Vámos Miklós úgy érezte, valakinek egyszer már meg kell írnia Amerikát, az Egyesült Államokat, that is, azt a ménkű nagy országot, egy ménkű nagy magyar regényben. Miután hosszan időzött odaát, 1990 nyarán már biztosra vette, hogy ő az a valaki. A New York-Budapest metró című könyv első kiadása három év múlva jelent meg. 2013-as sajtóhír, hogy egy ilyesféle (villám)gyorsvasút építését valóban tervezik kínai vállalkozók a következő tíz évben, ha elkészül, néhány óra lesz a menetidő Pekingből New Yorkba. Budapestre valószínűleg azért nem terveznek megállót, mert A New York-Budapest metró már létezik, s álmok évadján menetrendszerűen közlekedik.
"Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a szemét. Azt álmodta, hogy a New York-Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! kérem az ajtóknál vigyázni! Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt."
Miklós Vámos originally Tibor Vámos, (born 29 January 1950 in Budapest) is a Hungarian writer, novelist, screenwriter, translator and talkshow host, who has published 33 books.
“Magyarországi életébe sehogyan se sikerült visszatalálnia. Talán nem is akart igazán. A kinti világhoz képest az itthonit szürkének érezte, saját lehetőségeit pedig korlátozottnak. Úgy látszik, az ember - az ilyen ember, mint én - soha nincs jó helyen. Amerikába vágyott. Néha a lehetetlen valóra válik. Az ő Amerikája… a kiszámíthatatlan sors kegye…”
Magyar kaland Amerikában - kelet-európai sors, egyéni próbálkozások. Menekülés vagy lehetőség, több vagy kevesebb leszek-e általa? És egyáltalán: miért éppen Amerika?
Miért olyan nehéz nekem Vámos Miklósról írni, amikor annyira szeretem olvasni? Ez a kérdés merült fel bennem, miközben próbáltam leírni kavargó gondolataimat erről a régi, új köntösben kiadott könyvről, de még most sem tudok egyértelműen válaszolni rá. Nincs mentségem sem, hiszen olyan újra, vagy akár először olvasni ezeket a könyveket, mint a hazatérés. Benne van minden, amitől azt érzem, magyar vagyok. Minden, ami elgondolkodásra késztet, mert mi vagyunk benne mindannyian, mégpedig kendőzetlenül. A finom kis füllentések, nagyra törő álmok, nevetések, vágyak és remények, csalódások, szerelmek, egyszóval az élet. Méghozzá valami olyan sajátos nagyítón keresztül, ami nemcsak a fantázia világ valós szálait, hanem a saját életünk be nem vallott titkait is feltárja.
Only Vámos can bring this profane but superior sense of humour that wraps timeless wisdom in liberating laughter. Reality is so funny and so cruel it hurts... New York - Budapest Metro, hop on it.