Tájkép lövés előtt

by Eszter T. Molnár

A Tájkép lövés előtt novellaciklusa egy budapesti lakótelep mindennapjaiba vezet. A közeli jövőben járunk, ahol a házak tövében húzódó szögesdrót kerítés, az eltünedező állatok és a katonai járművek morajlása baljós miliőt teremtenek. A szövegek érzékenyen mesélnek az emberi sorsok alapvető furcsaságáról. A sérült fiát egyedül nevelő apa vagy a lopásból sportot űző kamasz élete nem kevésbé groteszk, mint a magántanítványait hazudni tanító nőé, a bérnevetőhöz járó férfié vagy az estéit a Google-térkép utcáin töltő édesanyáé. Molnár T. Eszter egyszerű, takarékos mondatai káprázatosan rétegzettek, és a hatás kergetése nélkül keltik újra és újra azt az érzést, hogy a bajok mögött van egy nagyobb baj. Így érkezünk el a kötet záró, egyben címadó darabjához, az ostromállapot szerint igazgatott Budára, amelynek disztópiájában borzongva ismerjük föl a saját jelenünk nem is olyan valószínűtlen jövőjét.

176 pages, Paperback

First published May 14, 2025

Reviews

[Kuszma]

A szomszéd fénymásolósnál van egy felirat: "Ha gyors és jó, akkor nem olcsó. Ha gyors és olcsó, akkor nem jó. Ha olcsó és jó, nem gyors." Ez jutott eszembe, amikor ezt a kötetet olvastam. Mert hát a novellákkal is úgy van, hogy nem lehet mindent egyszerre. Nem lehet benne a robbanás, a robbanáshoz vezető út, meg a robbanás utóhatásai is. A terjedelmi korlátok csak egy pillanatképet engedélyeznek, amit nem pusztán az olvasónak kell továbbírnia, de gyakran az előzmények kigondolása is az ő feladata. Ilyen értelemben az elbeszélés a próza leginkább interaktív formája.

Mondjuk ha egy elbeszélés nem is tartalmazhat mindent, azért a kötet törekedhet arra, hogy az ebből fakadó korlátokat felszámolja. Például létrehozhat a szövegekből egy olyan ívet, amitől az egyes írások túlmutatnak önmagukon. A kötet első fele csupa olyan szöveget tartalmaz, amit akár konvencionálisnak is mondhatunk - hétköznapi drámák, hétköznapi emberek, olyan világ, ahol az általunk ismert valóság szabályai működnek, és ami az általunk ismert társadalomban bonyolódik. Aztán egyre több lesz az anomália. Különös és szürreális elemek jelennek meg, mégpedig egyre intenzívebben, hogy a végén egyfajta disztopikus létezésben találjuk magunkat. Ez az átmenet kizökkent: megismerni véltünk bizonyos törvényszerűségeket, amelyek aztán egyszeriben már nem érvényesek. Ez egy diszkomfort helyzet, annál is inkább, mert rávilágít, a világnak nincsenek bazaltszilárdságú sarokpontjai. Ami egyik pillanatban abnormális, az a másikban kötelező, ami egyik pillanatban emberi, a másik pillanatban megvetni való gyengeség. És elmulasztottuk észrevenni, hogy alakult át egyik a másikká.

(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)

[Veronika]

Ez egy olyan novelláskötet, ahol a novellákban játszódó történetek ugyanabban a világban és nagyjából ugyanazon a helyszínen játszódnak, csak mindig más és más szereplő szemszögéből. Így tárul ki az egész, kissé utópisztikus lakótelep katonástul, tehenestül, őzestül, bombástul.