Bőgőmasina

by Krisztián Marton

A félvér, meleg Marci mindig is szeretett volna egy apukát, ha már a sajátját nem ismerte. Gyerekkorában Disney-meséktől fűtött fantáziái szólítják pótapavadászatra; elvágyódó huszonévesként pedig egy egyéjszakás kaland után dönt úgy, hogy ideje megkeresni az édesapját, de a hepiend csak nem akar összejönni. Marci később egy idősebb férfi oldalán próbálja megtalálni a boldogságot, míg rá nem ébred, hogy csak korai traumáját játssza újra.
A tökéletlen, örök optimista Marcival könnyen azonosulhat bárki, akinek érzékenységét gyengeségnek bélyegzi a környezete, és akit szeretetéhsége veszélyes helyekre sodor, legyen szó önpusztító függőségekről vagy egy bántalmazó partner karmairól. A Bőgőmasina Marci egyedi történetén keresztül olyan univerzális témákat feszeget egyszerre könnyed és drámai hangvétellel, mint a korai kötődési minták kihatása a felnőtt párkapcsolatokra, a kívülállóság és az apátlanság, miközben körképet nyújt arról is, hogyan viszonyul a magyar társadalom a sokszínűséghez.

Paperback

Published February 1, 2025

Reviews

[Istvan]

Ez a könyv egy generációnyi magyar melegről szól, sok éles popkulturális referenciával, szeretettel és néhol kis sutasággal. Friss hang, mai történet és egy sor olyan karakter, akihez könnyű kapcsolódni. Végig úgy éreztem, hogy ismerem ezeket az utcákat, embereket és helyzeteket, amelyekbe a főszereplő Marci sodródik/sodorja magát. Élveztem, ahogyan az interszekcionalitás finoman és elegánsan átjárja a könyvet, hol a melegség, hol pedig a bőrszín miatti kívülállóság kapva a nagyobb hangsúlyt. Szuper volt ezzel zárni 2023-at.

[Kovaxka]

Imádtam a hiperérzékeny, optimista kis Marcit és világlátását, de jóval nehezebben pörgettem ki a felnőtté válása és felnőtt élete lapjait. Mindig örülök a popkulturális utalásoknak, a humornak és az öniróniának. Nagyon jól megírt regény egy olyan világról, amit egyáltalán nem ismerek. Sok sikert kívánok a szerzőnek a magán- és irodalmi életben egyaránt.

[Judit]

Végre egy jó Margó díj jelölt könyv. Ha ezen a ponton már jósolhatok nyerteseket a Margó díjra, akkor ennek máris odaadnám a „Bízz magadban” díjat.

A kezdeti naiv kisfiú hangtól és a folyamatos pop-kulturális referenciáktól egyes olvasók garantáltan frászt fognak kapni, és kizárólag ezért le fogják húzni a könyvet. De szerintem meg nagyon jól eltalált a hang. A naiv kisfiú részekben is, majd később a felnőtt karakter részéről is. Mert egy nem-író ember inkább így mesélne el dolgokat. Nem pedig a szokásos E/1-es irodalmi szövegek szintjén. Részemről ez a könyv egyik erőssége.
A másik pedig a problémák amelyekkel a főszereplőnk küzd, és ahogy ezekkel megküzd. Ilyet magyar szerzőtől még nem olvastam. Más nemzetektől is csak részben hasonlót. Nagyon jól belevitt a történetbe, és végig drukkoltam Marcinak akkor is mikor rossz döntéseket hozott. Ritkán mondom ezt, de szívesen olvasnék folytatást, ahol a könyv első felében felvetett gyerekkori problémákat tovább boncolják a terapeutájával.

