Kitömött barbár

by Gergely Péterfy

1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel. Péterfy Gergely új regénye, mely tíz év munkájának eredménye, mesterien komponált, megrázó és az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartó mű.

Genres: Fiction, Hungarian Literature, Historical Fiction

452 pages, Hardcover

First published January 1, 2014

About the author

Péterfy Gergely József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, szerkesztő, egyetemi oktató. Testvére: Péterfy Bori színésznő és Péterfy Sarolt irodalomtörténész.

Az ELTE latin-ógörög szakán szerzett diplomát 1993-ban. 1994-től 2011-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított. 1998-2000 között a TV2 havonta jelentkező kulturális műsorának, a Nyugatnak volt felelős szerkesztője és műsorvezetője. 2006-ig a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségében dolgozott mint szerkesztő-műsorvezető. 1991 óta publikál novellákat. Egyik alapítója, 1993 óta szerkesztője volt a Törökfürdőnek (1993–2001).[1] 1995-2000 között a miskolci Új Holnap című irodalmi lapot szerkesztette.

2015. október 30-án tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián.

Reviews

[Dani Dányi · Rating 3 out of 5]

Habsburg birodalom és a 18-19. század forduló, Bécs, Sárospatak, és Kazinczy Ferenc műsoron kívüli, különös, gyötrelmes élete és egy nem kevésbé különös barátságé. Felesége, Török Sophie szemszögéből elmesélve.
Mindez elképesztő gazdagságú korrajzzal, egy számomra teljesen alulexponált időszakból és miliőből. Megismerkszik a vidéki magyar parasztvilág szellemi nyomora, járványhelyzetben tomboló paranoia, és Ferencék teljes tájidegensége: műromot és könyvtárszobát, konzervatóriumot donkijótézik a tanyavilágra. Kitárul a korabeli romantika és felvilágosult szabadkőműves eszmevilág, annak minden bizarr, mosolyogtató és naív törekvése, pszeudotudományos mindennapjai. Megismerjük a fekete csodagyerek Angelo bécsi neveltetésének történetéből a főnemesi elit és az egyházi intézményes neveltetés toxikus mindennapjait és diliflepnit érdemlő alakjait, nem beszélve a díszes bécsi publikum magától értetődő rasszizmusáról. Szóval van itt téma bóven, és ez szuper.
Ami nem annyira szuper, az a regény elbeszélési stratégiája. Terjengős, ismétlődően rágódó monológokból összemontírozott szöveg, tizenegy fejezetben, amik mind Török Sophie életösszegző helyzetéből indulnak, azonos kezdetű felütéssel (ez eddig oké). Annak viszont nehéz összepattannia a nagy legóból, hogy Török Sophie mégis hogy a narratív géniuszba' mesél el úgy 400-pár könyvoldálon át kitartva, lényegében E/1-ben pont három életútnyi eseményt, leírást, dialógust és belső folyamatot (mindentudó narrátor kábé) hogy mindezt közvetve vagy kétszeres áttétellel (Ferenc elmeséli Sophienak az Angeloval átélt barátságát, ahol Angelo ugyanígy négydimenziós E/1) - mindez értelmezhetetlen, illetve borzasztó nagy adag olvasói kételynek a felfüggesztését követeli meg. Alapvető tévedésnek éreztem az elbeszélői helyzetet, ráadásul egy alkalommal még Ferenc is megszólal valahol egyenes E/1-ben, tovább bonyolítva Sophie elbeszélői feladatát.
Gyakori a bekezdéseken át tartó ismétlő, reiteráló leírása az eseményeknek és helyzeteknek, rétori bravúrnak beillő mondatkígyókban. Oké hogy lehet így írni, de miért ilyen a Török Sophie hangja, ha máskor meg egész normálisan mondja a magáét? A másik faksznim, hogy mindent átsző a sorson rágódó, igazságtalanságot egyre sulykoló önsajnálat. Kazinczy jóhiszemű szabadkőműves, aki rosszkor volt rossz helyen, de megússza a kivégzést egy hosszú börtönbüntetéssel, amire rámegy az addigi élete. Sophie-val összeházasodnak, mesebeli családot és életet építenének - de hamarosan minden apránként legyűri őket és tönkremennek, a család széthullik, az álom életképtelen, és tényleg olyan az egész mintha a későbbi Himnuszt illusztráló életrajzi drámajátékot szövegeznék. Egyszerűen mindenki más, a család, a nemesség, az egyház, a parasztok, a társadalom és a konvenciói, nem beszélve az államhatóságokról, egyszóval mindenki maga a Balsors, és kitartóan marcangolják Ferencet, Angelót, Sophie-t, mikor milyen összefüggésben épp. Számomra Angelo története volt ilyen szempontból a leginkább helyén, őt nem annyira a sors meg a fúriák, hanem a társadalmi kitaszítottság lehetetleníti el a heroizmusig, De hogy végig van ez a "mi", akik vagyunk a nagyon szerencsétlen Jók, mindenki más pedig a Rosszak (kicsinyesen gonosz és bosszúálló testvérek-rokonok, embertelen nemesek és egyházfiak, satöbbi) és ez így nekem sok a jóból... Emellett Kazinczyék elképesztően önmaguktól elszállt sznobok. Alig vártam, persze hiába, hogy végre a "mi" csapat valamelyik tagját is érje már a mindentlátó narrátorszem valami aljasságon, de nem. Ettől aztán eltávolodom az elbeszélőtől is, és az elbeszéltektől, mert értem én hogy a műveltség a mindenük, a barbárságtól iszonyodnak, és progresszív humanisták orrvérzésig vagy még tovább, és sok igazságtalanság éri őket, de hogy ártatlanul meghurcolt mártírok is legyenek, azt nem veszi be a gyomrom.
Nehéz és bravúros, ám gyakran nehézkes olvasmánynak éreztem, ám értem, hogy miért kap (méltán) nagy visszhangot ez a könyv. Ráfért volna egy szigorúbb szerkesztés, feszesebbre húzni. Végigküzdöttem, de nem szeretném újra elolvasni.

