What do you think?
Rate this book
Apjalánya
Pisti szerencsés gyerek, osztálytársaival ellentétben a háború alatt nem vitte el a vonat, igaz, abban a szecessziós múltjába belefeledkező zalai kisvárosban, ahol felnő, arról sem beszélnek, hová tűntek a többiek. Mivel osztályidegenként nem tanulhat tovább, Budapestet próbálja meg bevenni, de egy szerelmi csalódás után visszatér kispolgári világába. Megnősül és gyerekei születnek, ők azonban mit sem tudnak az Egyesült Izzó beszerzőjeként mániákusan intézkedő apjukról. Csupán azt, hogy rajong a detektívregényekért és hosszú ballonkabátjáért.
A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel.
„Apám, aki egy soha el nem mondott történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs hova hazamenned.”
A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel.
„Apám, aki egy soha el nem mondott történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs hova hazamenned.”
192 pages, Hardcover
Published January 1, 2025
3 people are currently reading
25 people want to read
About the author
Éva Bánki
13 books3 followersÉva Bánki was born in the south-western Hungarian town of Nagykanizsa in 1966. Since graduating from the Arts faculty at Eötvös Loránd University in Budapest, she has become a university lecturer, teaching world literature, with medieval poetry and Portuguese literature her specialist interests. Her poetry has appeared in various magazines.
2004 Szépirodalmi Figyelő Prize
2004 Szépirodalmi Figyelő Prize
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
June 23, 2025
"Pedig úgy mondják, a detektívtörténetek mind az apák, a »nagy bűnösök« leleplezéséről szólnak. Minden hajthatatlan detektívben ott lapul egy kíváncsi kisgyerek, aki a szülei hálószobaajtaja előtt hallgatózik, és próbálja kikutatni a felnőttek szörnyű titkait."
A kortárs irodalom térképén van egy méretes őszibarackszín paca - ez a traumairodalom. Tőle északra egy sivár szürke fennsík, a betegségregények nevű autokrata állam. Mellettük pedig egy nagy kék folt, az aparegények országa, amit egy vad vizű folyó választ el a traumairodalomtól, ám ez nem akadályozza meg a két állam közötti élénk cserekereskedelmet. No most ez a könyv valahol ezen országok hármas határvidékén helyezkedik el.
Bánki regénye röviden szólva arról szól, hogy miképp vezethetőek le jelenkori félelmeink apai örökségünkből. Nem abból, amit az apák tettek velünk - hanem abból, amit nem tettek, amit elhallgattak, amit elfelejtettek megtanítani. Mindennek előbányászása egyfajta detektívmunka: emlékeink és a hozzá tartozó érzések akkurátus átvilágítása, ahol a legnagyobb veszélyt nem valamiféle lelketlen antagonista jelenti, hanem maga a detektív - vagy jobban mondva a detektív örökölt (tanult?) ösztöne a problémák elől való elmenekülésre. Az eredmény pedig sovány, hisz nincs gyilkos, nincs bűnös, csak legfeljebb egy tanulság.
"Olyan nehezen vagyunk önmagunk. Folyton halottakra vadászunk, de legtöbbször önmagunkat se találjuk..."
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
A kortárs irodalom térképén van egy méretes őszibarackszín paca - ez a traumairodalom. Tőle északra egy sivár szürke fennsík, a betegségregények nevű autokrata állam. Mellettük pedig egy nagy kék folt, az aparegények országa, amit egy vad vizű folyó választ el a traumairodalomtól, ám ez nem akadályozza meg a két állam közötti élénk cserekereskedelmet. No most ez a könyv valahol ezen országok hármas határvidékén helyezkedik el.
Bánki regénye röviden szólva arról szól, hogy miképp vezethetőek le jelenkori félelmeink apai örökségünkből. Nem abból, amit az apák tettek velünk - hanem abból, amit nem tettek, amit elhallgattak, amit elfelejtettek megtanítani. Mindennek előbányászása egyfajta detektívmunka: emlékeink és a hozzá tartozó érzések akkurátus átvilágítása, ahol a legnagyobb veszélyt nem valamiféle lelketlen antagonista jelenti, hanem maga a detektív - vagy jobban mondva a detektív örökölt (tanult?) ösztöne a problémák elől való elmenekülésre. Az eredmény pedig sovány, hisz nincs gyilkos, nincs bűnös, csak legfeljebb egy tanulság.
"Olyan nehezen vagyunk önmagunk. Folyton halottakra vadászunk, de legtöbbször önmagunkat se találjuk..."
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
Displaying 1 of 1 review