[Fanni]

Very fitting title for a bőgőmasina (me)

[Attila Bőhm]

Nem olvastam még ilyen kortárs magyar könyvet ami ilyen jól megragadta volna a millenial generáció alapélményeit gyerekkortól kezdve egészen a harmincon túl. Az összes popkulturális utalás felért egy jóleső nosztalgia érzéssel és remekül visszaadta a 2010-es évek Budapest életérzését, amiből sajnos szintén nem sok maradt már, de pont ettől is volt jó olvasni. Látszik hogy Marton Krisztián forgatókönyvíró, mert nagyon filmszerű képekkel és dramaturgiával dolgozik, amelynek köszönhetően az egész nagyon jó ritmusú és könnyű olvasni. Természetesen hiánypótló abból a szempontból is, ahogy a magyar társadalom feketékhez való hozzáállását, illetve a fiatal LMBTQ+ közösség megéléseit is bemutatja. Remélem még jönnek hasonlók Krisztiántól és más fiatal íróktól, de tisztában vagyok vele hogy ez (is) egy nehezített pálya Magyarországon.

[Pank]

most hogy befejeztem ezt a könyvet nehéz lesz elhagyni marcit, nagyon megkedveltem. elképesztően emberi minden fájdalmával együtt, mert saját magunk elfogadása tényleg kibaszott nehéz. néhol túlságosan egyszerűnek éreztem a könyv nyelvezetét, máskor viszont meglepődtem hogy ez a könyv mennyire vicces, főleg az első rész. vilma örök g marad és a taylor swift folklore utalás elképesztőet ment.

[Zsofia Szabo]

2024-ben fontos arról írni, hogy az ember honnan hova jut, hogyan küzd meg a személyiségével az évek múlásával.Fontos, hogy a terápia oké. Fontos, hogy egy bántalmazó kapcsolat nem oké. Rengeget olyan témát dolgoz fel a könyv, amiről igenis szót kell ejteni a vonaton, a buszon meg a kávézóban, barátokkal és akár idegenekkel is. Hogy az emberek körülöttünk lássanak tovább óriás plakátoknál és propaganda szövegeknél.
Miközben súlyos kérdéseket jár körül az író, könnyednek is érződik a könyv az ismerős helyszínek és helyzetek miatt: Budapest belvárosa, a Wichmann, fröccs, Duna, Újlipót, Balaton, Szeged, disney bemutatók, mekis játékok,biciklizések,házibulik,Londoni próbaszerencse.
Generációnk fontos könyve kell, hogy legyen, ami épp úgy szól egy meleg félvér srácról,mint bármelyikünkről.

[Adri]

Amilyen jól indult, a végére annyira vesztett el :(

[Fanni]

Nagyon közel érezheti magát az ember Marcihoz, akinek a mindannyiunkhoz szóló történetéhez tényleg sokszor tudtam kapcsolódni, ráismertem a helyszínekre, a helyzetekre, az elakadásomra, a dilemmákra. Nagyon élveztem olvasni, le sem bírtam tenni.

[Chew B]

hiánypótló könyv. Alig bírtam letenni, hihetetlenül magával ragadott a történet, és olyan jó LMBTQ+ könyveket olvasni magyarul, le sem tudom írni, mennyire. A végét nagyon megkönnyeztem!!

[Sarolta Bagó]

Could be a very interesting coming-of-age story, and the first part really got me, but then the style became too inconsistent, sometimes very cheesy for my taste.

[Luca]

Az idei év legjobb könyvei a Leányvállalatosak

[Nora]

aranyos, érdekes, fontos. szép kivitelezés, szép könyvtárgy.

3.5 csillag felkerekítve, mert tömény, kulcsszavakra egszerűsített, ki nem bontott történetekkel teli próza, amit vmiért az apasztorira futtatott ki a szerző, pedig ezekben az élményekben ennél sokkal több van. érdekes, vizuálisan jól megragadható jelenetek. a karakterábrázolás nem eléggé árnyalt, és hiába él meg a regénybeli Marci mélységeket és magasságokat, ha ezek nyelvileg jobbára egyneműek maradnak. az önfókusz és a borító miatt Jacob Tobia Sissy-jére emlékeztet.

UPDATE: lekerekítettem.