Pillangó. A szép és csapodár szerető jelképe - meg a reménytelen szerelemé# Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika elemi erővel fellobbanó, társadalmi konvenciókkal szembeszálló szerelmének története a szerző meghatározása szerint "idill". Móricz könnyű kézzel, napok alatt írta meg a korántsem idilli helyzetet, amelyben két felfogás áll szöges ellentétben egymással: a nagy alföldi mezőváros peremén boldogulni megtanult öregeké, és a fiataloké. Jóska és Zsuzsika szülei a már kialkudott, érvényes szokáshoz kötődnek, ők akarják megszabni a "ki kivel házasodjék" törvényét, melynek alapja az anyagi biztonság. Minden eszközzel próbálják megakadályozni a fiatalok egybekelését. Jóska és Zsuzsika a szív, a szerelem jogán a lehetséges, a vágyott világ fölépítésére törekednek. A boldogságért azonban nemcsak szüleikkel, hanem egymással, egymásért is meg kell küzdeniük.
Nagy kedvencem ez a regény Móricztól. Szeretem azért is, mert a mai világra is egész nyugodtan rá lehetne húzni, és mert olyan bájosan tud írni Móricz erről a szerelemről, hogy meg kell a szívnek hasadni. Zsuzsika egyszerűen tüneményes egy teremtmény, egyszerre kislány és hús-vér nő, nekem az egyik legkedvesebb irodalmi női karakterem. És menjen a világ a fenébe,hogy nem születhettek ők egy más korba, ahol talán könnyebb lett volna…vagy nem.
Zsiga bácsi nem tud rosszat írni, a Pillangónál sem sikerült, bár nem kedvenceim a szerelmi történetek, ez mégis lekötött. A maga egyszerűségében mutatja be a fiatalokat, családjukhoz és egymáshoz fűződő viszonyukat. Valljuk be, egyik korban sem volt mindegy, hogy milyen egzisztenciával rendelkező társat választ magának az ember, hisz szerelemből nem lehet megélni. De azért időről időre mindig megpróbáljuk:)
Nagyon olvasmányos, különösen tetszett a nyelvezete. Érdekes összehasonlítani egyes dolgokat a mai világunkkal, de ugyanakkor vannak olyan részek, amik nem változtak.