[Oriente · Rating 3 out of 5]

Rengeteget beszélgettünk erről a könyvről olvasás közben, szóval nem mondanám, hogy nem érte meg elolvasni, mert gondolatébresztő. De annyi sebből vérzik, annyi benne az ereszték- te jó ég! Rövidre fogom: tetszett maga a téma, vagyis a történet, a történelmi háttér lefestése, a kultúrtörténeti kis részletek, de mint regény, rettentően nehézkes, rossz szerkezetű és túlírt volt. Török Sophie narrátorságának erőltetését pedig egyáltalán nem értem: csak azok a részek működtek (azok egyébként elég jól), ahol saját élményeit osztja meg, a többi megoldás hiteltelen és néha már-már nevetséges is (mármint hogy neki Ferenc mesélte, akinek Soliman mesélte, hogy XY-nal mi történt kb. 50 évvel ezelőtt, aha...). Hőseink buborékban érlelt elitista idealizmusa szintén inkább tündérmesébe illő , hiába a sok magyarázat és a gondosan elhelyezett önirónia, valahogy nem ettem ezt meg. Recsegett ropogott omladozott ez a fikció, akár Kazinczyék kis kúriája Széphalmon.
Tipikusan az a könyv, ami lehetett volna igazán jó is, ezért mérgesebb vagyok, mintha simán rossz lenne.

[Lassányi Tamás Péter · Rating 3 out of 5]

Okos, hiánypótló regény (számomra főleg annak fényében, hogy hirtelen nem tudnék olyan művet mondani, amely a két szabadágharc közötti évekről, és főle: a felvilágosodás nagy kérdéseiről szólna). A bizakodó, gyarapodó majd elbukó felvilágosdás hétköznapjai, az elszegényedő nemes gyötrelmei és a mindenütt jelen levő hús gyakorlatilag letehetetlenné teszik a könyvet. Még akkor és úgy is, hogy Török Sophie mondatairól egyetlen pillanatra sem hittem el, hogy egy nőé lennének, Kazinczy hangját pedig alig-alig tudtam Törökétől elválasztani/megkülönböztetni. Kazinczyból (és főleg: a motivációiból) szívesen kaptam volna többet, ha másért nem, hát azért, hogy rajta keresztül jobban megértsem ezt a nekem szinte ismeretlen kort. Ugyan nem nagy, de mégis csalódás a regény a Halál Budán után, de ettől még véletlenül sem beszélnék le senkit könyvről, mert elolvasni jócskán érdemes.

[Tibor Jánosi-Mózes · Rating 5 out of 5]

Nagyon izgalmas könyv volt. Mellbevágóan mutatja be a változatos világ változatlanságát. A kolera árnykában zajló cselekményt talán még átérezhetőbbé tette, hogy a korona-járvány alatt olvashattam a művet.
Angelo Soliman bekerült a történelmi személyekből álló belső panteonomba, Kazinczy Ferenc pedig nagyobb mellszobrot kapott. Köszönet!

[Agnes · Rating 5 out of 5]

Sosem gondoltam volna, hogy tetszene nekem egy ilyen jellegű olvasmány.
Elejétől a végéig elragadta és fenntartotta az érdeklődésem. Annak ellenére, hogy több történetszálon megy az elbeszélés egy percre sem veszítettem el a fonalat, jól tudtam követni ki kicsoda és épp hol maradt abba az előző történet.

Nem egy könnyű olvasmány, már csak azért sem, mert sok szomorúság és megaláztatás van a történetekben, van mit megemészteni olvasóként.

[Julia · Rating 4 out of 5]

I enjoyed this book, because it opened an era I hardly ever read about. Peterfy writes well, his intellect comes across. I missed more from Sophie's own perspective as a woman with modern ideas in the 18th-19th century. Somehow the characters were not portrayed deeply enough to get to know them more.

[Matthias · Rating 5 out of 5]

Dies ist die Geschichte der Freundschaft zwischen dem ungarischen Schriftsteller und Sprachreformer Ferenc Kazinczy und dem Freimaurer Angelo Soliman, erzählt in Rückblenden von Ferenc' junger Frau Sophie, während sie den ausgestopften Soliman im Naturalien-Cabinet betrachtet.

