Szeptember van és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de azóta hiába vár folytatásra.
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.
Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek róla.Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?
Új, lebilincselő történet a Sulijegyzetek sorozathoz! A Nyitótánc után ezt is élvezni fogod.
Nem tudok hirtelen mit írni. Tényleg. Újraolvastam az első részt, mert úgy volt az igazi, hogy azonnal folytatom az abbamaradt sztorit – de hát eleve ott a nyári szünet. Segond, azért lassan visszatért az élet és a fülszöveg alapján rettegve vártam, hogy ez is olyan lesz, mint az SzJG. Az értékeléseket olvasva látom, hogy sajnos ez már egy elkerülhetetlen sztereotípia lesz minden egyes gimis könyvre, ami magyar író keze közül kerül ki. Szóval féltem, hogy itt is mindenki elhagyja Lillát, összetörünk, meg ilyesmi…
Hál' istennek semmi ilyen! Talpraesett lány a főhősünk (végreee) és ugyan megbotlik, de újra feláll. Azért a legvégén túlzásnak gondolom az 'sz' betűs szó használatát, túl gyorsan ráhúzható a tiniszerelem vonzata. És ezzel szeretném abbahagyni a spoilerkedést és kissé rápihenni a kötetre… mert ebből bizony egy hosszabb blogbejegyzés fog készülni!
Ennél a résznél már nagyon Wattpad fanfiction-nek érződött a könyv, szerintem 10 éve konkrétan olvastam ugyanilyen történeteket ott. Egyelőre még szórakoztat, és végig fogom darálni a sorozatot, mert érdekel a vége, de nem hinném, hogy ezt valaha újra akarnám olvasni.
Még mindig tetszik a nyelvezet, hogy ennyire friss, őszinte, egy tinédzser lelkivilágához illő. Tetszett, hogy még mindig nem egy ilyen Lifetime-film szerűen tökéletes minden, és igenis hibáznak többször is a szereplők. A kommunikációhiány bemutatása még mindig hitelesen van bemutatva. Tetszik, hogy be lett mutatva az is, hogy van, hogy barátságok kihűlnek és megszakadnak mindenféle ok nélkül - csak eltávolodtok egymástól és kevesebbet beszéltek. Tetszett, hogy egyre komolyabb dolgok lettek bemutatva benne - pont úgy, ahogy az osztálytársak jobban megismerik egymást és 15-16 évesen egyre komolyabb témák iránt érdeklődnek. Teljesen a helyén lett kezelve a szex-téma is, hogy igen, van, aki úgy veszíti el a szüzességét, hogy nincs félkészülve rá, és utána kifordul magából. A tinihumor is tök jól be lett mutatva... nyilván nem Karinthy-emlékgyűrű szintű humor, de az átlagembernek, főleg az átlagtininek ilyen, és ettől hiteles.
Voltak kisebb gondjaim itt is. Leginkább az, hogy ilyen 15-16, könyv végére max. 17 éves srácoknak hogyan lehet 3-4 exbarátnője MINIMUM úgy, hogy a többségét nem is az első könyv óta "szerválták" be... mikor kezdték ezek? az oviban? Ha még ilyen 1-2 hetes cuccok lennének 16 éves korukban, oké... de pl. Krisztiánnak volt Dórival együtt 3...??? Fura. A másik meg az, hogy az Adri-szál nekem túl lett tolva a végére. Lehet, én voltam csak normális közösségben, de azért nálunk nem ment el ilyen szappanoperás-áskálódós-Pretty Little Liars / Gossip Girlbe semmilyen konfliktus anno.
Őszintén én már kicsit "kiöregedtem" a középiskolából, de ez a könyv akkor is nagyon tetszett. Emlékszem, hogy kb. én is ilyen bizonytalan/szerencsétlen voltam a gimiben, szerintem nagyon jól van megírva. Várom a folytatásokat.