A New York-Budapest Metró

by Miklós Vámos

Vámos Miklós úgy érezte, valakinek egyszer már meg kell írnia Amerikát, az Egyesült Államokat, that is, azt a ménkű nagy országot, egy ménkű nagy magyar regényben. Miután hosszan időzött odaát, 1990 nyarán már biztosra vette, hogy ő az a valaki. A New York-Budapest metró című könyv első kiadása három év múlva jelent meg. 2013-as sajtóhír, hogy egy ilyesféle (villám)gyorsvasút építését valóban tervezik kínai vállalkozók a következő tíz évben, ha elkészül, néhány óra lesz a menetidő Pekingből New Yorkba. Budapestre valószínűleg azért nem terveznek megállót, mert A New York-Budapest metró már létezik, s álmok évadján menetrendszerűen közlekedik.

"Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a szemét. Azt álmodta, hogy a New York-Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! kérem az ajtóknál vigyázni!
Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt."

Genres: Hungarian Literature

432 pages, Hardcover

First published January 1, 1993

About the author

Miklós Vámos originally Tibor Vámos, (born 29 January 1950 in Budapest) is a Hungarian writer, novelist, screenwriter, translator and talkshow host, who has published 33 books.

Reviews

[Veroni]

“Magyarországi életébe sehogyan se sikerült visszatalálnia. Talán nem is akart igazán. A kinti világhoz képest az itthonit szürkének érezte, saját lehetőségeit pedig korlátozottnak. Úgy látszik, az ember - az ilyen ember, mint én - soha nincs jó helyen. Amerikába vágyott. Néha a lehetetlen valóra válik. Az ő Amerikája… a kiszámíthatatlan sors kegye…”

[Góczán Judit]

Magyar kaland Amerikában - kelet-európai sors, egyéni próbálkozások. Menekülés vagy lehetőség, több vagy kevesebb leszek-e általa? És egyáltalán: miért éppen Amerika?

[reea]

Miért olyan nehéz nekem Vámos Miklósról írni, amikor annyira szeretem olvasni? Ez a kérdés merült fel bennem, miközben próbáltam leírni kavargó gondolataimat erről a régi, új köntösben kiadott könyvről, de még most sem tudok egyértelműen válaszolni rá. Nincs mentségem sem, hiszen olyan újra, vagy akár először olvasni ezeket a könyveket, mint a hazatérés. Benne van minden, amitől azt érzem, magyar vagyok. Minden, ami elgondolkodásra késztet, mert mi vagyunk benne mindannyian, mégpedig kendőzetlenül. A finom kis füllentések, nagyra törő álmok, nevetések, vágyak és remények, csalódások, szerelmek, egyszóval az élet. Méghozzá valami olyan sajátos nagyítón keresztül, ami nemcsak a fantázia világ valós szálait, hanem a saját életünk be nem vallott titkait is feltárja.

http://napifalat.blogspot.hu/2014/10/...

[Dóra]

Ezt minden Marton Gyulának el kéne olvasni.

[Letti]

Only Vámos can bring this profane but superior sense of humour that wraps timeless wisdom in liberating laughter. Reality is so funny and so cruel it hurts... New York - Budapest Metro, hop on it.