Londoni levelek

by Ádám Nádasdy

Miért nincs keverőcsap a londoni fürdőszobákban? Hogyan lehetett szőlőprést csempészni 1981-ben a vasfüggönyön túlra? Hogyan változtatta meg a Brexit a brit mindennapokat? Mit jelent valójában konzervatívnak lenni? Nádasdy Ádám évek óta él kétlaki életet London és Budapest között, így londoni levelei bennfentes, de mindig csodálkozni képes tudósítások. Nemcsak az angolokról tudhatunk meg belőlük sokat, de - a különbségek és a hasonlóságok miatt - a magyarokról is.

Genres: Nonfiction

240 pages, Hardcover

First published March 26, 2025

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Olvastam már könyvet, aminek a címében ott volt a "levelek" kifejezés (műfajmegjelölés?), de ennyire ritkán vettem komolyan. Úgy értem, ezek tényleg olyanok, mintha Nádasdy konkrétan velem levelezne - meg se lepődtem volna, ha mondjuk a huszadik oldalon, a lakásbérléssel kapcsolatos nehézségek után szembe jön a "Petikém, és milyen volt a ballagás?" mondat. (Mondjuk nem jött szembe.) Az egész kötetben van valami könnyedség, közvetlenség, mintha valóban a jó fej londoni nagybácsival kommunikálnánk, akit az egész család szeret, kivéve a Józsit, de hát Józsiról mindenki tudja, hogy kretén. Ez az egyik, amitől jó olvasni ezt a kötetet. Mert igaz, hogy számos érdekesség van benne, megtudhatjuk például, mi a puding és a pudding közti különbség, vagy épp álmélkodhatunk a walesi (Nádasdy szerint "velszi", khm) nyelv kacskaringóin - de hát ilyesféle érdekességeket a neten szörfölve is összegereblyézhetünk. Viszont jó fej londoni nagybácsi nem terem minden bokorban.

De van más is, ami miatt jó olvasni - az, hogy árad a kötetből Nádasdy baromi szimpatikus szabadságfelfogása. Ez a szabadságfelfogás pedig azon alapul, hogy nem félünk - ilyen értelemben egy nyugodt, hovatovább polgárian konzervatív valami. Egy olyan országban, ahol a szuverén kormány szabadság alatt azt érti, hogy "rettegj, magyar, mert akkor meg tudlak védeni", ez hihetetlenül üdítő. Pedig a szabadság valójában egyszerű dolog, a privát szféra alapja. Ha folyton be vagy tojva, hogy elveszik tőled a melegek, az ukránok, a migránsok, a kutyafejű Tisza-hívek, akkor már nem is lehetsz szabad - a saját paranoiáid rabszolgája vagy.

(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja.)

[Dani Dányi · Rating 4 out of 5]

Igazán kellemes olvasmány. Ez amiatt is figyelemreméltó, hogy a Londoni levelek témákban bő merítésűek: nem csak hogy az angol (vagyis brit, naszóval) helyi kultúra és élet időnként aprólékos, történeti és nyelvi, történelmi és politikai esszéi, de maguk a témák is kilengenek a komolyzene, az angol nyelvhasználati és kiejtésbeli változásoktól egészen a társadalmi integráció és szabadságfelfogás, illetve rasszizmus és homofóbia magyar közbeszéd- és kultúrviszonylatai kontrasztálásáig. Ami csak belefér! Kovidnaplóságát igen hamar kinövi ez a sorozat, inkább egy nagyon szeretnivaló és érdekes magazinműsor* irányába fejlődik. Bárcsak mindenki tudna ilyen körültekintő, ám ironikus, könnyednek ható kedéllyel írni a mindennapok csodálatos életéről! Bennem pedig felébredt, sőt elfogott és egyelőre fogva is tart a vágyakozás a brexitált, sokfélén beszélő, poszt-multikulti Anglia után.

