What do you think?
Rate this book
Az utolsó nyár
A második világháború a magyar társadalom jelentős részének tudatában ma is nagyrészt 1944-45-öt jelenti, a front átvonulását, a bombázásokat, az erőszakot, a deportálásokat, Budapest ostromát. Ennek megfelelően elsősorban a hadtörténetre és a politikatörténetre összpontosító feldolgozások készültek az időszakról. Az utolsó nyár című könyvében Ablonczy Balázs a hadi események mögé tekint: azt kutatja, mi történt Magyarországon abban a három nyári hónapban, amikor hirtelen felgyorsult a történelem kereke. Hogyan éltek az emberek a hétköznapokban, hogyan vészelték át a bombázásokat, a kiürítéseket, mi módon látták el magukat és családjukat.
Miközben a szövetségesek partra szállnak Normandiában és Provence-ban, kezükre jut Párizs és Róma, Varsó és Szlovákia felkel a németek ellen, Románia pedig átáll, addig Magyarország lakosai vidékre mennek, élelmiszerjegyeket pecsételtetnek, ásnak és főleg sokat gyalogolnak. Hogyan élik meg ezt a három hónapot egészen addig, amikor 1944. augusztus végén a szovjet csapatok elfoglalják az első magyarországi falut, a háromszéki Sósmezőt? A német megszállással hatalomra jutott Sztójay-kormány és a körülötte lévő politikusok, értelmiségiek hogyan képzelik el az ő országukat? Mit terveznek és mi valósul meg ebből? És vajon dobáltak-e a szövetséges repülők robbanó játékokat, engedelmeskedtek-e a lakók egy női légóparancsnoknak, és mihez kezdtek a székelyek egy tevével?
Miközben a szövetségesek partra szállnak Normandiában és Provence-ban, kezükre jut Párizs és Róma, Varsó és Szlovákia felkel a németek ellen, Románia pedig átáll, addig Magyarország lakosai vidékre mennek, élelmiszerjegyeket pecsételtetnek, ásnak és főleg sokat gyalogolnak. Hogyan élik meg ezt a három hónapot egészen addig, amikor 1944. augusztus végén a szovjet csapatok elfoglalják az első magyarországi falut, a háromszéki Sósmezőt? A német megszállással hatalomra jutott Sztójay-kormány és a körülötte lévő politikusok, értelmiségiek hogyan képzelik el az ő országukat? Mit terveznek és mi valósul meg ebből? És vajon dobáltak-e a szövetséges repülők robbanó játékokat, engedelmeskedtek-e a lakók egy női légóparancsnoknak, és mihez kezdtek a székelyek egy tevével?
300 pages, ebook
Published September 17, 2024
1 person is currently reading
11 people want to read
About the author
Balázs Ablonczy
6 books3 followersTörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója és a HUN REN BTK Történettudományi Intézetének kutatója, a Horthy-kori osztály vezetője. Szakterülete a huszadik század első felének magyar történelme.
(Forrás: Jaffa Kiadó)
(Forrás: Jaffa Kiadó)
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
July 25, 2024
AZ UTOLSÓ NYÁR
népszínmű
(Keletről viharfellegek jőnek)
MAGYAR NÉP, ÚGY ÁLTALÁBAN: Milyen szépen süt a nap!
MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG: Nü, ide azért már csapkod a villám.
MAGYAR NÉP, ÚGY ÁLTALÁBAN: Maga csak ne panaszkodjék. Azt hiszi, másnak nincs gondja? Hisz alig lehet tojást szerezni. Meg a kibombázottak. Jut eszembe, kell még egyáltalán magának ez a zongora? Ugye, hogy nem. Megtartom.
SZOVJET HADSEREG (a spájzból): Nicht kompót.
(függöny)
Szokásos Ablonczy-minőség a második világháború kevéssé ismert oldaláról – ’44 nyaráról, az „utolsóról”, amikor az ember (már ha nem volt zsidó vagy frontszolgálatot teljesítő katona) még el tudta magával hitetni, hogy nincs itt semmi gond, valahol valakik persze püfölik egymást, de kit érdekel, nézzük meg inkább, mi megy a moziban hétvégén. A szerző megvizsgálja, milyen ideákkal bíbelődtek a politikusok, és milyen problémák foglalkoztatták az utca népét. Az egésznek persze vastagon van egy „vihar előtti csend”-jellege, mert mi tudjuk, amit ők nem tudtak (vagy legalábbis nem akartak tudni): hogy augusztus legvégén megjelennek az első szovjet egységek magyar földön, és onnantól kezdve minden, ami miatt addig aggódtak, marginálissá válik, és a puszta túlélés lesz a tét*. Innen nézve persze ez az egész kötet egyfajta zárójel, lábjegyzet a második világháborúhoz. Hisz ha egy eseménytörténész szemével nézzük, akkor minden, ami benne van, a perifériához tartozik, és alig (sőt: semennyire sem) befolyásolja a globális történéseket. És mégis, valahol baromi fontos, mert pont arról szól, ami a klasszikus történelmi könyvekből hiányzik – hogy milyen embernek lenni történelmi időben.
* Természetesen azok, akiket az amerikai bombázók megtaláltak, joggal érezték úgy, hogy ők már eleget kaptak a háborúból. De ők a lakosságnak csak egy törpe kisebbségét tették ki.
népszínmű
(Keletről viharfellegek jőnek)
MAGYAR NÉP, ÚGY ÁLTALÁBAN: Milyen szépen süt a nap!
MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG: Nü, ide azért már csapkod a villám.
MAGYAR NÉP, ÚGY ÁLTALÁBAN: Maga csak ne panaszkodjék. Azt hiszi, másnak nincs gondja? Hisz alig lehet tojást szerezni. Meg a kibombázottak. Jut eszembe, kell még egyáltalán magának ez a zongora? Ugye, hogy nem. Megtartom.
SZOVJET HADSEREG (a spájzból): Nicht kompót.
(függöny)
Szokásos Ablonczy-minőség a második világháború kevéssé ismert oldaláról – ’44 nyaráról, az „utolsóról”, amikor az ember (már ha nem volt zsidó vagy frontszolgálatot teljesítő katona) még el tudta magával hitetni, hogy nincs itt semmi gond, valahol valakik persze püfölik egymást, de kit érdekel, nézzük meg inkább, mi megy a moziban hétvégén. A szerző megvizsgálja, milyen ideákkal bíbelődtek a politikusok, és milyen problémák foglalkoztatták az utca népét. Az egésznek persze vastagon van egy „vihar előtti csend”-jellege, mert mi tudjuk, amit ők nem tudtak (vagy legalábbis nem akartak tudni): hogy augusztus legvégén megjelennek az első szovjet egységek magyar földön, és onnantól kezdve minden, ami miatt addig aggódtak, marginálissá válik, és a puszta túlélés lesz a tét*. Innen nézve persze ez az egész kötet egyfajta zárójel, lábjegyzet a második világháborúhoz. Hisz ha egy eseménytörténész szemével nézzük, akkor minden, ami benne van, a perifériához tartozik, és alig (sőt: semennyire sem) befolyásolja a globális történéseket. És mégis, valahol baromi fontos, mert pont arról szól, ami a klasszikus történelmi könyvekből hiányzik – hogy milyen embernek lenni történelmi időben.
* Természetesen azok, akiket az amerikai bombázók megtaláltak, joggal érezték úgy, hogy ők már eleget kaptak a háborúból. De ők a lakosságnak csak egy törpe kisebbségét tették ki.
Displaying 1 of 1 review