Néha nem számít, hogy mit szól a külvilág. Néha nem jut eszünkbe, hogy nekiindulni a világnak veszélyes is lehet. Olykor - mondjuk, ha egy barátunknak szüksége van ránk - az sem számít, hogy minden összeomlani készül körülöttünk, vagy épp kitör egy világháború. Néha akkor toppan be az életünkbe a szerelem, amikor a legkevésbé számítunk rá, és az is előfordul, hogy fontos családi titkokra derül fény. Gardedám nélkül, céltudatosan és elszántan érkezik három lány Abbáziába, és nem is sejtik, hogy útjuk még sokkal több kalandot és fordulatot hoz, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna. Madarász Éva regénye egyszerre kalandregény, amit finoman csipkéz a történelem, és egy friss hangvételű olvasmány, amit átitatnak Brunszvik Teréz máig érvényes gondolatai. Csatlakozzunk Veronika kisasszonyhoz, Olgához és Annie-hoz, nyomozzunk velük, és merüljünk el ebben a fordulatokkal teli könyvben... ... mert élni csak merészen érdemes! 12+
Azt olvastam, aki szerette az Abigélt, ezt is fogja. Ezeket alapból nem hiszem el, de mivel jó értékelései voltak, belevágtam. Ha már valamihez hasonlít, vagy elemeiben emlékeztet rá, az Ruff Orsolya Orczy Mimi sorozata, de az egy fokkal jobban tetszik, mint ez.
Az eleje nekem kicsit vontatott volt, de aztán a vége rendesen belendült, az utolsó közel 100 oldalt egy ültő helyemben olvastam végig. De valahogy mégsem öt csillag. Talán a kis döccenők, logikátlanságok zavartak, de ami egészen biztosan zavart, az a szinte minden párbeszédben benne levő három pont, és még ráadásul vessző is volt a legtöbb után: "...," Ha jól tudom, a három pont után már nem teszünk vesszőt, de már eleve a három pontoktól szaggatottá váltak a párbeszédek, ezekből kevesebb több lett volna.
Spoiler: ez az ikerdolog nekem picit erőltetett volt. Igazi időgép Széchenyi István pincéjében? Mi? Egy mondatban odavetve a könyv végén? Huh. Ez nem volt szép húzás. Ha van jelentősége valamiért, akkor azt érzékeltetni kellett volna, ha nincs, akkor meg felesleges volt ide. Spoiler vége.