"- Most magán a sor, hogy szeresse önmagát, önmagáért. - Ezt mondogatom én is naponta, de nem mindig figyelek oda, sokszor képtelen vagyok meggyőzni magamat, nem látom értelmét, hogy folytassam. - Kedvesem, az ember nem mások kedvéért él, és nem is másokon keresztül, maga elég okos ahhoz, hogy ezt belássa!"
Nina fogoly. A férjének és a házassága húsz évének a rabja. Nem tud szabadulni attól a férfitól, aki a saját függetlenségét minden emberi kapcsolat fölé helyezi. A munkásában sikeres, gyönyörű, kívánatos és elismert nő napokig nem hagyja el a lakást, nehogy lemaradjon férje telefonhívásáról. Semmibe veszi önmagát a férfi nélkül. Nina, a magyar származású holokauszttúlélő a származásának is a rabja marad örökké. A hetvenes években született regény jóllehet megidézi a saját korát, ám éppen az teszi torokszorítóvá, hogy semmit nem veszített az érvényességéből. Az önmagát elveszítő nő egyes szám első személyben megírt őszintesége tabudöntő, meghökkentő és szokatlan mind a mai napig.
Bruck Edit (1931) Auschwitzból Izraelen át érkezett 1954-ben Olaszországba, ott véglegesen letelepedett. Választott hazájában újságíróként és filmrendezőként is éppoly népszerű, mint íróként és költőként. Ki téged így szeret című önéletírása, melyet "az életben maradt Anne Frank naplójaként" is említenek, a holokauszt világirodalmi kánonjához tartozik. Kilencven felett is aktív, a gimnazisták kedvelt előadója, a vészkorszakról tartott órái népszerűek. Az elveszett kenyér című műve elnyerte a legrangosabb olasz irodalmi díj ifjúsági zsűrijének elismerését, mely alkalomból Ferenc pápa is felkereste, hogy személyesen gratuláljon. A szerző gyakran idézi Herzl Tivadar mondását: "Hiába próbáltok megfeledkezni származásotokról, talán sikerül is, de valaki előbb-utóbb emlékeztet rá benneteket."
Edith Bruck nome d'arte di Edith Steinschreiber (Tiszabercel, 3 maggio 1931), è una scrittrice, poetessa, traduttrice regista e testimone della Shoah, ungherese naturalizzata italiana. È l'ultima dei sei figli di una povera famiglia ebrea. Conosce, fin dall'infanzia, l'ostilità e le discriminazioni che nel suo Paese, come nel resto d'Europa, investono gli ebrei. Nella primavera del 1944, a tredici anni, dal ghetto di Sátoraljaújhely viene deportata ad Auschwitz e poi in altri campi tedeschi: Kaufering, Landsberg, Dachau, Christianstadt e, infine, Bergen-Belsen, dove verrà liberata, insieme alla sorella, nell'aprile del 1945. Nel settembre del 1948 raggiunge Israele, a ridosso della nascita del nuovo Stato. Qui - per evitare il servizio militare - si sposa e prende il cognome che ancora oggi porta: Bruck. Nel 1954, spinta dall'impossibilità di inserirsi e di riconoscersi nel Paese immaginato "di latte e miele", non riuscendo ad accettare la realtà segnata da conflitti e tensioni, giunge in Italia e si stabilisce a Roma, dove ancora oggi risiede. Inizia una vasta produzione letteraria, che non si limita ai temi dell'Olocausto.