Halotti pompa

by Szilárd Borbély

De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, talász benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted. Péter úgy tett, ahogy Jézus mondta, és kimenvén a tenger partjára bevetette a horgot, és kihúzta a halat. És amikor kinyitotta a hal száját, benne volt az ezüstpénz. Ekkor a hal így szólt: Legyen ez a történet Emlékmű érted, aki kegyetlen Halász vagy; az ezüstpénzért, amely a számban az Életet jelenti; és értem, akit ha visszadobsz a Vízbe, meghalok.

208 pages, Paperback

First published January 1, 2004

About the author

Szilárd Borbély is widely acknowledged as one of the most important poets to emerge in post-1989 Hungary. He worked in a wide variety of genres, including essay, drama, and short fiction, usually dealing with issues of trauma, memory, and loss. His poems appeared in English translation in The American Reader, Asymptote, and Poetry. Borbély received many awards for his work, including the Attila József Prize. He died in 2014.

Reviews

[fióka · Rating 4 out of 5]

Micsoda, gondos személytelenségbe rejtett traumafeldolgozás, gyászmunka! Hol himnuszok, hol vallásos népköltészet, hol csak sima recitativók, nem tudom nem zenében gondolkodva olvasni. Kopog a ritmus, kántál az énekes, hajlongva ringatóznak a feloldozásért, a jó halálért esdeklők a fűzfapoézis remekeire a Nagyheti Szekvenciákban. Lenyűgöző! A Három Könyvből a második, az Ámor & Psziché Szekvenciák állnak a legközelebb hozzám, nekem azt volt a legkönnyebb befogadnom. A Halotti pompa rétegeinek felfejtése meghaladja az én tudásom, a gyász mennyisége elképzelhetetlen, a fájdalom befogadhatatlan, pláne az utolsó részben, a Haszid szekvenciákban, ahol a tragédia kollektívvá szélesedik. Csupán egyet remélnék, ha nem tudnám, hiába: hogy az emlékmű megírása közben sikerült a traumafeldolgozás is.