
Jak w tym wszystkim odnaleźć swoje prawdziwe, a nie to nadane przez ród, JA?
Autorka poruszyła wiele tematów. Generalnie chodzi o wyjaśnienie, jak wydarzenia z życia naszej rodziny, sytuacja gospodarcza, polityczna, oczekiwania rodziców i dalszych krewnych i wiele innych czynników wpływają na nasze życie. Przykłady:
Dzieci niechciane (wpadki, gwałty)
Brak akceptacji dla płci dziecka (szkoda, że nie chłopiec)
Dziecko mające spełniać określone funkcje w rodzinie (realizacja niespełnionych marzeń rodziców)
Dziecko zastępcze, czyli urodzone po śmierci poprzedniego (ma żyć za dwoje, troje lub więcej)
Traumy dziecięce (odrzucenie, porzucenie i inne)
Rodzaje przywiązania (kształtowane głównie przez zachowania rodziców wobec dziecka)
Kolejność urodzenia w rodzinie (hierarchia i rola)
Sposób narodzin (bliskość, znieczulenia, cc, obecność ojca)
Tajemnice rodzinne (osoby wykluczone, aborcje, utrata majątków...)
Jak w tym wszystkim odnaleźć swoje prawdziwe, a nie to nadane przez ród, JA?
June 30, 2024
okayyy let’s go…
ta książka jest istną perełką pop-psychologii, gdzie na skomplikowane procesy dostajemy proste wytłumaczenia. niestety nauka ani świat takie nie są. autorka traktuje swoje doświadczenia rodzinne i zawodowe jako dowody na słuszność swoich tez, gdy w rzeczywistości są to tylko dowody anegdotyczne. co więcej, błędnie interpretuje wyniki badań.
na ten moment NIE MA dowodów na epigenetyczne dziedziczenie traum u ludzi. dotychczas nie przeprowadzono nawet takich badań na ludziach, a jedynie na myszach — gdzie wykazano dziedziczenie traumy w linii ojcowskiej. ale still, to nie znaczy, że u ludzi występuje ten sam mechanizm. jeszcze po prostu tego nie wiemy. także autorka wyciągnęła z tych kilku badań, jakie cytuje, totalnie błędne wnioski, które trącą wręcz jakimiś horoskopowymi bredniami.
anyways, zainteresowanych tematem odsyłam do artykułów prof. Dragana odnośnie epigenetyki, np. w oko.press
ta książka jest istną perełką pop-psychologii, gdzie na skomplikowane procesy dostajemy proste wytłumaczenia. niestety nauka ani świat takie nie są. autorka traktuje swoje doświadczenia rodzinne i zawodowe jako dowody na słuszność swoich tez, gdy w rzeczywistości są to tylko dowody anegdotyczne. co więcej, błędnie interpretuje wyniki badań.
na ten moment NIE MA dowodów na epigenetyczne dziedziczenie traum u ludzi. dotychczas nie przeprowadzono nawet takich badań na ludziach, a jedynie na myszach — gdzie wykazano dziedziczenie traumy w linii ojcowskiej. ale still, to nie znaczy, że u ludzi występuje ten sam mechanizm. jeszcze po prostu tego nie wiemy. także autorka wyciągnęła z tych kilku badań, jakie cytuje, totalnie błędne wnioski, które trącą wręcz jakimiś horoskopowymi bredniami.
anyways, zainteresowanych tematem odsyłam do artykułów prof. Dragana odnośnie epigenetyki, np. w oko.press
January 27, 2025
Przydatna książka dla każdego, można sobie uświadomić skąd się biorą niektóre lęki oraz jak duży wpływ mają przeżycia rodziców na dziecko - tworzy się taki łańcuch wpływów i dziedziczonych traum, bardzo ciekawa sprawa!
December 13, 2024
otworzyła mi oczy na pewne kwestie, polecam
December 7, 2020
A kezdeti lelkesedés körülbelül az első fejezet vègèig tartott. A rengeteg, pèldakènt felhozott èlettörtènet, az igènytelen, pongyola megfogalmazàs egyre inkább elvette a kedvemet olvasàs közben. A vègère beszúrt fejtegetèssel Steve Jobsról- ami amellett, hogy végtelenül erőltetett volt, visszataszítónak is èreztem- az író elèrte,hogy mèlysègesen irritàljon ez a könyv.
