What do you think?
Lovasi: Idáig tudom a történetet
Lovasival 2002-ben sodort minket össze az élet, azóta okoskodunk, koncertet rendezünk, disznót vágunk, pálinkázunk, csajokat és dalokat elemzünk. Vagy éppen könyvet írunk. Ez egy életrajzi könyv, egy rockzenész életrajza, a kulissza viszont egy teljes generációnak lehet ismerős: ragacsos savanyú cukor, bányásznap, vállalati beutaló, péntek esti KISZ-klub buli, Postinor és Garázs, őrség a laktanyában, Siótour diszkó. Az öröknek hitt rendszer finom, szinte megfoghatatlan áttűnése egy másikba. És persze a rockéletrajzoknál kötelező elemek sem hiányoznak: egy kis drog, egy kis szex, a rock n rollról nem is beszélve. Olyan, mint az ország, amiben élünk: magyar szex, magyar drugs, magyar rock n roll. Nehogy szájukra vegyenek a szomszédok.
Lévai Balázs
„Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Az izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye. Megvan? Ezt a megnyerő karakterrajzot azért skicceltem fel a legelején, mert ez az én sztorim, vállalom az összes hibájával, hülyeségével, torzulásával és korlátjával együtt. Lelkem rajta.”
Lovasi András
„A költészet a versbe sűrített érzelmi tapasztalat. Pótolhatatlan eszköz a világ és saját magunk megértéséhez. Az én generációm érzelmi tapasztalatit Lovasi András sűrítette énekelt versekbe. Azt mondja a könyvben, utálta, ahogy az irodalomórákon hülyeségeket beszéltek a kedvenc költőiről. Remélem, ő megússza. Mert Lovasi költő, méghozzá jelentős, akárhogy is tiltakozna ellene.”
Nyáry Krisztián
Lévai Balázs
„Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Az izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye. Megvan? Ezt a megnyerő karakterrajzot azért skicceltem fel a legelején, mert ez az én sztorim, vállalom az összes hibájával, hülyeségével, torzulásával és korlátjával együtt. Lelkem rajta.”
Lovasi András
„A költészet a versbe sűrített érzelmi tapasztalat. Pótolhatatlan eszköz a világ és saját magunk megértéséhez. Az én generációm érzelmi tapasztalatit Lovasi András sűrítette énekelt versekbe. Azt mondja a könyvben, utálta, ahogy az irodalomórákon hülyeségeket beszéltek a kedvenc költőiről. Remélem, ő megússza. Mert Lovasi költő, méghozzá jelentős, akárhogy is tiltakozna ellene.”
Nyáry Krisztián
400 pages, Hardcover
First published January 1, 2014
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 8 of 8 reviews
August 9, 2014
Az alapvető helyzet az, hogy én emberileg mindig is egy faszkalapnak tartottam a Lovasit, de mivel ebben úgy tűnik egyetértünk, már nem is tudom annyira faszkalapnak tartani, mint szeretném. Nagyon jó életrajzi könyv, sikerült elrugaszkodni a külföldi rock-életrajzok kliséitől.
November 15, 2017
Nem sok életrajzi könyvet olvastam eddig és nem is nagyon szokott olyan szembejönni, amire azt mondom, hogy na, ez mindenképp érdekelne. A Lovasi-féle életrajz azonban azért keltette föl rögtön az érdeklődésemet, mert a Kispál és a Borz zenéje nagyon meghatározó módon követte végig a fiatalkoromat, sőt, még a Kiscsillag korszak elején is szorosan követtem a munkásságát. Alapvetően meg egy szórakoztató, jól beszélő faszinak gondolom és a könyvön ez nagyjából át is jött. Talán kicsit néhol kishitű a hangvétel, néhol meg pont, hogy szerénytelen, de mindenkinek szíve-joga, hogy ezt eldöntse. Sokat elmond arról, hogy mennyire tetszett, hogy nem egész 3 nap alatt teljesen felfaltam és talán csak a végén voltak olyan részek, amik egy picit kevésbé kötöttek le. Ezt azonban a szerző már az előszóban leszögezi, hogy minden zenekarral foglalkozó életrajzi könyv csak addig érdekes, amíg meg nem alakulnak, ezért szándékosan húzzák ezt a századik oldalig :D
Ajánlom minden volt és jelenlegi Kispál rajongónak, viszont kb csak nekik. Nem hiszem, hogy ha valaki nem tudja ki az a Lovasi András hasonlóképpen jól szórakozna a könyvön.
Ajánlom minden volt és jelenlegi Kispál rajongónak, viszont kb csak nekik. Nem hiszem, hogy ha valaki nem tudja ki az a Lovasi András hasonlóképpen jól szórakozna a könyvön.
November 26, 2017
Mit tegyünk, ha egy tinikori ideálunk 50 éves lesz, születésnapi koncertet ad, és ezután megtudjuk, hogy pár évvel korábban írt/diktált egy könyvet? Olvassuk el!
