Szabó Lőrinc (1900-1957) A Tücsökzene ciklus a háborús és az azt követő megpróbáltatások ellenére a gyermekkor emlékeit idézi, önfeledten idillikus világához fordul; a középkorú költő 370, egyenként tizennyolc soros versben tekinti át életét . Áradni kezdenek az emlékek megállíthatatlanul, a költő a tücskök muzsikáján át újra képes a mindenséghez kapcsolódni. A Tücsökzene izgalmasan modern, univerzális tudatregény, a költői életmű ragyogó betetőzése.
Erősen addiktív anyag. Ha van dallamtapadás, akkor ezt ritmustapadásnak nevezném, amit ez csinál. Pedig elsőre úgy hangzik, mint az élőbeszéd, amelyik annyira váratlan helyeken rímel, hogy szinte észre se veszi az ember. Sok-sok kis darab, egyenként tizennyolc sorosak, rövidek, viszik a tekintetet. Azt gondolná az olvasó: hm, milyen könnyű befogadni. Aztán belegondol egyikbe-másikba... és agyal rajta két napig, és még akkor is csak kezdegeti érteni.
"isten van a nyelvtanban: amibe kapcsolni tudsz, amire van szavad, mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én?" (297 Örök változás)
A 370 vers egysége Szabó Lőrinc életének tükre. Ott van bennük a gyerekkor édene, a nyarak élete, a gimnazista éle, élve. Ott a felnőttkor érdeme, de ott a kételye is. Egyszerre tudható meg valami a hétköznapi emberről, az ő felnőtté- és költővé válásáról, valamit a költő számára lényegi elemekről, gondolatokról. Úgy látom, Szabó Lőrinc lírai énjének a legfontosabbak között van Babits, az Apa, a Gyerekei, a Nők, a Változás és az Élvezni Tudás/Akarás.