A harmadik ég

by Ábel Török

A ​harmadik ég mágikus faluregény, a sóvárgás története és az emlékezésé: egymásra, a letűnt gyerekkorra, a világ csendjére. Szerelemről mesél, egy bűvös ajkú fiúról és egy sziromlelkű lányról, révedezőkről és bajkeverőkről, a tengerről és a hegyekről, egy mitikus szigetről és az egek titkairól. Itt, északon bölcsek laknak és álmodozók, szabadok és sajgó lelkűek – az ő hol álomszerű, hol szívszorító sorsukat beszéli el Török Ábel regénye, amelyet olvasva végre el tudjuk hinni, hogy mégiscsak létezik varázslat a világban.

„Ismeretlen tájakon új mesék felé visz egy döcögő szekér, majd mindig visszatér egy északi faluba, hogy megmutassa szeretteit. Ismét útnak indul, elérhetetlen szigetet keres a háborgó tenger fölött lebegő hideg ködben, de a sziget mégis a következő nemzedékekre marad. És a szekér visszatér a faluba, ha volt oly bátorsága, hogy a csendet hallgatta, amikor nekiütközött a tengerfenék homokjának, ahol a víz összezúzta a csontjait, és elvette tőle a nevét. Visszatér oda, ahol tavasszal a falubeliek fából faragott szíve ropogós rügyeket bont, az északi éjszaka sebeket nyit, a nappal bársony sugara melegít, s a melegszívű emberek hideg földben lelnek otthonra.
És a szekér ugyan megáll, de ahogy a világnak, ennek a történetnek is rengeteg vége van, a szerző nem is hagyja abba, hiába záródnak a szavak, válnak mozdulatlanokká a mondatok, a történet áramlik tovább most és mindörökké: a történet, amelyet sosem lehet elfelejteni, ahogy elmesélte.”

Kollár-Klemencz László

328 pages, Paperback

First published January 1, 2025

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Zavaros időkben az írói fantázia éhezi a tisztát és az egyszerűt - talán így született meg Török Ábel messzi északra rejtett faluja. Ebben a világban mindennek helye van, az évszakok váltakozása irányítja az örök rutint. A tudás nem veszik el, hanem generációról generációra öröklődik, a halász nem hal meg utód nélkül, az ács mestersége új ácsra száll, a hagyományok időtlensége pedig elviselhetővé teszi, hogy az ember igenis mulandó. Ez a falu nem a másságot veti ki magából, hanem a rosszat, a romlott szívűt, és ez alighanem a hatalmas szellemeket is jobb kedvre deríti, mert cserébe távol tartják tőle a járványokat és az éhínséget. A másságnak ugyanis itt komoly funkciója van - már persze azon túl, hogy gondoskodik arról, a regény mégse maradjon cselekmény nélkül. A másság az, ami új utakat keres, új legendákra tanít, új tudást hoz, betölti a lyukakat a társadalom szövetében. És ezt a falu tudja, a falu értékeli. A habókosnak és az álmodónak éppúgy helyet biztosít, mint ahogy helye van a fazekasnak és a bábaasszonynak.

Nem olyan regény ez, aminek ritmusát a fordulatok meg a dráma adja. Ennek a ritmusa mélyebbről jön: a történet elemi nyugalmából és lassúságából. Meghőköl talán az olvasó, aki az izgalmakért olvas - de aki megmerítkezni jár az irodalomba, tisztábbnak érzi magát tőle.

(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja.)

[Anna Hajdara · Rating 5 out of 5]

A konyv felenel mar kezdtem erezni, hogy maradando olvasmanyban lesz reszem. Annyira szep mondatokat hasznal benne az iro, hogy legszivesebben kulon kigyujtenek nehanyat. Dómar, Katla es a falu tobbi lakojanak tortenete nagyon sokaig velem marad meg.

[Balázs Szilvási · Rating 3 out of 5]

Sajnos nekem nem jött be ez a könyv. Kétségtelen a fogalmazás, az írásmód nagyon szép, élvezet olvasni. Egy idő után nálam elmúlt ez a varázs, egyre jobban kezdtem a történetre figyelni, ami viszont idővel unalmassá vált. Emellett én könyv végéig nem tudtam megszokni ezt a fajta stílust, hogy nincsenek gondolatjelek, mondat végi írásjelek, nagybetűk, tagolás, sokszor egy ömlesztett gondolatnak tűnik az egész.

[Vivien Tóth · Rating 5 out of 5]

Az egyik legszebb mese, amit valaha olvastam. 🤍

[tengelic · Rating 5 out of 5]

ennyire érett, lélegzetelállító és szívbemarkoló prózát ilyen fiatal író tollából olvasni egészen különleges élmény. még sokat fogok ezen a könyvön gondolkodni ❤️