Az első ajánló, amit a könyv olvasása előtt olvastam, azt írta, hogy főként azoknak ajánlja, akik szeretik a Kispált/Lovasit.
Gimnáziumi és korai egyetemi éveimet határozta meg a Kispál és a Borz, ezzel - mint a könyv is írja - a Kispál rajongók második generációjához tartozom.
Számomra az volt érdekes a könyvben, hogy mennyire tudatosan formálták a zenéjüket. Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy egy vidéki zenekar, akik nagyon érzik a zenét, és számomra nagyon szerethető zenét csinálnak, sosem gondoltam bele, hogy tudatosan írják/rakják össze ezeket a zenéket. Mindig is érdekes volt, hogy Lovasi egy idő után mennyi minden vett részt, a könyv segített abban, hogy az ezek mögötti motiváció érthetővé váljon.
A könyv viszonylag kronologikus sorrendben dolgozza fel Lovasi első 47 évét, ugyanakkor számomra zavaró volt, hogy a sok helyen csapongott időrendileg. Olyan, mint a közoktatás, amikor az eltérő tantárgyakat eltérő időben tanítják, és nem áll össze koherens egésszé. Így a könyvben is az időrendi mesélést néha megszakítja egy-egy téma önálló kidolgozása, ami időben vissza és/vagy előre ugrik. Természetes, hogy nem enciklopédiát olvasunk, és nincs minden félmondathoz széljegyzet, de néha elvesztettem a fonalat.
Másrészt viszont olyan volt olvasni, mintha Lovasival sörözne, vagy inkább borozna az ember. Nekem szimpatikus a pali, és szívesen olvastam volna még. Számomra a Kispál párhuzamosan létezett a Quimbyvel, PUF-fal és egyéb zenekarokkal. A könyv nyitotta fel a szeme, hogy ezen előadók mennyire egy közegbe tartoznak. További érdekesség számomra, hogy van egy kezdetben kisebb, majd egyre bővülő közösség Lovasi körül, akikre támaszkodik, velük együtt építkezik.
Szívesen olvastam volna még a Kispivel való viszonyról és storykról, de hát ez nem egy bromance történet. Amikor a leírásban olyan koncerthez értem, amelyiken ott voltam, akkor a fiatalkorom elevenedett meg. A könyvbeli dalszövegeket olvasva szólt a fejemben a zene. Volt olyan szám, amit 15 éve nem hallottam, pláne nem énekeltem. Öröm volt olvasni.
Az első ajánló, amit a könyv olvasása előtt olvastam, azt írta, hogy főként azoknak ajánlja, akik szeretik a Kispált/Lovasit.
Gimnáziumi és korai egyetemi éveimet határozta meg a Kispál és a Borz, ezzel - mint a könyv is írja - a Kispál rajongók második generációjához tartozom.
Számomra az volt érdekes a könyvben, hogy mennyire tudatosan formálták a zenéjüket. Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy egy vidéki zenekar, akik nagyon érzik a zenét, és számomra nagyon szerethető zenét csinálnak, sosem gondoltam bele, hogy tudatosan írják/rakják össze ezeket a zenéket. Mindig is érdekes volt, hogy Lovasi egy idő után mennyi minden vett részt, a könyv segített abban, hogy az ezek mögötti motiváció érthetővé váljon.
A könyv viszonylag kronologikus sorrendben dolgozza fel Lovasi első 47 évét, ugyanakkor számomra zavaró volt, hogy a sok helyen csapongott időrendileg. Olyan, mint a közoktatás, amikor az eltérő tantárgyakat eltérő időben tanítják, és nem áll össze koherens egésszé. Így a könyvben is az időrendi mesélést néha megszakítja egy-egy téma önálló kidolgozása, ami időben vissza és/vagy előre ugrik. Természetes, hogy nem enciklopédiát olvasunk, és nincs minden félmondathoz széljegyzet, de néha elvesztettem a fonalat.
Másrészt viszont olyan volt olvasni, mintha Lovasival sörözne, vagy inkább borozna az ember. Nekem szimpatikus a pali, és szívesen olvastam volna még. Számomra a Kispál párhuzamosan létezett a Quimbyvel, PUF-fal és egyéb zenekarokkal. A könyv nyitotta fel a szeme, hogy ezen előadók mennyire egy közegbe tartoznak. További érdekesség számomra, hogy van egy kezdetben kisebb, majd egyre bővülő közösség Lovasi körül, akikre támaszkodik, velük együtt építkezik.
Szívesen olvastam volna még a Kispivel való viszonyról és storykról, de hát ez nem egy bromance történet. Amikor a leírásban olyan koncerthez értem, amelyiken ott voltam, akkor a fiatalkorom elevenedett meg. A könyvbeli dalszövegeket olvasva szólt a fejemben a zene. Volt olyan szám, amit 15 éve nem hallottam, pláne nem énekeltem. Öröm volt olvasni.