Önmagàban a tèmàt nagyon èrdekesnek tartom, de az "Örökölt sors"-ból, hiànyzik a hitelesség èrzèse, ami első sorban annak tudható be, hogy szinte teljesen mellőzi a tudomànyos vonatkozàsokat, nincsenek benne làbjegyzetek, indexek. A 280 oldalt nagyjából Orvos-Tóth Noèmi pàcienseinek, volt iskolatàrsainak, fogorvosànak stb. különböző èlettörtènei töltik meg, amik szàmomra teljesen èrdektelenek és irrelevánsak voltak. Gyakran èreztem azt,hogy Noèmi bàrmely èlethelyzetben felmerülő problèmàra erőszakosan és szűklàtókörüen rá akarja erőszakolni a transzgeneràciós traumàkról szóló elmèletèt.
A könyv nem sok eredeti gondolatot tartalmaz. Varga Katalin " A transzgeneràciós hatások az epigenetikai kutatàsok tükrèben" című tanulmányában mindezt leírta már hèt èvvel az "Örökölt sors" megjelenése előtt. A különbség az, hogy az előbbi a laikusok szàmàra nehezebben megèrhető, szaknyelven íródott.
Azèrt adtam mégis két csillagot a könyvnek, mert helyenkènt elgondolkodtatott és segített felismerni bizonyos szemèlyes összefüggèseket.
Önmagàban a tèmàt nagyon èrdekesnek tartom, de az "Örökölt sors"-ból, hiànyzik a hitelesség èrzèse, ami első sorban annak tudható be, hogy szinte teljesen mellőzi a tudomànyos vonatkozàsokat, nincsenek benne làbjegyzetek, indexek. A 280 oldalt nagyjából Orvos-Tóth Noèmi pàcienseinek, volt iskolatàrsainak, fogorvosànak stb. különböző èlettörtènei töltik meg, amik szàmomra teljesen èrdektelenek és irrelevánsak voltak. Gyakran èreztem azt,hogy Noèmi bàrmely èlethelyzetben felmerülő problèmàra erőszakosan és szűklàtókörüen rá akarja erőszakolni a transzgeneràciós traumàkról szóló elmèletèt.
A könyv nem sok eredeti gondolatot tartalmaz. Varga Katalin " A transzgeneràciós hatások az epigenetikai kutatàsok tükrèben" című tanulmányában mindezt leírta már hèt èvvel az "Örökölt sors" megjelenése előtt. A különbség az, hogy az előbbi a laikusok szàmàra nehezebben megèrhető, szaknyelven íródott.
Azèrt adtam mégis két csillagot a könyvnek, mert helyenkènt elgondolkodtatott és segített felismerni bizonyos szemèlyes összefüggèseket.
April 15, 2025
Érdekes volt.
Ezt a tömör gondolatot tudom leginkább megosztani.
Nem volt zseniális, nem volt revelatív, nem volt nagyon elmélyülős, sőt, kicsit soknak találtam az ismétléseket és szájbarágósnak az egyes esetek értelmezését, de nem tagadom, hogy bennem is elindított gondolkodást családról, gyerekkorról, generációkról, több szálon is, elsősorban egyes hozzám közel álló, vagy valaha fontos emberekről és visszatérő viselkedésmintáikról, amiket talán egy kicsit tisztábban látok most az olvasás után.
Az viszont teljesen világos, minek köszönheti ez a könyv az átütő sikert és a háipot. Nagyon hétköznapi, megközelíthető a nyelvezete, rokonszenves és együttérző a hangneme, miközben ügyesen válogat a kis esettanulmányok, kliensek történeteiből és ezeket kifejezetten lényegretörően, röviden villantja fel. Sok apró fejezetre szabdalt szerkezete nagyon is kedvez a mai olvasókultúrának, vagyis hogy akkor is lehet haladni vele, ha csak három metrómegállónyi vagy épp egy tejeskávényi időnk van némi elmélyedésre.
Ezt a tömör gondolatot tudom leginkább megosztani.
Nem volt zseniális, nem volt revelatív, nem volt nagyon elmélyülős, sőt, kicsit soknak találtam az ismétléseket és szájbarágósnak az egyes esetek értelmezését, de nem tagadom, hogy bennem is elindított gondolkodást családról, gyerekkorról, generációkról, több szálon is, elsősorban egyes hozzám közel álló, vagy valaha fontos emberekről és visszatérő viselkedésmintáikról, amiket talán egy kicsit tisztábban látok most az olvasás után.
Az viszont teljesen világos, minek köszönheti ez a könyv az átütő sikert és a háipot. Nagyon hétköznapi, megközelíthető a nyelvezete, rokonszenves és együttérző a hangneme, miközben ügyesen válogat a kis esettanulmányok, kliensek történeteiből és ezeket kifejezetten lényegretörően, röviden villantja fel. Sok apró fejezetre szabdalt szerkezete nagyon is kedvez a mai olvasókultúrának, vagyis hogy akkor is lehet haladni vele, ha csak három metrómegállónyi vagy épp egy tejeskávényi időnk van némi elmélyedésre.