*magazinműsor, olyan értelemben, hogy nem pszichodráma: ezek a szövegek bár Nádasdy Ádám személyes élményeiről és ötleteiről saját maga számol be, nem különösebben "lelkizős" narrátor: tárgyilagos, úgy is hogy az okfejtés tárgyával foglalkozik, ismertet, véleményez, a benn rejlő drámát is mint talált, kész helyzetet vagy esettanulmányt tárja elénk és kommentálja.

[Bence Gaspar · Rating 2 out of 5]

Fölényeskedő, tudálékos, mesterkélt (“tessék észrevenni”) hangnem végig, és igazából nem tudom, kinek szólnak ezek az írások. A Népszava olvasóinak vajon tényleg magyarázni kell a Ms. és a Mrs. közötti különbséget? Nem hinném. És egy csomó ilyen van benne, amire a mai globalizált világban talán nem csodálkozunk rá annyira, mint a vasfüggöny mögül. Többször írja, hogy már a ‘70-es években is járt rendszeresen Angliába, és kicsit olyan, mintha megragadt volna abban a pózban, hogy ő elmeséli szegény itthon ragadtaknak, mi van Nyugaton (direkt nagybetűvel).
Én amúgy az előadásaitól se voltam annyira elájulva, mint amekkora kultusza van, tehát biztos nem én vagyok a célközönség, tehát ebből a szempontból ez egy igazságtalan értékelés. De nekem akkor sem jött be sajnos.
Ráadásul az egészből árad valami sznob felhang, amikor például Kispestet valami szegénynegyedként vagy hogyan jellemzi (egyébként jó, hogy igyekszik magyar példát hozni a kinti városrészekre, de ez valahogy furcsa volt). Idekapcsolódik a folyamatos ismételgetése a “polgári” felfogásának (ami, ha jól értelmezem, az “értelmiségi” szinonimája akar lenni, attól meg a szőr feláll a hátamon, és ez csak rátesz egy lapáttal). Ahogy furcsa volt az is, hogy a mai világban le lehet írni, hogy neki minden ázsiai ugyanolyan (vagyis mind kínai), ez valahogy nem passzolt ebbe a kisujjeltartósan kifinomult hangvételbe.
A végén egyébként volt pár írás, amikben elrugaszkodott az általános megfigyelésektől, és konkrét sztorikat mesélt, azok érdekesebbek voltak.
És a stílusától eltekintve nagyon szépen ír.

[Attila Bőhm]

A tárca novellákból készült kötetekkel nem mindig volt jó tapasztalatom, de ezt kifejezetten élveztem. Annak ellenére, hogy sokszor jártam az Egyesült Királyságban, még így is sok újdonságot tudott mondani a brit kultúráról, történelemről és emberekről. Szerencsére a “karanténnapló” az első pár bejegyzés után hamar véget ér.

[Brigi Schneider · Rating 5 out of 5]

Még a tavaszi Libertine fesztivál során lettem igazi Nádasdy rajongó, holott most olvastam először írását. Külön öröm, hogy sikerült dedikáltatni is! Na szóval nagyon sajnálom, hogy eddig váratott magára a Nádasdy-életmű, mert fantasztikus olvasmány! Imádom Londont, úgyhogy külön tetszetős volt ez a része is a novellákban. De ettől függetlenül is fantasztikusan ír, alig várom, hogy folytassam a könyveit!

[Dávid L · Rating 1 out of 5]

Szar. Én 22 évesen költöztem Angliába, 14 éve élek itt, éltem Londonban is 2 évet, de most is állandóan bemegyek hétvégénként, szóval megtudom ítélni a leírtakat.

Szar. Bár a szerző írja is, hogy konzervatív, ekkora tory felszopásra azért nem számítottam. A covid-ról mint sok öreg neurotipikus, aki szimbolikusan él mágikus irrealizmusában, úgy ír mint valami történetről, metanarratíváról, sőt ünnepről. Nekem ez a hatalmas járvány annyi volt, hogy bezárt az edzőterem, meg maszkot kellett viselni a boltban. A burzsoá Rishi Sunak-ról, meg a tüntetéseket orosz mintára beszabályozó Priti Patel-ről úgy ír, mintha a nemlétező társadalmi mobilitás szimbólumai lennének, hogy itt még indiaikból is lehetnek politikusok, miközben mindketten a felső 1%-ba születtek bele eleve.

