Egy virágzó és dekadens kor - egy család, amelynek a sorsa összeforrt Balatonfüredével
A 19. század végén néhány évtizedig épül-szépül, virágzik Magyarország, így Balatonfüred is. Elkészül a Gyógyszalon, ahol nemcsak bálterem, de könyvtár is van. A tóban cölöpökön ott áll a tizenkét tornyos, száz méter hosszú hidegfürdő, vitorlásversenyeket és Balaton-átúszásokat rendeznek, hogy minél több vendéget csalogassanak a fürdőtelepre.
Ám a város fő vonzereje továbbra az évről-évre megtartott Anna-bálok sora, amelyeken, mint eddig is, szerelmek szövődnek, konfliktusok érlelődnek, botrányok pattannak ki. Györöky Ilka és családja most is tevékeny résztvevői Balatonfüred életének, bár az idők során egyre több veszteség, tragédia éri őket. A család és a balatoni település sorsa azonban ezekben az években is elválaszthatatlanul összefonódik: a "boldog békeidőknek" nevezett korszakra nem hiába tekintenek majd fájdalmas-édes nosztalgiával - Füred és a "békebeli" Anna-bálok amolyan elveszett paradicsom emlékét idézik fel a késői utódokban is.
Fábián Janka legújabb könyvében ezt a szép és sikeres, ám ellentmondásos kort ismerhetjük meg a népszerű fürdőhely, az előző kötetekből már ismerős família és a Balaton partján rendre felbukkanó korabeli hírességek, Jókai Mór, Blaha Lujza, Ady Endre regényes történetét olvasva.
Nem titok, hogy ez a sorozat a kedvencem az írónőtől, és hát okkal. Imádtam visszatérni Balatonfüredre, újra ,,találkozni" a szereplőkkel. Kétségkívül ez a legpörgősebb, a legtöbb történetet egybesűrítő kötet a sorozatból, ami egy percig sem hagyja, hogy az ember unatkozzon. Azonban éppen emiatt a sok-sok cselekmény miatt, úgy éreztem, hiányoznak a részletek, a nyugodt és teljes képek. Természetesen Janka mindenre figyelt, minden egyes szereplőjére, mégis úgy érzem, hogy szívesen tudtam volna meg többet róluk. Fura volt úgy olvasni a Györöki-kúria életéről, hogy a legelső, legrégebb óta velünk tartó szereplőktől fokozatosan el kellett válnom. Az utókorról pedig annyit mondanék, hogy rengeteg minden történik velük, érezni a lapokon, hogy felgyorsult a világ. Ahogy említettem, egyik ámulatból a másikba estem: Flóra, Lonka és Pali (Lonkára nem vallott az, amikor a kicsi Klárit Tináéknál hagyta az első években), Alma, Melitta; valamint Bori. A kedvenc szereplőm a törtenet elején azonnal Ágh András lett, akivel rengeteg minden történt, mégis úgy érzem, nem kaptam elég betekintést a dolgokba: a botrány után szerettem volna többet olvasni róla, majd pedig Boriról, hogyan nevelkedett fel. Imádtam, hogy Péter miatt végül az egész család megbékélt (bár igazán nem siettek megoldani a problémát), viszont róluk is szívesen olvastam volna: több Flórás részletet. Nagyon hozzám nőttek a szereplők, ifjabb Révész Pali és a kedvesétől kezdve egészen Bori és a választottján át, majd pedig természetesen Kláriig és a doktor úrig. Janka minden apró részletre tudott figyelni, még egy ilyen eseménydús könyvben is, minden szereplő fontos volt a könyvben, és mindenki megkapta a neki kijáró boldogságot. (Azonban nem minden szereplőről szólt a könyv, van, akiről csak egy-egy mondat erejéig kaptunk tájékoztatást.) Én viszont még több részlete kíváncsi voltam, szerettem volna olvasni Mináról, Andrásról és Pistáról (többet), Flóráról és a fiairól, Boriról.
Összességében nagyon tetszett ez a rész is és szívesen olvasnék még a család életéről, még akkor is, ha tudom, hogy ez volt a lezáró rész.
(Valamint nem tudok elmenni az utolsó mondat mellett. Nem kaphatunk egy utólagos tájékoztatást, hogy azokban az időkben mik történtek a szereplőkkel? Légyszi, légyszi)
This entire review has been hidden because of spoilers.