"الحراميّة" تأليف: آدم بارتا ترجمة: د. عبدالله عبدالعاطي النجار - محمد سعد صالح
ما لم تكن ثقتك نابعة من نفسك ومن أقوالك فهي حتماً بلا أساس. تعد رواية الحرامية من أميز أعمال الروائي الهنغاري آدم بارتا إن لم تكن أميزها على الإطلاق، وقد صدرت في عام 2017 وحازت على إعجاب النقاد والقراء، تتلقى ريكا رسالة إلكترونية غير عادية: ماتت إحدى قريباتها في السودان، وتركت لها إرثاً كبيراً جداً وهي الوريث الوحيد لها. تتناول الرواية سلاسل الحيل والخداع وخيبات الأمل التي نمر بها في دنيانا، يسرد الكاتب الأحداث بأسلوب لافت وجذاب ومتميز، مليء بالإثارة والتشويق، وينتقل بين الأحداث والأماكن والأزمان، ومن قصة إلى أخرى على نحو مفاجئ وبدون أية مقدمات، تاركاً الباب مفتوحاً أمام القارئ لاستنباط أمور كثيرة لا يتعرض لها، وهي سمة مميزة لأعمال الكاتب. تطرح الرواية الكثير من التساؤلات، وتثير القلق والمخاوف في النفس، فلا يوجد أحد لم يتعرض للخداع أو النصب أو الاحتيال أو الخيانة، فمعظمنا تعرض (للحرامية) وتجرع من كأس (الحرامية).
Jó lett volna, ha hosszabb. Akkor talán rájövök, miről szól. Berta átlagemberek történetét kezdi el mesélni, mégpedig korlátozottan érdekes emberek korlátozottan érdekes történetét, hogy aztán a 30. oldal után csináljon valami nagyon különöset – és ezzel a lendülettel az orromra is csapja a metaforikus ajtót. Ez a 30-40 oldal egy sejtelmesen lezárt novella, elméletileg – de Berta nem novellát ír, hanem ezen a ponton a szöveg eddigi statisztáit központba helyezve új történetet kezd, és aztán megint újat, és megint. Magyarán: ez a kisregény nem más, mint egy ötször-hatszor elkezdett, de soha be nem fejezett regény. Mindazonáltal nem rossz, sőt. Egy percig sem fordult meg például a fejemben, hogy a következő oldalt akár ki is hagyhatnám. Végig érdekelt, Berta hogyan zongorázik az olvasói elvárásaimon, hogyan megy szembe az előfeltételezéseimmel – játszik, mint macska a gombolyaggal. És ez engem izgalommal tölt el. De amúgy is: bármit olvastam eddig Bertától, az a maga módján mindig izgalmasnak találtatott. Ez nyilván jó jel.