Húszezer éjszaka az több mint 54 év. Egy egész élet, amit ugyanazzal az emberrel kéne hűségben leélnünk. De képes-e erre ma egy negyvenes, érzelmekre és intimitásra szomjazó nő, aki a mindennapi rutinba, a látszatvilágba és saját kínzó vágyaiba beletörik? Mit dönt, amikor váratlanul elérkezik hozzá a mindent alapjaiban megrengető szenvedély, és felcsillan egy intenzív, új élet reménye? Érvényesek-e még az előző generációk tanításai az örök hűségről és a jóságról? Hány nap a világ? Lehet-e egy együtt leélt élet húszezer éjszakás kaland?
D. Tóth Kriszta új regénye a nagy sikerű Jöttem, hadd lássalak után ismét az emberi kapcsolatok izgalmasan kusza világába kalauzol, ahol minden választás újabb és újabb lehetőség megtalálni magunkban, ami oly fájdalmasan hiányzik. Kísértő múlt, gyötrő kétségek, elfojtott szexualitás, félelmek, szeretethiány, ürességérzés és a nyomában feltörő forró szenvedély: ez jellemzi az egykor pszichológusnak készülő, ma életvezetési tanácsadó céget működtető budai nő, Helga történetét.
A Húszezer éjszaka fordulatokban gazdag regény. A női test felfedezésének története a női lélek útvesztőiben. És tükör, nehéz, de határtalanul felszabadító belenézni.
D. Tóth Kriszta író, újságíró. Pályáját angol nyelvű lapoknál kezdte, az ország tévériporterként, tudósítóként és műsorvezetőként ismerte meg.
Első regénye Jöttem, hadd lássalak címmel 2013-ban jelent meg, és elnyerte a Libri Aranykönyv díját magyar irodalom kategóriában.
Az írás mellett gyerekjogokkal foglalkozik, ő az UNICEF magyarországi nagykövete. 39 éves, családjával Budapesten él.
"- Nem gonosz vagyok, hanem őszinte és reális. Ki legyen veled őszinte, ha nem én, a legrégebbi barátnőd, aki mindent végigcsinált veled? Bőven itt az ideje, hogy kimondd a dolgokat. Nem nyafogni kell azon, hogy negyvenéves lettél, hogy jaj istenem, elmúlt a fél életem, jaj istenem, honnan jöttem, hova tartok, hanem el kéne kezdeni a saját jelenedet élni. Beleállni a szembenézésbe. Egyszerűen túllépni bizonyos fájdalmakon, lejönni régi sérelmekről, amelyek fogva tartanak, mint valami kábítószer. Abba kéne hagyni, hogy mindent az anyádra, az apádra, Csabára, Tomira, meg mit tudom én még, kire fogsz! Nem lehetsz passzív elszenvedője az életednek. Te mindig csak mással foglalkozol - Panni nagyon formában volt aznap este. Helga pedig remegett a dühtől. És a végén robbant. - Én? Én foglalkozom mindenki mással? És te? Mikor néztél körül utoljára otthon, nálad?"
D. Tóth Kriszta (Kaposvár, 1975. február 1. – ) író, újságíró, riporter, UNICEF Nagykövet.
1989-1993 között a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumba járt, majd 1993-1999 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt, elvégezte a média szakot, angol nyelv és irodalomból Master of Arts diplomát szerzett. 1996 márciusától augusztusáig részt vett a Washington Internship programon a University of Missouri School szervezésében.
1995 szeptemberétől 1996 márciusáig újságíró és kutató volt a The Budapest Sunnál. 1996. márciusától augusztusig újságíró gyakornok volt az Instant News Servicenél, Washingtonban. 1996 szeptemberétől 1 évig újságíró volt a Budapest Business Journalnél. 1997 októberétől 1999 júniusáig szerkesztő-riporter volt a TV3 Televízió híradójánál, a Hír3-nál. 1999 júniusától 3 évig szerkesztő-riporter-műsorvezető volt az RTL Klubnál, (Akták, Híradó). 2002 októberétől másfél évig szerkesztő-műsorvezető volt a Magyar Televíziónál. 2004 júniusától 2007 márciusáig a köztévé brüsszeli tudósítója és irodavezetője. 2007 márciusában tér haza Brüsszelből, ekkortól újra a Magyar Televízió Híradójának vezető arca, a Panoráma című külpolitikai magazin műsorvezetője. 2006 és 2011 között a Nők Lapja című hetilap publicistája, 2012-től a bookline.hu oldalon publikál.
2011 márciusától elköszönt a napi híradózástól, de maradt a Magyar Televízió munkatársa. 2011 októberében saját műsora indult DTK - D. Tóth Kriszta Show címmel, amelyet 2013 januárjáig vezetett.
