Az ISBN szám szerint erről a könyvről van szó, és én is ezt olvastam:
Három Szophoklész drámát tartalmaz a kötet, az első klasszikus királydráma, a második determinista sztori gyilokról, rontásról, ödipális komplexussal megkeverve, a harmadik pedig a halottak, az isteni akarat ellen való vétek körül forog. Míg az egyik történet a mükénéi mondakörből származik (Élektra), addig a másik kettő a thébaiból. Azt hihetnénk, ahogyan én azt is hittem, hogy túl sok közük nincs egymáshoz (bár volt kapcsolat a két kultúra között). Egy biztos, kisebb-nagyobb részben mindháromban visszaköszön az akkori ember determinizmusa. Főleg az egyik főszereplő valamire predesztináltatott, mit Oidipusz király esetében. A kor, mármint a mükénéi és a thébai korszak mély vallásossága, az istenektől való meghatározottság mindhárom műben megnyilvánul. Lehet ezeknek okító célzata esetleg, olyan értelemben, hogy Szophoklész idejében esetleg szabadosabbá kezdtek válni az emberek, nem tudom persze. Cselekményük nem túl bonyolult, valaki megsértett valakit (és ezzel esetleg valamiféle isteneknek nem tetsző dolgot is tett egyben), ami miatt bűnhődnie kell, hiszen ez az élet rendje. Tehát inkább a negatívabb szereplők körül forognak az események. Egyébként meglepően könnyű olvasni, persze időnként pátoszos megfogalmazásúak, de hát ez igazán megbocsátható több ezer éves alkotások esetében. Meg hát színpadra készültek.
this was my first time reading an antic drama. at first, it wasn't easy to understand the way it's written. also, didn't quite understand the chorus parts sometimes. but, apart from these i really enjoyed this book. i really really love greek mythology, and this book made me fall in love with it even more.
Én szerettem. Még mindig szeretem. Szomorú, tragikus, véres, de szerintem jó. Mindig mikor kérte a tanár elolvastam, így egyre jobban megszerettem. Eddig az egyetlen antik dráma amit olvastam.