August 21, 2023
Oké, én is egyetértek azokkal az emberekkel, akik úgy érzik, hogy sok újat nem tudtak meg ebből a könyvből, és valóban, nagyon egyszerű (leegyszerűsítő?) a stílusa. Azonban szerintem sok embernek tényleg rengeteg benne az újdonság, és segíthet nekik elindulni egy úton, vagy egyszerűen elgondolkodni egy-két dolgon, amivel eddig nem néztek szembe. A nagymamám a harmadánál abbahagyta a könyvet, és amikor próbáltam kérdezgetni, hogy miért, azt mondta, hogy túl fájdalmas volt számára, és ő “nem akar szomorú lenni”.
November 3, 2024
Ta książka jest świetna, o ile potraktuje się szukanie odpowiedzi na własne zachowania w przeszłości przodków jako CZĘŚĆ przyczyny, a nie jako definitywne jej wyjaśnienie.
Autorka niestety próbuje wyjaśniać każde zachowanie i niepowodzenie w życiu tym, że komuś z naszych przodków coś się kiedyś wydarzyło (coś w stylu: nie ufasz ludziom? To dlatego, że twoja babcia doświadczała przemocy w domu, o czym ty nie wiesz, ale to tak w genach przeszło), co oczywiście jest głupie, bo nasze obecne "ja" składa się również z niedawnych NASZYCH doświadczeń.
Autorka niestety próbuje wyjaśniać każde zachowanie i niepowodzenie w życiu tym, że komuś z naszych przodków coś się kiedyś wydarzyło (coś w stylu: nie ufasz ludziom? To dlatego, że twoja babcia doświadczała przemocy w domu, o czym ty nie wiesz, ale to tak w genach przeszło), co oczywiście jest głupie, bo nasze obecne "ja" składa się również z niedawnych NASZYCH doświadczeń.
July 19, 2024
Noemi Orvos-Toth realizează o admirabilă sinteză a modelarii psihicului uman sub influența factorilor epigenetici. Nu sunt informații noi, dar sunt sistematizate atât de bine, încât lectura a fost o plăcere.
În atât de puține pagini, autoarea reușește și să strecoare menționări, poezii și citate a nenumărați scriitori, compozitori, oameni de știință maghiari; m-ar fi interesat și câți dintre ei sunt/au fost evrei.
"Rescrie-ți destinul. Vindecarea traumelor moștenite", editura Litera.
În atât de puține pagini, autoarea reușește și să strecoare menționări, poezii și citate a nenumărați scriitori, compozitori, oameni de știință maghiari; m-ar fi interesat și câți dintre ei sunt/au fost evrei.
"Rescrie-ți destinul. Vindecarea traumelor moștenite", editura Litera.
August 30, 2024
The book is very superficial and does not delve deeply into the subject of inherited trauma, relying on speculation. I believe that the author, despite being a psychologist, is unaware that the approach she has taken is much more complex. There is a lot of generalization when it comes to families, but despite that, it is pleasant to listen to.
January 1, 2021
Nem egy pörgetős olvasmány, viszont folyamatosan gondolkodtat és megdöbbent, hogy mennyi élmény, érzés kapcsolódhat a családi történetekhez, a múlthoz. A kis "Feladatok" által még jobban el lehet merülni az adott témában. Az új év kezdéséhez pont jó alapot teremtett egy kis befeléfordulással.
January 11, 2025
Całkiem przyjemne do słuchania w tle, ale nie traktowałabym tego jako pewnego źródła wiedzy, autorka często wychodzi z założenia, że skoro w tym przypadku tak było, to będzie tak w każdym
October 30, 2021
Erdekes temat fog meg a konyv, viszont velemenyem szerint nem legjobban. Bar szamos kutatasra hivatkozik, nem elerheto rendes hivatkozas lista, es sok bemutatott eredmeny inkabb tunik ezoterikusnak mint tudomanyosnak. Az esettanulmanyok nagyon elnagyoltan vannak bemutatva, es tobb esetben a magyarazatok eroltetettek. Peldaul azzal magyarazni egy mai anya felelmet ujszulott babaja elvesztesetol, hogy az oseinek tobbszor at kellett elnie szerettei es sokszor gyermekei korai elveszteset. Generaciokkal ezelott sajnos mindannyiunk felmenoi kozott elofordult egy ujszulott, vagy egy kisgyermek elvesztese. A csecsemok elvesztesetol valo felelemnel pedig sokkal helytalobb lehet egy evolucios magyarazat, mint egy transzgeneracios.