Azóta szabadúszó újságíró, író, UNICEF-önkéntes. Első regénye Jöttem, hadd lássalak címmel 2013. júniusában jelent meg, hetekig az eladási listák előkelő helyén szerepelt, és 2014. áprilisában az olvasók szavazatai alapján elnyerte a Libri Aranykönyv díjat magyar szépirodalom kategóriában.
2014. február 5-én hivatalosan is kinevezték az UNICEF magyarországi Nagykövetévé. jelenleg ő az egyetlen, aki betölti ezt a tisztséget.
Beszélt idegen nyelvek: angol (felsőfok), német (középfok), francia (alapfok)
Kifejezetten szerettem a szerzo oneletrajzi ihletesu konyveit (Lola es a Jottem, hadd lassalak), igy oriasi csalodas volt ez az iras. Hamiskas, eroltetett, nem talalja a hangjat. A parbeszedek, es sokszor a belso monologok is nevetsegesen gyenge utanzatai a szinvonalas, angolszasz konnyed noi irodalmanak. Tabukat akar dongetni, de sablonos, fantaziatlan, a karakterek pedig kidolgozatlanok. Nagy kar, hogy senki nem volt a szerzo korul, aki felismerte volna, hogy ez a konyv meltatlan az eddigiek szinvonalahoz. Ez egyszeruen nem D. Toth Kriszta mufaja – nem is kell, hogy az legyen. Tole tobbet varni.
Bár gyakorlatilag "egy húzásra" végigszáguldottam a könyvön, nem volt könnyű eldöntenem, végül hány csillagot is adjak, mert 3,5-et nem lehetett.
Bizonyos szemszögből nézve, a történet (a feldolgozott problémától/élethelyzettől függetlenül is) cukormázzal leöntött tündérmese - már persze a kívülállók számára - a budai lakással, a pilates órákkal és iPhone-okkal, tulajdonképpen az anyagi gondok hiányával, ami akárhonnan is nézzük, nem a magyar lakosság nagy részének sajátja. Még azzal együtt is, hogy Budapest meg-megjelenő lüktetése sokak számára ismerős lehet. Más részről viszont, nem attól jó egy regény, hogy az olvasó tud azonosulni a (fő)szereplőkkel, Sőt! Részemről szívesen és kíváncsian olvastam (a könyvről és a sztoriról sem tudtam sokat mielőtt nekikezdtem), és helyenként kifejezetten örültem neki, hogy a történet egy valamelyest kiszámítható ösvény mentén haladt előre, amitől számomra valósághoz közelibbnek tűnt az egész. Nem beszélve arról, hogy a szereplők életében megjelenő problémák között bőven akad olyan, amivel mégiscsak lehet azonosulni és (gondolatban) bólogatni - legyen az egy szülő korai elvesztése, egy szigorú anya elvárásai, egy kívülről tökéletesnek látszó család/házasság, ami pillanatok alatt hullik darabokra vagy csak egy messze élő legjobb barátnő.
Végül maradt a 3 csillag, mert összességében egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, de a "liked it" igazabbnak tűnik, mint a "really liked it", sőt magamtól leginkább azt mondanám, "it was okay".
D Toth Kriszta masik konyve (Jottem, hadd lassalak!) miatt kezdtem el olvasni a tortenetet, es azutan leginkabb egy stilisztikai eltevedesnek tunik. Lapos tortenet, felszines karakterek. A sokszor nagyon jol megfogalmazott, kacifantosan szerkesztett mondatok kiemelik az atlagos ponyvaregenyek sorabol, de osszessegeben ezt a fajta irodalmi tehetseget valahogy pazarlasnak ereztem egy ilyen lapos sztoriban. Alapvetoen elvezetes olvasmany is lehet, ha valaki egy kis limonade konyvet olvasna a strandon, amibe az sem banja, ha neha neha beleszundikal.
Nagy csalódás ez a könyv nekem, mert a Jöttem, hadd lássalak-ot nagyon szerettem, és ezt is kifejezetten vártam. Sajnos a Húszezer éjszakát az elejétől fogva túlírtnak és érdektelennek éreztem. Közel a 100. oldalig kell várni, hogy érdemben történjen valami, addig csak a rengeteg részletes leírás meg a szereplők háttértörténetei kapnak helyet. Amikor aztán jön a dilemma, hogy engedjen-e Helga a csábításnak, onnantól talán érdekesebb és mindenképpen olvasmányosabb a könyv, és van benne pár igencsak eltalált jelenet . Csakhogy ezek sem mentik meg a sztorit. A végén a fordulat számomra egyáltalán nem volt meglepő , a didaktikus és bejósolható befejezésről pedig ne is beszéljünk. Bajom volt továbbá a következőkkel: - a nevetségesen beszédes nevek (Szomjas, vágod ugye, szomjas, meg Kiss, érted, kicsi), - hogy miért kell fél oldalaknak arról szólnia, hogy hogyan kell csirkepaprikást csinálni/zöldséglevest főzni/egyszerű sminket felrakni, - sok-sok termékmegjelenítés, jó, értem én, hogy ezek jómódú népek, de akkor is, - meg úgy összességében nem tudtam Helgával rokonszenvezni, átérezni a problémáját, drukkolni neki, vagy bármi ilyesmi. Hálátlan, egocentrikus p****nak tűnt, aki jó dolgában nem tudja, mihez kezdjen.
