Ez nem atomfizika – Útmutató egy jobb élethez

by Tapasztó Orsi

„Milyen ​lehet az az élet, amiben nincs kétségbeesés? Nem tudom, olyan életet még soha nem éltem, de olyat már igen, amiben a kétségbeesés kellős közepén is ott egy elemi bizonyosság, hogy ebből is ki fogok jönni.”

Ez a könyv az útitársad lesz. Lapuljon akár a táskádban, akár az éjjeliszekrényeden, bízhatsz benne, hogy támogatni fog, amikor szükséged van rá.
Tapasztó Orsi ebben a kivételesen őszinte és a tőle megszokott iróniát sem nélkülöző könyvben feltárja, kik voltak útján a legfontosabb gondolkodók, és milyen irányzatok, módszertanok segítségével jött rá arra, hogy az önismeret nem atomfizika… hanem annál sokszor sokkal keményebb műfaj.
Közelről enged bepillantást abba, hogyan küzdött meg bizonytalanságaival, indult el az önelfogadás útján, értelmezte át a veszteségeit, és lett egyre önazonosabb és szabadabb – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rajtuk keresztül mutasson utat egy jobb élet felé, hadat üzenve a gyors megoldásoknak.
A fejezetek végén feladatokkal segít, hogy megpihenhessünk egy kicsit, vagy épp hogy belemerüljünk az önvizsgálatba.
Az az élettapasztalat, amit Budapestre költöző határon túli magyarként, édesanyját gyászoló nőként, örökbefogadó szülőként, a tudományos világ nőtagjaként, társadalmi ügyek aktív szószólójaként magáénak tudhat, mind gazdagítja tudását és segítői attitűdjét, és ez teszi letehetetlenné első önálló kötetét.

„Orsi írása kitűnő érzékkel egyensúlyoz a mentális egészséggel kapcsolatos elméletek, gyakorlatok és a saját története között. Ettől pedig tényleg azt érzed, mintha Orsi ott ülne veled a kanapén, miközben olvasol. Önismeretben kezdőknek kötelező, de haladóknak is erősen ajánlott olvasmány!”
Vékássy Lili, pszichológus

„Az önismeret nem polír. Kifelé nem mutat. Izomból nem jön. Kilóra nem hasznosul. Ha valami mégis: nem közvetlen lényege. Az önismeret a szú beismerése, és annak, aki vagyok, vagyis a munkadarabnak a szeretete, de legalább elfogadása. Erről szól ez a könyv.
Hogy néha felfüggeszthetem önmagam hajszolását a tökélyesedés atlétikai pályáján. A csendben, az eltűnődésben születik valami több. Amikor nyitott és sebezhető vagyok. Megmutatkoznak az összefüggések. Orsi könyve orsis, azaz személyes. Egy közülünk.
Egyikünk. Aki lehetne akár a másikunk. Nem erőlteti rád, semmit felülről. Saját magával igyekszik együttérezni, hogy Neked majd jobban menjen.”
Bánki György

248 pages, Hardcover

Published June 5, 2025

Reviews

[Borbála Heilig · Rating 5 out of 5]

Nagyon sok elgondolkodtató téma van a könyvben. Külön kiemelném a fejezetek végén lévő gyakorlatokat, amik egy kis útmutatót adnak az önismeret elmélyítéséhez. A személyes történetek miatt végig közel tudtam érezni magam a könyvhöz, de egy-egy kiragadott mondatnál úgy éreztem, kifejezetten erre volt szükségem. Szerintem ebben a könyvben mindenki tud olyat találni, amit valamiképpen hasznosítani tud a saját lelkében, de ha mást nem is, hát bíztassanak ezek az őszinte történetek mindenkit arra, hogy kicsit jobban elfogadja magát a tökéletlenségeivel együtt is.

[Roxana Iacob · Rating 5 out of 5]

Személyes, őszinte és használható tanácsokat ad. Ez a könyv olyan mint egy baráti beszélgetés.

[Bartók Zsofia · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv, Orsi könyve első pillantásra nem tűnik bonyolultnak. Nem atomfizika, és mégis: bizonyos értelemben az.

Ha csak átlapozod, könnyed olvasmánynak tűnik. De ha figyelmesen olvasod, ha megállsz egy-egy mondatnál, és hagyod, hogy hasson rád a mélyebb jelentéstartalom, akkor meglátod: sokkal többről van szó. Ha pedig az egészet egyben tudod látni, az összefüggéseket, a rétegeket, a gondolatokat, akkor valóban elmondható: ez a könyv „atomfizika”, a legpozitívabb értelemben.

Ez a könyv bárkinek szólhat, bármilyen életszakaszban is van. Megszólít, elgondolkodtat, néha kihívás elé állít. Olykor talán kényelmetlen érzéseket kelt, vagy úgy érzed, nehéz továbbolvasni. Ez nem véletlen. Általában éppen ott van dolgunk, ahol belső ellenállást érzünk. És ezek a pontok gyakran hordozzák a legnagyobb lehetőséget a fejlődésre.

