Gyarmati-Paor Zoltán bravúros krimijében a rejtelmes magyar középkor vérszomjas lovagokkal és kínzó enigmákkal tör be hazánk jelenébe. Egymás után érik támadások az ország legfőbb genetikai intézeteit, s nem tudni, mi a bűncselekmény-sorozat oka. Egyetlen szál köti össze a középkori módon és kegyetlenséggel végrehajtott rémtetteket: a laborok legutóbbi nagyszabású vizsgálatai hajdani csontminták genetikai rekonstrukciójára irányultak. Amikor Herczeg Roland hadtörténész bekopogtat az egyetem laborvezető kutatónőjéhez, Emmához, egyik pillanatról a másikra egy szédítő és végeláthatatlannak tűnő hajsza kellős közepén találják magukat, amely a Szent Korona és az Árpád-ház egyetlen ma élő leszármazottja körül forog. A szerző bámulatosan egyensúlyoz a hiteles történelmi ismeretek, a legfrissebb kutatási eredmények és a legvadabb fikciók között. Ennek köszönhetően a dicső magyar múlt és nemzettudat nem porlepte fóliánsok penészes lapjairól ásítozik ránk, hanem a főhősökkel együtt kíméletlenül belezuhanunk a titkoktól, ármányoktól és tévhitektől terhes középkor útvesztőjébe, amelyben még a legfelkészültebb történészek is elveszítik a fonalat, kétségbeesve keresve a tudományos magyarázatot jelentő kijárat felé vezető nyomok egyre halványuló maradványait. Szimultán nyomozás zajlik jelenben és múltban, s mivel bármelyik pillanatban megsemmisülhet, vagy talán már meg is semmisült a magyarság legféltettebb kincse, és halálos veszély fenyegeti az Árpád-házi királyok rendkívüli erőfeszítések árán megtalált trónörökösét, a főszereplők egy másodpercre sem pihenhetnek meg. Miközben egy akciófilm lendületével és érzékletességével váltják egymást a fordulatokban gazdag események, a szerző szakszerűen és élvezetesen avatja be az olvasókat a magyar középkor legrejtettebb mélységeibe. GYARMATI-PAOR ZOLTÁN jogász, filmrendező, operatőr, fotós és grafikus. Emellett fekete öves kardvívó, okleveles természetgyógyász és improvizatív jazz-zongorista. A “Vonal-ciklus” kezdő kötete a szerző első szépirodalmi műve, amelyet több éves kutatómunka, valamint a hazai tudományos élet élvonalbeli képviselőivel – történészekkel, régészekkel, genetikusokkal, orvosokkal, nyelvészekkel, irodalmárokkal, harcművészekkel és nyomozókkal – való közös munka alapozott meg. A sorozat készülő további részei várhatóan újabb meghökkentő ismeretekkel és izgalmakkal fognak szolgálni a magyarság feledésbe merült titkait és hihetetlenül gazdag történelmét illetően.
Amikor először megláttam, hogy a Hitel Kiadó kihoz egy regényt, amiben az Árpád-ház elveszett vérvonalát keresik, arra gondoltam: "Na mibe, hogy kiderül, Orbán Viktor Szent István egyenesági leszármazottja!" Nos, ez végül nem következett be. De majdnem.
Először idetennék két mondatot a fülszövegből, csak hogy adjak egy kontextust az egésznek: "A Vonal-ciklus kezdő kötete a szerző első szépirodalmi műve, amelyet több éves kutatómunka, valamint a hazai tudományos élet élvonalbeli képviselőivel – történészekkel, régészekkel, genetikusokkal, orvosokkal, nyelvészekkel, irodalmárokkal, harcművészekkel és nyomozókkal – való közös munka alapozott meg. A sorozat készülő további részei várhatóan újabb meghökkentő ismeretekkel és izgalmakkal fognak szolgálni a magyarság feledésbe merült titkait és hihetetlenül gazdag történelmét illetően." No most: 1.) Szépirodalom. Kac-kac. 2.) Több éves kutatómunka. Hogyne. Itt szeretném rögzíteni, hogy a kötetben nincs megnevezve - mondjuk a köszönetnyilvánításban - egyetlen történész, régész, genetikus, stb. sem. Aminek egyik lehetséges oka, hogy nem szívesen vették volna, ha nevüket ezzel az agyrémmel összekötik. A másik, hogy ezek ilyen kocsmai történészek és harcművészek voltak. A harmadik, hogy a felsorolás csak egy eufemizmus a guglira. 3.) Meghökkentő ismeretek és a magyarság feledésbe merült titkai. Hát kérem szépen. Az ismeretek és magyarságtitkok tekintetében a történelemtudomány illetékes. Amit viszont Gyarmati-Paor csinál, az saját bevallása szerint szépirodalom, de maradjunk inkább annyiban: fikció. Fantáziajáték, "mi-lenne-ha". Amivel semmi gond egészen addig, amíg a szerző nem akarja nekünk elbalettozni, hogy pár hagymázas konteó bármilyen tágan értelmezve történelmi állításnak tekinthető. 4.) Gazdag történelem. Tudjátok, melyik a gazdag történelem? Az, amelyikről tudásotok van. Ha a magyar történelmet gazdagabbnak tartjátok a többinél, akkor lehet, csak nem tudtok eleget más országokról.