A könyv klasszikus chick lit, egy csomó irodalmi utalással, ami azért kicsit magasabb polcra teszi a könyvet. Egy 40 éves nő világába nyerünk betekintést, a férfiakkal való viszonyát kísérhetjük nyomon, a házassági válságával bezáróan. Láthatjuk, mekkora hatással lehet egy apa a lánya későbbi szerelmi életére, hogy semmi sem olyan fekete fehér, mint aminek tűnik. A könyv közben végig az olvasó előtt van a válasz, amire Helga csak a könyv végén jön ra: fontos, hogy ismerjük és beszéljük a társunk szeretetnyelvét. Anélkül minden kapcsolatunk zátonyra fut. Nekem kicsit túl sok leíró rész volt benne, de cserébe kárpótoltak sorok és gondolatok. Tetszett a nagyon kortárs hangulat: hogy húszas éveinkben nem ciki a Coelho olvasás, de utána azért váltsunk minimum Feldmárra; higy az egyetem első két éve a detonáció, az azt követő években pedig a robbanás okozta veszteségeket igyekszünk minimalizálni; hogy a negyvenes éveink a fiatalkorunk öregsége, és egyben öregségünk fiatalkora. Rengeteg szállal tudtam személyesen is kötődni: a kanyargós utak, a blokkok,azt hiszem, nagyon sok nő életében ott vannak. A hab a tortán a húszezer éjszaka receptje: a nem egy nagy döntés, hanem a sok apró. Hogy nem várhatod el a másiktól, hogy boldoggá tegyen, hanem azért neked is tenni kell. Hogy felesleges a különbségekre koncentrálni, a közös dolgokra kell inkább összpontosítani. Meg Budapest Bart hallgatni.
Read many terrifying ideas and my only consolation is that I am still almost a decade away from this sad and desperate age of mothers above 40. So I still have time to make sure I will not have the regrets enlisted in the book. Otherwise... Don't know... not what I expected. I like the author's style and I will probably read everything she publishes in the future but I would hate to be disappointed and this novel barley qualifies.
Nagyon csalódott vagyok, mert az összes eddigi D. Tóth Kriszta könyvet imádtam, ez meg olyan mintha nem is ő írta volna. Az eddigi stílusa, a természetesség, a gördülékenység, a frappáns történet szövés, az a csodaszép keserédes hangulat - mind hiányoztak. Ez a könyv modoros, rendkívül egyszerű, sok helyen bugyuta. A szereplők mindegyike ellenszenves vagy semmitmondó és unalmas. Jaj de sajnálom…
I had this book on my shelf for a while, but I saved it because I knew it is going to be a pleasure to read. And it wasn't a disappointment at all.
There is a bit of Magda Szabó and a bit of Sex and the City in this book which sets the light and delightful mood, the Budapest upper class life in the summer. I was not reading it for the story, but rather because I was hungry for a well written hungarian book. And I would read it again, just because I'm in love with those sentences :)
I think this book deserves 5 star. Probably not because of the story, but the beautiful and meaningful descriptions, ornate language, and the mood that is familiar for everyone who lived in Budapest once.
Harmatlangy...pedig szerettem D.Tóth Kriszta korábbi írásait pl. a Nők Lapjában. Főleg a stílusát, az egyszerű, de lényegretörő mondatfűzéseit. Ez ebben a könyvben is megvan, csak valahogy elvész a sok túljelzős, sznob részlet között, amelyek a történet szempontjából teljesen érdektelenek. A témaválasztás jó lenne és a női kapuzárási pánikról bizonyosan lehetne írni egy baromi jó könyvet, csak előtte lehet át kellett volna élni és nem klisékből építkezni. Az emberek és érzelmeik ennél jóval bonyolultabbak, őszintébbnek és kevésbé hatásvadásznak kellett volna lenni.
A könyv, amit Anyukámnak adtam karácsonyra, de előtte kinyitottam és amíg az utolsó betűjét el nem olvastam, nem tudtam letenni. Azt gondolom, hogy minden férfinak is el kéne olvasnia ezt a könyvet. Sok kellemetlenségtől óvna meg mindenkit. Letehetetlen.
Olvasmányos volt, bár néhol le kellett tennem a könyvet, hagyni hogy érjen bennem az érzés, hogy most naaaagyon is olvasni fogok, szimplán azért, mert nem tudtam azonosulni a főszereplővel.