„Zajácz D. Zoltán krimijei hiteles időutazások a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára.” Nyáry Krisztián
1987, Moszkva. Irina Kulikova őrnagyot a legújabb ügye a moszkvai magyar nagykövetségre szólítja. Eltűnt ugyanis a magyar kereskedelmi képviselet egyik munkatársa. Fodor Bálint befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól, Bogdán Istvántól, Adorján Mátétól és Lendvay Laurától. Mindeközben Tihanyban is eltűnik valaki, méghozzá a híres moszkvai Bolsoj egyik balerinája. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. A magyar hatóságok eleinte azt feltételezik, hogy a lány valószínűleg Nyugatra szökött, az időbeli egybeesés azonban a nyomozók szerint nem lehet véletlen…
Zajácz D. Zoltán 1966-ban született Kisvárdán. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt. 2021-ben jelent meg nagy sikerű első regénye Véres Balaton címmel.
Kizárólag azért 4*, mert el van szúrva az epilógus. Bogdánról semmit nem ír, pedig megérdemelte volna a boldog lezárást, legalább egy mondatban. Egyébként zseni a sztori, remélem lesznek még hasonlók, mert mind az 5 könyvet nagyon élveztem és tukmálom mindenkire, aki szeret olvasni, hogy ezt MUSZÁJ!
Tagadhatatlanul megszerettem az előző könyvek során a karaktereket, jó volt újra olvasni róluk. Örültem, hogy nem az utolsó utáni pillanatban került elő egy új karakter, akiről kiderült, hogy tulajdonképpen ő az oka mindennek, és emellett is sikerült csavart tenni a sztoriba. Szerintem egy ilyen hosszúságú könyvhöz túl sok karakter volt, Máté jelenlétéről 1-2 ponton megfeledkeztem, illetve volt karakter akinek a hátterére nagyon kíváncsi lettem volna, de nem volt rá idő. Sőt, talán az áldozat is megérdemelt volna ennél több gondolatot, hiszen egy igencsak visszás karakter volt, aki elég sok mindenkit kihasznált (főleg nőket), bully-ként viselkedett a munkahelyén, és az uzsorásoktól kért pénzt. Nem gondolom, hogy a gyilkosság megoldás, ugyanakkor nagyon sok emberrel húzott ujjat, érinthetetlennek gondolva magát.
This entire review has been hidden because of spoilers.
It's 1987 and the perfect (but not annoyingly so) couple Laura and Máté are into their thirties. Things are changing in the Eastern Bloc. We travel to Moscow and meet Irina again, "Ninotchka" of Dermesztő Balaton. I loved the Bolshoi ballerina storyline. I seriously hope there will be more of this series! Although the ending gave a few short summaries how life for the main characters would turn out in the following years. But as we say in German: Die Hoffnung stirbt zuletzt, i.e.: Hope dies last.
Az utolso par fejezetig tetszett. Utana, mintha csak abba akarta volna hagyni az iro a konyvet, jott egy "veletlen", hazajottek Moszkvabol es pont akkor voltak a rendorkapitanysagon, amikor megjelent a szomszed, akit senki mas nem vett komolyan, csak ok... Ennel komolyan meg az is jobb lett volna, ha Laura titokban lemegy kerdezoskodni a kornyeken lakoknal.
Majd Laura, mint kulsos tanacsado megigeri a nyomozast vezeto rendor elott, hogy nem szolnak senkinek, hogy tudjak, hol van a szokott orosz balerina, akit az orosz rendorseg is keres. Komolyan? Ez azert az egesz korabbi (es itt a korabbi konyvekben megismert szemelyisegukre gondolok) elkotelezettseguket a munkajukkal kapcsolatban megkerdojelezi... Kar a befejezesert, jo is lehetett volna.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Örültem, amikor észrevettem, hogy újabb kötettel egészült ki a sorozat. Nagyon jó volt tovább olvasni a szereplők életéről, szakmai fejlődésükről. A megoldandó ügy is izgalmas, a végkifejlet is tetszett. Szomorúan olvastam, hogy a prológus elvarrja a jövőbeli szálakat. Azért reménykedem még, hogy hátha valamikor mégis lesz folytatás.
A krimi szál borzasztóan bugyuta volt, a karakterek unalmasak és ugyanabba a pár klisébe illeszthetőek be, de még a korszakot se sikerült megírni, mert nem attól lesz valami történelmi, hogy fejezetenként öt márkanevet felsorolunk, hanem mondjuk a leírásoktól (amik nem voltak), vagy a szóhasználattól. Ha kivesszük az elvtársozást, akkor tegnap is játszódhatott volna.
Régi kedves ismerősökkel nyomozhatunk együtt újra több helyszínen is. Ahogy szokott lenni, a könyv kicsit lassan indul, aztán már nem lehet le se tenni, olyan csavarok vannak benne, amire persze nem számítottam. Köszönöm az újabb sétát egy majdnem elfelejtett világban :)