Akkor most a könyvről. Egy merő kliséhalom. Van benne egy tökös tudós, leárazáson vett Indiana Jones. Aztán van a szintén tudós jócsaj, akit meg kell menteni, de azért kicsit segít is. Meg van pár mellékszereplő, például habókos hekkerlány (mellesleg sminkes), és rendőrök ingadozó értelmi színvonallal. Ja, és egy bölcs táltos, igazi Yoda-utánérzés, csak hogy George Lucas meg ne sértődjön, amiért tőle nem loptak. Aztán ugye a rejtély: hogy az Árpád-háznak van egy élő leszármazottja. És a genetikusok mindjárt megmondják, ki az. Jaj, micsoda fordulat! Itt jönnek a képbe a gonoszok, akik ezt meg akarják akadályozni, úgyhogy teljes lovagi vértben besettenkednek pár kutatóintézetbe mészárlás céljából. No most köztudott, hogy a teljes lovagi vértet meg a láncos buzogányt settenkedéshez találták ki - mit nekünk ninják, ha egyszer tökig vasban, kétkezes pallossal is észrevétlenül tudunk orgyilkolni. De a mészárlás nem elég ám az anyaszomorítóknak, ellopják a Szent Koronát is. Na, ezen aztán a rendőrök is berágnak - hat tudós halálát még arisztokratikus spleennel reagálják le, de a koronát! a mi szakrális tündibündinket! azt adjátok vissza rögtön!!! Persze a zsaruk tehetetlenek, szóval a mi CBA sajátmárkás Robert Langdonunk nekiáll a spanokkal nyomozni, amely nyomozás során vonalakat húznak Budapest térképére, csodálkoznak, hogy kereszt formájú, és közben wikipédia szócikkekben kommunikálnak egymással meg az olvasóval. Ami azért is hasznos, mert ezekben a tudományosnak ható passzusokban a szerző el tudja keverni a maga marhaságait (élen a kettős honfoglalással), a laikus úgysem tudja szétszálazni, inkább beszopja egyben az egészet*. A tét mindenesetre óriási: ha ugyanis meglesz a korona is, meg az Árpád-utód is, akkor előbbit feltekerjük utóbbi tetejére (semmiképp sem fordítva), és a magyarság kollektív XP-je máris 500 ponttal nő, és olyan auránk lesz, hogy Brüsszel csak hunyorogva tud idenézni. Ha meg valamelyik elveszik, akkor sírás-rívás, depresszió, turáni átok. Ha jól értem.
Egyszerűen képtelenség komolyan venni. Itt van például ez az elméletileg megbecsült hadtörténész, aki faarccal olyanokat mond, hogy: "a magyar hagyományőrzők százezres sereget tudnának kiállítani". Amin nyilván csak kacagni lehet. (Kacagtam is, hangosan.) Ezen a ponton a tudós jócsaj józan értelme utolsó morzsáit mozgósítva megjegyzi, hogy csak íjuk meg nyiluk lenne. De a hadtörténész nem áll le, siet kijelenteni, az íj igenis néma és halálos fegyver. Az biztos. Nem is értem, mit pöcsölnek az ukrán fronton a drónokkal, mi meg minek vettünk Grippeneket. Elég lenne lehozni a padlásról a dédi visszacsapó íját, egy éven belül magyar falu lenne Amszterdam. Az ilyesmit esetleg paródiaként lehetne értékelni, de nem hiszem, hogy ez volt az írói szándék.
Összegezzük: Gyarmati-Paor szemérmetlenül lenyúlt Dan Browntól, amit lehetett, aztán nyakon öntötte valami végtelenül szánalmas magyarkodással. De amíg Dan Brownban legalább volt egy menő albínó bérgyilkos, addig a Vér/vonalnak milyen gonosztevők jutottak? Pár csávó bádogvödörrel a fején. Motivációjuk az (esküszöm, tényleg ennyi), hogy nem szeretik a magyarokat. Mert csak. Mert irigyek ránk. Mert a magyar nem akar globalizálódni, nem térdel senki előtt, ez pedig szúrja a szemüket. És el kéne hinnem, hogy ezek a fickók abszolválni tudnak egy titkos összeesküvést gyilkossággal meg koronarablással. Miközben VÖDÖR VAN A FEJÜKÖN. Nahát.
* Sajátos trükkje a szerzőnek, hogy főhőse pár valóban abszurd konteót (például a szíriuszi magyar leszármazást) maga is nevetségesnek nevez, hátha ettől hihetőbbnek tűnik az a pár kevésbé látványos marhaság, amit viszont valószínűként ad elő.
Olvasmányos, gördülékeny és mindvégig izgalmas. A fordulatokat ráadásul Budapest szívében élhetjük át, olyan helyszíneken, amelyeket jól ismerünk és szeretünk.
Azt hiszem, mindent elmond, hogy két és fél nap alatt olvastam el - és hogy nem lehet róla spoiler nélkül többet mondani.