Olvassa ezt a könyvet, aki szereti a matematikát, mert még jobban meg fogja szeretni.
Azt gondoltam magamról, hogy azért relatíve egészen nyitott szemmel járok a világban, aztán kiderült, hogy amire azt hiszem, hogy látom, érzem, hallom, az sokkal többet jelent, mint amit én látok, érzek, hallok belőle.
Mert ez a könyv új nézőpontot kínál, új perspektívát, nemcsak az egzakt matematikai tudományok területén, de párhuzamot von, sőt, egyezést mutat, átmenetet olyan, látszólag totál elütő területekkel, mint a festészet vagy a szobrászat. Mit jelent vajon a szépség? Le lehet írni a szépet matematikai képletek tömkelegével, törvényekkel és bizonyításokkal? Úgy tűnik, hogy igen. Mert van rendezett, meg van rendezetlen szépség. Előbbiről beszélünk most. Szó esik a bankkártyákról, a csigaház és a galaxisok megdöbbentő hasonlóságáról, rózsák, napraforgók matematikájáról, a Fibonacci-sorozatról, és persze arról, hogy ennek a rengeteg halmaznak hol van egy közös metszéspontja. Persze, ez az aranymetszés, nem véletlenül nevezik az Isteni Aránynak.
Olvassa ezt a könyvet, aki nem szereti a matematikát, mert ennél nagyobb esélyt valószínűleg soha nem fog találni, hogy megszeresse azt.