Ez a könyv az induktív megközelítés szép példája. A szerzők fognak 6 fontos keresztény ereklyét*, és ezek története kapcsán jutnak el a Biblia fontos szereplőihez, illetve a megváltástörténet fontos eseményeihez. Mindezek mellett beszélnek posztmodern bibliakutatásról, régészetről, vallástörténetről, gnosztikus evangéliumokról – semmiről se túl sokat, de mindenről épp eleget ahhoz, hogy innentől kezdve tudjunk makogni valamit a témában, ha mondjuk a sors úgy hozza, hogy pár Közel-Kelet szakértővel vagy jezsuita atyával kerülünk össze egy kocsmában.
Ami különösen üdítő, hogy bár publicisztikai munkáról van szó, mégis Gibson és Mckinley nagy súlyt helyeznek a tárgyilagosságra, igyekeznek egyforma távolságot tartani a különböző bibliamagyarázatoktól – a feminista olvasattól éppúgy, mint a kreacionista értelmezésektől. Amiből következik, hogy aki bombasztikus leleplezésekre számít, az csalatkozni fog: ebben a könyvben ugyanis nincsenek kenyérbélből és halenyvből Jézus-előbőrt hamisító albínó szerzetesek. Helyette viszont kapunk sok érdekes információt a Biblia történelmi valóságáról, valamint arról, hogyan alakult át ez a valóság a hívők (és később: a kétkedők) kollektív emlékezetében. Ne számítsunk továbbá arra, hogy szörnyű titkokról rántódik le a lepel – az ilyesmit Dan Brown amúgy is levédette már. Ha van tanulság, akkor az annyi, hogy kétezer év távlatából szinte semmiben nem lehetünk bizonyosak – még az ellenkezőjében sem –, és ilyen esetekben bizony valamiben, bármiben hinni – az bizony hit kérdése.
Ezek szerint jó könyv ez, de akkor miért csak négy csillag? kérdezhetném magamtól, ha szeretnék magamban beszélgetni. Problémám szerkezeti jellegű: a hatodik ereklye tárgyalása után ugyanis egyszeriben vége szakadt a könyvnek. Hiányzott nekem valamiféle összefoglalás, ami lezárja, keretbe rendezi az eddig olvasottakat. E nélkül pedig maradt bennem némi űr, melyet a csillagok csonkításával kívánok finoman jelezni.
* A hat ereklye: Keresztelő Szent János csontjai, Jakab (Jézus testvére) osszáriuma, Mária Magdolna és Júdás evangéliuma, a Kereszt és a Torinói Lepel. Az utolsó kettő Jézus életének (???) két kulcseseményéhez kapcsolódik: a megfeszítéshez és a feltámadáshoz. Mert Jézus két fejezetet is megérdemel.