Cameron Larkin őrmester megcsömörlött. Elege van a nagyvárosból, s úgy dönt, a nyugdíjig hátralevő időt a vadregényes montanai hegyvidéken, álmos szülővárosában húzza ki. Azonban közbeszól a sors. Egykori akadémiai barátja a segítségét kéri egy szövevényes gyilkossági ügy felgöngyölítésében.
Mi történt a ranchon?
Először is: ki a halott?
Tényleg a családja életét pokollá tévő farmer az?
Valóban a jobb sorsra érdemes fia az elkövető?
Miért és kinek olyan fontos egy meddő aranybánya?
Családi dráma vagy fondorlatos összeesküvés?
Pusztító szenvedély vagy hideg számítás motiválta a bűntényt?
Krimirajongóként nagyon csodálkozom, hogy csak most bukkantam rá Réti Lászlóra, pedig ő egy igazi gyöngyszem! Cameron Larkin egészen egyedi figura, bár alkohol- és kebelfüggősége, valamint szarkasztikus humora, lehengerlő stílusa és kiapadhatatlan beszólásgyűjteménye megidézi a nagy elődöket. Humorát tekintve nekem Leslie L. Lawrence főhősei és Harlan Coben Myron Bolitarja ugrott be elsőre, ami abszolút az előnyére válik. A fekete humorhoz és a jól megírt karakterekhez fordulatos történet és izgalmas jelenetek társulnak: ennél több nem is kell egy jó krimihez.
Ritkán olvasok krimit magyar írótól, kivételt tettem a jó értékelések miatt. Ha a könyv 2/3-ad részét nézem csak, azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó könyv. Lassan bontakozik ki a nyomozás, amit kimondottan szeretek, kezdetben minden egyértelműnek tűnik, aztán lassan kiderül, hogy semmi sem az. Larkin karaktere és humora szórakoztató, olykor azért erőltetett, de összességében szimpatikus. Aztán megjött az utolsó 1/3-ad, ami ha nem is mindent, de sok mindent elrontott. Nem értem miért érez minden író kényszert, hogy a cselekmény egy „zs” kategóriás ócska akciófilm szintjén érjen véget. A végkifejlet teljes ellentéte volt mindennek, szürreális, sokszor értelmetlen és valószerűtlen eseményekkel, összességében egy nevetséges bűnténnyel. Mindenképpen elolvasom a második részt is, mert látok benne potenciált, csak az utolsó száz oldal ne lett volna…
Igazán nagyon fordulatos krimi! A közepéig kicsit lassúbb, de aztán nagyon felpörögnek az események ahogy nő a hullák száma. Olyan csavar van a végén, amire nem is gondoltam; végig azon agyaltam, hogy ki a gyilkos és hogy jön majd rá Larkin. Nagyon élvezhető a főhős fekete szarkasztikus humorával és ízléstelen nyakkendőivel. Egyik kedvenc idézetem a könyvből:
“Mindig szerettem az orvosi nyelvet. Bőrfolytonosság-megszakítódás! Miért nem tudják egyszerűen azt mondani, hogy lyuk? Valószínűleg két évvel hamarabb elvégeznék az egyetemet, ha nem kéne megtanulniuk ezeket a titkos szavakat.”