A konyv utolso fejezete, amely Steve Jobs “orokolt sorsarol” szol szinten elnagyoltra, es tudomanytalanra sikerult. Inkabb talalgatas, mint a temaban elmelyules jellemzi a fejezetet.
Osszessegeben ertekelve a konyvet egy erdekes tema felszines feldolgozasa.
A konyv utolso fejezete, amely Steve Jobs “orokolt sorsarol” szol szinten elnagyoltra, es tudomanytalanra sikerult. Inkabb talalgatas, mint a temaban elmelyules jellemzi a fejezetet.
Osszessegeben ertekelve a konyvet egy erdekes tema felszines feldolgozasa.
March 3, 2022
Igen olvasmányos, és az időnként elég súlyos sztorik ellenére sem nyomasztó. Fontos témáról szól, és dicséretes módon továbbgondolkodásra, sőt beszélgetésekre késztet a felmenőkről, a felmenőkkel. Ehhez hasznosak a fejezetek végén sorakozó kérdések. Ráébreszt, milyen fontos az önismeret szempontjából a családi történetek ismerete, mennyire károsak a családon belüli titkok, mekkora hatással van az egyénre a családból hozott hitrendszer (nem vallási értelemben, hanem pl. a "külvilághoz" való hozzáállás tekintetében) vagy épp a születési sorrend. Érdekes a könyv végén Jobs családtörténetének és életének rövid elemzése is.
January 10, 2025
Örültem volna, ha több szó esik kutatásokról a sok egyéni történet helyett, így elég konyhapszichológia jelleget öltött.
May 18, 2025
Great book, helps you understand your family a bit more, and of course yourself 🫶🏻
December 22, 2023
Sajnos ez a könyv nem olyan volt, mint amire számítottam. Eredetileg két csillagot szerettem volna adni neki, de nem szeretném lehúzni, mert alapvetően jó információk és érdekességek vannak benne. Látszik a rengeteg munka, amit az író belefektetett. Viszont nekem (bár azt hittem, hogy fog), nem nagyon nyújtott új információkat. Többször azt vettem észre, hogy a könyv ismétli magát, ez is mínusz pont számomra. Az eleje nagyon tetszett, aztán egyre érdektelenebbé vált, majd a végét végül (egy hosszabb szünet után) mégis élvezettel olvastam.
December 6, 2024
bardzo dobra książka, zgłębiająca temat traumy pokoleniowej. trochę za dużo w niej było anegdotek, a za mało praktycznych porad.
spodziewałam się, że znajdę w tej książce rozwiązanie pod-tytułowego problemu, ale nadal nie mam pojęcia „jak uwolnić się od rodzinnych traum” …
spodziewałam się, że znajdę w tej książce rozwiązanie pod-tytułowego problemu, ale nadal nie mam pojęcia „jak uwolnić się od rodzinnych traum” …
February 4, 2025
Audiobook: Ten uczuć kiedy inne osoby diagnozują cię w życiu, a do tego jeszcze jakaś Węgierka w swojej książce xD Polecam poczytać o stylach przywiązania, otwiera to oczy na nas samych. Mocne przykłady, czasami trudno słuchać przytaczanych historii zwłaszcza dotyczących dzieci, ale trafiają. Jak tak się tego słucha, to można dojść do wniosku, że powinno się wprowadzić egzaminy na zostanie rodzicem i testy psychologiczne. Notatka: tabliczka czekolady nie działa na pozbycie się rodzeństwa. Jedyne co mi pozostało do zrobienia po tej książce, to zakupić papierową wersję i umówić się do specjalisty, a książkę ponownie przeczytać za pół roku xD
"przywiązanie lękowe ambiwalentne"
"przywiązanie lękowe ambiwalentne"
February 13, 2025
Jestem pod wrażeniem tej pozycji, pomimo trudnych tematów jakie porusza ta książka jest ciepła - bardzo wyrozumiała dla poprzednich pokoleń, nie rozsiewa złej krwi i niechęci, stawia na to, że świadomość problemu jest naistotniejsza i najczęściej prowadzi do ukojenia. Uważam, że jest to obowiązkowa pozycja dla ludzi, którzy myślą o założeniu rodziny, bądź już są młodymi rodzicami, szeroko otwiera oczy i ukazuje to jakich schematów lepiej nie powielać.
(Pochłonęłam ją w 2 dni, jest naprawdę dobra)
(Pochłonęłam ją w 2 dni, jest naprawdę dobra)
Displaying 1 - 30 of 229 reviews