Az 1977-es bukaresti földrengés kaotikus napjaiban Ila kétségbeesetten kutat eltűnt férje után, míg egy váratlan levél arra nem készteti, hogy visszatérjen a közös múltjukat meghatározó Pokoltóhoz. Tizenöt éves, amikor 1940 nyarán, néhány nappal a magyarok erdélyi bevonulása előtt édesanyja a Szilágysomlyó melletti Pokoltó-fürdőre adja. Danilovicsné, a kemény kezű tulajdonosnő mindenescselédként használja a lányt, aki egyre fogyatkozó reménnyel várja, hogy az anyja érte jöjjön. Hacsak teheti, Ila a titokzatos Magura-hegyet és áthatolhatatlan bozótosait járja, de egyre közelebb kerül a város lakóihoz is, különösen Eller Gizihez, a szabad szellemű írónőhöz, és a helyi jesivába járó fiúkhoz. Ahogy azonban közeledik a front, az emberek eltűnnek az utcákról, a Pokoltó közelében felállítják a gettót, és Ila barátait munkaszolgálatra viszik…
Szabó Róbert Csaba új regényében a huszadik századi sorstörténetek mindeddig kevéssé ismert eseményeit és helyszíneit mutatja meg, hősei a túlélés illúziójának fogságában bolyonganak fél évszázadon át a háború vagy éppen a földrengés díszletei között.
„Akkoriban mindenki az örökkévalóságban hitt. Az anyám is. Azt hitte, örökre ott hagyhat Somlyón a Pokoltó-fürdőn. De én tudtam, hogy az örökké meg a sokáig nem felcserélhetőek, még ha olykor úgy tűnik is, hogy igen. Nem volt mellettem, hogy ezt elmondhattam volna neki.”
Szabó Róbert Csaba 1981-ben született Szilágybagoson, Romániában. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Jelenleg Marosvásárhelyen él. A Jelenkor Kiadónál megjelent kötete: Alakváltók (regény, 2016)
Két történelmi időben zajlik a cselekmény. Az egyik 1977, a nagy bukaresti földrengés. A másik 1940, a magyar honvédség bevonulása Erdélybe, és az azt követő időszak. Ha úgy vesszük, földrengés ez is. És hát ez a földrengés-metafora amúgy is végighúzódik a szövegen: ahogy a város összeomlik, úgy omlik össze az elbeszélő, Ila élete is. És ahogy a romok alatt kutakodnak a túlélők, úgy kutakodik Ila is a saját múltjában, hogy megértse, hogyan jutott oda, ahová. Így jut el '41-be, a pokoltói gyermekkorba. Hogy aztán alkalmasint olyasvalamit ásson ki, amit jobb lett volna, ha örökké elfed a törmelék. Vagy nem lett volna jobb. Ezt mindenki eldönti magának.
(A magyar honvédség ismét Erdélyben. Az öröm felhőtlen. Még.)
Szabó Róbert Csaba feltűnően finom, nyugodt prózában beszél a történelmi idők súlyáról. Ami azt illeti, talán túlságosan finom, nyugodt prózában, hisz végtére is traumákról van szó, kaotikus időkben való létezésről - ennek zaklatottságát nem mindig tudtam megragadni a választott elbeszélői hangban. Persze az is lehet, hogy jól van ez így - ha magának a történetnek súlya van, akkor ezt nem kell feltétlenül a nyelvvel is megtetézni. Szóval összességében erős történelmi regény ez, határozott kérdésfeltevésekkel és gazdag olvasatokkal. Ajánlom.
Mondjuk a címét nem tudtam nem "poroltó"-nak olvasni.