5/4,5
A könyvre a címe miatt figyeltem fel a könyvtárban, majd a fülszöveget elolvasván úgy éreztem, megér egy próbát. Tulajdonképpen jó könyv volt ez, az elejét leszámítva, amelyben Nyikolaj Nyikolajevics életét ismerhetjük meg – nem is azzal volt a gond, hanem ami előtte volt: a kisváros történetével. Mégis, a könyv onnantól az igazi, miután beindul a történet. A másik, amivel meg kellett küzdenem, az orosz nevek. Egészen kivoltam már tőlük, legfőképpen azért, mert nem minden szereplőről derült ki rögtön, hogy ő most fiú vagy lány. (Ha angolul olvastam volna…) Persze idővel sikerült kitalálni, de az elején nem jött össze :/
Úgy éreztem, ismét megmutatkozik, hogy már a gyerekek is milyen kegyetlenek tudnak lenni. Ami a regényben történt, én azt elsősorban lelki terrornak nevezném. A könyv fülszövege alapján inkább fizikai erőszakra számítottam, ám inkább lelkileg kínozzák Lenkát az osztálytársai, Gyimka is, mert folyton ígérget, azonban ezek az ígéretek csak ígéretek maradnak. (Kezdetben sajnos én is hittem neki.) Sajnos ismerős helyzet ez: Gyimka állandóan magyarázkodik, lelkizik Lenkának, hogy ő valójában mennyire aljas és gyáva, és megígéri, hogy most már tényleg elmondja a többieknek az igazat. Amikor ez nem jön össze, újabb és újabb kifogásokkal jön elő. Érdekes kérdés, vajon későbbi élete során sikerül-e neki gerincet növesztenie? Nem túl valószínű, Nyikolaj Nyikolajevics már előre látja a fiú jelentéktelen és gyáva életét.
Szót ejtenék a képekről is. Kicsit sok az a megszállottság, amivel a nagyapa a képeket gyűjti, és tulajdonképpen a múltban él. Megértem, mert én is szoktam nosztalgiázni, fel-felsejlenek gyermekkorom emlékei egy-egy illat vagy hang hatására. Azonban mindebben az a szomorú, hogy az emlékek csak emlékek. Hiába megyünk vissza ugyanarra a helyre, vissza nem juthatnánk soha. Ami miatt sok volt, hogy sokáig fel sem tűnik neki, hogy nincs valami rendben Lenka körül.
Tetszett, ahogy Lenka állatokhoz hasonlította az osztálytársait, pl. Smakova, aki rókahangon beszél, rókásan mosolyog (nem, nem esik rosszul, túllépek az ilyesmin :) )
A befejezésről annyit, hogy megértem, másrészről meg rossz volt. Sajnáltam, hogy elutaztak, de tetszett, hogy a nagyapa a városra hagyta a házát a képekkel együtt, ám az nem, hogy Máskát otthagyták az osztálynak :(