Dies ist keine Fabel, sondern ein historischer Roman, der uns durch die Schrecknisse eine Zeit von Seuchen –geistigen wie physischen – führt, und in der alles erlaubt erscheint.

Ich wusste, daß ich ein Betrüger, ein Schwindler war, wusste daß das alles nur Mimese war, die Wissenschaft der Nachahmung, die den Schein erweckt, ich könnte dadurch, dass ich Vorgänge anschaulich zu schildern vermag, zugleich deren Objekte besitzen. Genau das macht auch der Körper, er gibt vor, die Person zu besitzen. Er tut so durch die Haut, durch die winzigen Eigenheiten der Körperoberfläche, auf die das Licht trifft, als besäße es die Wahrheit. Die Lügen der Sprache und des Anblicks gehen im Gleichschritt. Die Erzählungen der individualisierenden Züge und des Unwiederholbaren.

[Margit · Rating 3 out of 5]

Nagyon nehéznek találtam olvasni. Talán a túlírtsága miatt. Talán a frusztráció, hogy a nagy titkok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet. Talán a fennakádásom, hogy egy omniscient narrátort követtem, aki nem lehetett volna omniscient. Meh. A könyv utolsó mondata mozgatott még bennem valamit, és egyáltalán nem unatkoztam a történetet olvasva, de maradandónak nem éreztem.

[Annamária Markovics · Rating 5 out of 5]

engedje meg, hogy aztakurva...

[Gergely · Rating 5 out of 5]

A szokásos kortárs regényekkel ellentétben az embernek az az érzése az olvasása közben, h 'na, ez egy könyv'.

[Aron Kerpel-Fronius · Rating 5 out of 5]

Kisse felve vagtam bele Peterfy konyvebe a temavalasztas miatt (es mivel peldaul a Molyon kapott par rosszabb kritikat), de mivel barati es csaladi korbol jo visszajelzeseket kaptam, ugy dontottem megkockaztatok 450 oldalnyi Kazinczyt.

A regeny szimbolikaja es tortenetvezetese kifejezetten dinamikus es elvezetes, szerintem kifejezetten jo dontes volt a szerzotol, hogy nem archaizalt. Egy-ket egeszen gyerekes megoldastol eltekintve a cselekmenyszoves is telitalalat volt (egy jobb szerkeszto talan nem artott volna), valamint vegig latszott, hogy a szerzo egeszen egeszen komoly kutatomunkat rakott a regeny moge.

Nekem (ket eves kesessel) 2017 egyik legkellemesebb meglepetese volt.

[Lacii · Rating 3 out of 5]

Nagyon fura viszonyom volt a Kitömött Barbárral: amikor olvastam, akkor egészen érdekesnek találtam, de ha félre kellett raknom 2 oldal után valami miatt, akkor utána nem volt kedvem újra elővenni. Igazából nem történik sok dolog a könyvben, a 3 főszereplőt senki nem szereti és ezért szenved. Maga a történet elég zavaros, folyamatos ugrálgatások vannak, amivel az ember még jobban elveszti az érdeklődését az amúgy sem annyira magával ragadó cselekményszálakban.

Ami kifejezetten zavart az a vulgáris kifejezések random használata volt, amikor az író érezte, hogy a szöveg már régóta altat, andalít, ringat, akkor FALLOSZ, hogy felkeljen az olvasó.

[Szilárd · Rating 4 out of 5]

Az író gyönyörűen és néha megdöbbentő módon használja a magyar nyelvet, számomra ez volt a mű egyik fő erénye. A másik, hogy a környezet és a szereplők korhűnek és autentikusnak tűntek, ez nagyban hozzájárult a regény hihetőségéhez. Továbbá egy olyan képet fest a 19. század eleji Magyarországról, olyan módon nem csak mellőzte, de egyenesen leépítette a paraszti romantikát, amilyen ábrázolással még nem találkoztam.

A cselekmény maga vagy annak következményei nem hagytak bennem semmilyen maradandó benyomást.

[Peter Toth · Rating 1 out of 5]

DNF @ 35%, I was recommended this book as showing a lesser-known era of Hungary from the viewpoint of Kazinczy and his wife. Although I'm experimenting with reading historical fiction, but I refuse to accept that modern literature has to be littered with 21st century vulgarisms and crude language to make it enjoyable for people today. Even if these vulgarisms are considered to be authentic for the age itself. Books and stories start to lose their vantage point of high culture, then they're conveying a totally different set of values and no longer enriching readers, in my humble opinion that is. I'm not buying that, so unfortunately, although the premise and era interests me, this is a DNF.

[Kikiroller Dávid András · Rating 3 out of 5]

Bár a téma kifejezetten érdekel és tartalmaz néhány izgalmas információt, (miszerint maga aa történelmi információ az érdekes), összességében meglehetősen untam, és be sem fejeztem. Lehet, hogy valamikor rápróbálkozom ismét, de kétlem, inkább máshol keresek hasonló témát. Szíívből sajnálom, mert a történelem nagyon izgalmas, a könyv korántsem.

[Tamas Bereczky · Rating 5 out of 5]

Nagyszerű könyv.