Ez a könyv nemcsak egyszeri olvasmány. Érdemes újra és újra elővenni, mint egy recepteskönyvet, amelyet akkor nyitsz ki, amikor újra emlékeztetned kell magad valamire: “Kell ebbe a sütibe liszt… vagy mégsem?”

Ez a könyv életszagú, hiteles, és szilárd szaktudásra épül, hiszen az írója nem állítja “Gurunak” magát, ő is egy ember aki szintén önismereti úton jár.- Ez IS az, ami különlegessé teszi a könyvet.

Ez a könyv: érték.

[Anna Izsák · Rating 5 out of 5]

Kötelező olvasmány kéne legyen annyira jó könyv

[Veronika · Rating 4 out of 5]

„Az önreflexió nehéz, mert ha ráveszem magam, hogy a tükörbe nézzek, ott a smink sajnos nem takar.”

[anyomanyo415 · Rating 3 out of 5]

Sokat vártam ettől a könyvtől de sajnos számomra nem adott többet, mint egy, az instán szembejövő mental health posztok/tippek gyűjteménye, pár jó gondolattal, de sajnos az én belső narratívám nagyon különbözik Orsiétól.
A kórházban hagyott babákról szóló résznél viszont egy mondat (egy állami kórház csecsemőosztályán is dolgozó orvosként) szíven ütött.
“Tanult, az emberek segítésére felesküdött vezető orvosok azt az ukázt adják ki a nővéreknek, hogy ne törődjenek ezekkel a gyerekekkel, akkor sem, ha napjukból erre néhány percet szánni tudnának, mert ezzel nem tesznek jót.” , “…pontosan úgy viselkednek, mint akik nem tanultak fejlődéslélektant..”
Nyilván az érintettség miatt biztos van benned egy nagyon erős érzelmi töltet a témàval kapcsolatban, de egy könyv megírásakor úgy gondolom, bizonyos szinten objektivitással kell fordulni a feldolgozott téma felé, vagy ha valami nem tiszta,
információt gyűjteni róla. Sajnos az orvosi egyetemen -legalábbis az egyikben a négy közül- biztosan nem a kurrikulum kötelező része a fejlődéslélektan (de nyilván az ember szakmájából kiindulva mindenkiben van egy bias, hogy mi az, ami a társadalom többi tagjának “alapnak” is kéne lenni, ami nyilván sajnos nem az, de ennyi erővel alapnak kéne lenni nálunk annak is, hogy értsünk pl. a fogászathoz, vagy a fizikoterápiához). Mindezek mellett szerintem aki a gyermekgyógyász szakirányt választja, abban talán az orvostársadalomhoz mérten erősebb a picik iránti érzékenység, esetleg maga is szülő/az tervez lenni.
A mi kórházunk osztályán is szinte mindig vannak magukra hagyott babák, sokszor a 24 órás ügyeletünkben amikor van egy szusszanásnyi időnk két beteg között (mondjuk este 10-kor) lemegyünk hozzájuk, ha épp etetés van megcsináljuk, vagy csak ölben tartjuk kicsit őket, és nem gondolnám, hogy egyedi példa lennénk.
A nővérek munkáját pedig - a terápián vagy az elvégzendő vizsgálatokra irányításon - kívül nem a “vezető orvosok” irányítják, hanem a részlegvezető főnővér. Ezáltal én elég valószínűtlennek tartom, hogy a fenti állítás bármely, akár túlterhelt és erőforráshiánnyal küszködő állami intézményben megtörténhet. Az persze teljesen valid, hogy ezen okok miatt sajnos valóban van, hogy nem marad kapacitás a babák érzelmi szükségleteinek kielégítésére, és a rendszer valóban nem jó így, ahogy van.
🙌🏻

[Anna Benyhe · Rating 5 out of 5]

Csoda hasznos témák, gyakorlatok - Orsi könnyeden humoros, szeretetteljes, ugyanakkor határozott stílusában. Köszönjük!

[Dóra Somogyvári · Rating 5 out of 5]

Minden volt benne, amit jelenleg olvasnom tudnom kellett és bízom benne hogy fogom tudni hasznosítani a való életben. Tetszett a stílus a felosztás illetve a saját példák 5/5⭐️

[reading instead of sleeping · Rating 2 out of 5]

ez tényleg nem volt atomfizika

[Bali Gerda · Rating 4 out of 5]

Tisztán és érthetően világít rá egyes dolgokra, az olvasása egyáltalán nem tűnik hosszúnak, könnyen emészthető és tapintatos.

[Alexandra Emma · Rating 5 out of 5]

Sok fontos dologról van szó oldalakon keresztül, de ami a legjobban tetszett, hogy többszörösen is kiemelte, hogy csakis kapcsolòdàs útján tudunk előbbre lépni önmagunkkal szemben.