June 16, 2014
Nem volt életem legmeghatározóbb olvasmányélménye, de ahogy Lovasi be is harangozta, semmi különös nem történt vele, nem ölt meg senkit, őt sem ölte meg senki. Nem bánom, hogy elolvastam, felfrissítette és rendesen ki is egészítette a Kispállal kapcsolatos ismereteimet, kedvet is kaptam megnézni a búcsúkoncertjüket, szerencsére fenn van youtube-on (tisztán emlékszem, amikor a búcsúkoncert volt, első rendes munkahelyemen toltuk az éjszakázást és sajnáltuk magunkat, hogy miért is nem a Szigeten vagyunk. ahol soha nem voltam életemben, de ez mellékszál).
Szóval egyrészt ez egy korszak története, de erről a korszakról akkor már inkább olvasok Háy Jánostól, ő szebben és koherensebben el tudja mesélni, mint Lovasi (még szellemírójával-szerkesztőjével, Lévai Balázzsal együtt is alulmaradnak). Másrészt egy zenész története, 70%-ban Kispál és a Borz, 30%-ban minden, ami előtte és utána történt. Érdekes volt, olvasmányos volt, nem maradt bennem tüske a végére, de kicsit mégis azt hittem, hogy "egy Lovasi" ennél többet vagy érdekesebbet vagy érdekesebben tud mesélni. De nem baj, hogy nem, de attól még nem.
Szóval egyrészt ez egy korszak története, de erről a korszakról akkor már inkább olvasok Háy Jánostól, ő szebben és koherensebben el tudja mesélni, mint Lovasi (még szellemírójával-szerkesztőjével, Lévai Balázzsal együtt is alulmaradnak). Másrészt egy zenész története, 70%-ban Kispál és a Borz, 30%-ban minden, ami előtte és utána történt. Érdekes volt, olvasmányos volt, nem maradt bennem tüske a végére, de kicsit mégis azt hittem, hogy "egy Lovasi" ennél többet vagy érdekesebbet vagy érdekesebben tud mesélni. De nem baj, hogy nem, de attól még nem.
February 25, 2015
Fuhh... második nekifutásra sikerült végigolvasni, de ez egyáltalán nem a könyvön múlt, hanem rajtam. Sokat nevettem, kicsit sírtam, eleget megtudtam belőle ahhoz, hogy még jobban hiányozzon a Kispál. Furcsa, de mindenféle ismeretség és kevés koncertélmény ellenére pontosan ilyennek gondoltam Lovasit, ez az emberismeret-dolog néha furcsán betalál. Az utolsó ötven oldalnál újra kezdtem hallgatni sorban a Kispál-lemezeket, néha megállva az olvasásban.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy egy-egy laposabb technikai résztől eltekintve, amik engem annyira nem érdekeltek, nagyon jó kis könyv ez.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy egy-egy laposabb technikai résztől eltekintve, amik engem annyira nem érdekeltek, nagyon jó kis könyv ez.
January 1, 2015
Ahhoz képest, hogy negyvenes könnyűzenei előadó visszatekintése, egészen minőségi irodalom, csak a vége lett kicsit unalmas, meg kicsit antipatikus (nem nagyon)...
January 11, 2015
Semmi nem indokolná ebben a könyvben, hogy körülbelül egy nap alatt olvassak el belőle 200 oldalt, mégis így történt.
December 27, 2014
Megkaptam tavaly karácsonyra, úgyhogy stílszerűen idén karácsonykor el is olvastam. Nem szoktam életrajzi könyveket olvasni kortárs emberekről, kivéve ha kifejezetten érdekelnek. Lovasi ilyen ember, elsősorban azért, mert szerintem az elmúlt 25 év legjobb vagy legalábbis legelgondolkodtatóbb magyar dalszövegeit (persze az általam ismertek közül, ami elég szűk kör) ő írta. A könyvből nagyjából az jött le, amit vártam: egy érdekes, öntörvényű, intelligens pasas, akivel számos közös vonásunk van: két évvel idősebb nálam, tehát mindketten a késő Kádár-korban nőttünk fel, ugyanúgy félig sváb származású vidéki srácok vagyunk, mindketten imádtuk az indiános könyveket, vicces módon nagyjából ugyanazokat a zenéket szerettük tinédzserként, és persze én is szerettem volna gitározni, csak vele ellentétben ezzel sosem jutottam messzire. Megnyugtató volt az is, hogy ő ugyanazokat a Kispál-albumokat tartja szarnak, amiket én is: a Sika, kasza, léc meg az Ül után jó ideig nem hallgattam őket, és voltaképpen csak a banda utolsó éveiben jöttem rá, hogy csináltak azóta jó zenéket is. Ezzel együtt nekem máig a korai Kispál-lemezek a kedvenceim, azokban érzem azt a gátlástalan, kicsit őrült, vidám lendületet, ami engem igazán megfogott. A későbbi lemezeken kicsit sok a depis hangulat meg a világvége-feeling, azokról inkább csak egyes számokat szeretek. Viszont itt az ideje, hogy megismerkedjek a Kiscsillaggal, ami eddig nekem teljesen kimaradt.
Displaying 1 - 8 of 8 reviews