A szexizmus ebben az írásban se maradhat el:

“Az viszont tény, hogy London utcáin annyira rosszul öltözött nőket lehet látni, ami Párizsban elképzelhetetlen. Pedig ahhoz nem kell se szépnek, se gazdagnak lenni, még csak fiatalnak se, hogy egy nő jól öltözött legyen és ízléses”

Nádasdy ízlése objektív, minden nő annak feleljen meg. Ő tudja, hogy mi a szép és a csúnya kérlek alássan polgártárs (brr).

A másik, én értem, hogy a minden más LMBTQ identitást lenéző konzervatív bácsi az csak egy turista, de illene tudni, hogy Londonban van a legtöbb galéria és múzeum a világon:

“London nem más, mint egy irdatlan piac. Igaz, vannak a városban érdekes épületek, jó színházak, látványos folyópart és kellemes vendéglők, de azért a legérdekesebbek a boltok. A turisták sem röstellik, hogy bevásárolni jöttek, és néhány tiszteletkör (Tower, óriáskerék stb.) után máris az Oxford Streeten vannak, ahol üzlet üzlet hátán várja őket, majdnem két kilométer hosszan.”

Ezer dolgot sorolhatnék miért elavult és szar ez az idén megjelent levélgyűjtemény, de szerintem a laikus célközönségnek remek lesz. Többet tényleg nem olvasok a Nádasdytól.

[Beáta Pálfi · Rating 5 out of 5]

A második könyvem Nádasdytól, ami nem fordítás. Nem annyira levélnek nevezném a könyvben levő írásokat, inkább naplószerűségnek, néhány oldalas írások ezek Londonból, afféle helyzetjelentések, a covidtól 2024-ig. De szimpla helyzetjelentésen túl van bennük nyelvészkedés, történelem, politika, kulturális különbségek stb. Időnként jókat nevettem. Egy dologba kötnék bele: nem Rachmaninov, hanem Rahmanyinov. Az ilyenre elég háklis vagyok, de sose legyen nagyobb bajunk.

Egy gondom volt csak, hogy elég rövid, szívesen olvastam volna még.

[Margit · Rating 4 out of 5]

Nagyon kellemes olvasmány volt ez a gyűjtemény. Benne van NÁ humora, szelleme, konzervativizmusa, elképesztő hasonlatai és a tényleg lenyűgöző tudása a brit kultúráról. Valahogy azon ritka emberek közé tartozik, akiknek az enyémtől eltérő nézetei tökéletesen elférnek a fejemben. Egyrészt, mert reflektál saját elfogultságaira, másrészt, mert az "én" olyan egyedi, olyan egyes szám első személyű, hogy egy pillanatra se érzem, hogy téríteni próbál.

[poneysalegaga · Rating 5 out of 5]

ennyike 💅🏼

[Boro · Rating 5 out of 5]

Rendkívül aktuális. Nagyon ajánlom.

[Nancy · Rating 5 out of 5]

Egyszerűen kedvelem Nádasdyt. Nekem abszolút konfort író a humorával, az érzékenységével és a nyitott, közben régimódi polgári gondolkodásával.

Ez a levélgyűjtemény, azzal együtt, hogy eleve széles közönségnek készült mégis olyan hatást keltett, mintha egy organikusan elindult beszélgetés része lenne egy kávézói asztalnál.

Megvan a varázsa, hogy a magánéletébe is be-be kukkanthattam, nekem az ismeretterjesztő elemek tetszettek a legjobban. Minden adandó alkalommal lelkesen és kicsit büszkén fogom tovább mesélnj, hogy miért is hívják Bobbynak az angol rendőröket.