What do you think?
Rate this book
Ethnicity and Nationalism: Anthropological Perspectives
Ethnicity and nationalism are pervasive features of the contemporary world, but how far is ethnicity a result of cultural differences, and how much is it in fact dependent on the practical use of, and belief in, such differences? In this book, Thomas Hylland Eriksen demonstrates that far from being an immutable property of groups, ethnicity is a dynamic and shifting aspect of social relationships. Drawing on a wide range of classic and recent studies in anthropology and sociology, Eriksen examines the relationship between ethnicity, class, gender and nationhood, as well as current issues of racism, globalisation and multiculturalism. Influential theories are presented and critically compared in a lucid and comprehensive manner. A core text for all students of social anthropology and related subjects, Ethnicity and Nationalism has been a leading introduction to the field since its original publication in 1993. This new edition - expanded and thoroughly revised - is indispensable to anyone seriously interested in understanding ethnic phenomena. New chapters cover recent studies of migration, cultural creolisation, racism, gender and nationalism, and the dilemmas of multiculturalism.
224 pages, Paperback
First published January 1, 1993
29 people are currently reading
645 people want to read
About the author
Thomas Hylland Eriksen
86 books143 followersGeir Thomas Hylland Eriksen was a Norwegian anthropologist known for his scholarly and popular writing on globalization, identity, ethnicity, and nationalism. He was Professor of Social Anthropology in the Department of Social Anthropology at the University of Oslo. He has previously served as the President of the European Association of Social Anthropologists (2015–2016), as well as the Editor of Samtiden (1993–2001), Norsk antropologisk tidsskrift (1993–1997), the Journal of Peace Research, and Ethnos.
Hylland Eriksen was among the most prolific and highly cited anthropologists of his generation, and had been recognized for his remarkable success in bringing an anthropological perspective to a broader, non-academic audience. In Norway, Hylland Eriksen was a well-known public intellectual whose advocacy of diversity and cultural pluralism had earned both praise and scorn. Right-wing terrorist Anders Behring Breivik, perpetrator of the 2011 Norway attacks, cited Eriksen critically in his manifesto and during his 2012 trial.
In the academy and beyond, Hylland Eriksen had been highly decorated for his scholarship. He was the recipient of honorary degrees from Stockholm University (2011), the University of Copenhagen (2021), and Charles University in Prague (2021), as well as one of anthropology's most prestigious honors, the Swedish Society for Anthropology and Geography's Gold Medal (2022). He was a member of the Norwegian Academy of Science and Letters.
Hylland Eriksen was among the most prolific and highly cited anthropologists of his generation, and had been recognized for his remarkable success in bringing an anthropological perspective to a broader, non-academic audience. In Norway, Hylland Eriksen was a well-known public intellectual whose advocacy of diversity and cultural pluralism had earned both praise and scorn. Right-wing terrorist Anders Behring Breivik, perpetrator of the 2011 Norway attacks, cited Eriksen critically in his manifesto and during his 2012 trial.
In the academy and beyond, Hylland Eriksen had been highly decorated for his scholarship. He was the recipient of honorary degrees from Stockholm University (2011), the University of Copenhagen (2021), and Charles University in Prague (2021), as well as one of anthropology's most prestigious honors, the Swedish Society for Anthropology and Geography's Gold Medal (2022). He was a member of the Norwegian Academy of Science and Letters.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 12 of 12 reviews
October 24, 2019
Eriksen könyvében az a pláne, hogy hidat teremt az etnikai csoportok vizsgálata, valamint a nacionalizmuskutatás között. Az első ugye az antropológia tárgykörébe tartozik, a második viszont társadalom- ill. politikatudomány, ám ez a kötet képes a két különböző szint között rámutatni a kontinuitásra, egy teljesen új, izgalmas tudományelméleti síkot hozva létre. A szerző alapvető állítása, hogy az etnicitás nem egy adott csoport tulajdonságainak felfejtését jelenti, sőt, egyetlen csoport vizsgálata esetén nincs is értelme etnicitásról beszélni, legfeljebb kultúráról. Az etnicitás csak és kizárólag több csoport egymáshoz való viszonyában értelmezhető – mert egy közösség csak akkor tesz magáról állításokat, ha össze kell hasonlítania magát másokkal. Ezek az állítások persze kötődhetnek saját kultúrájához, de még ez sem feltétel.
Mondok egy példát. Mauritius lakosságának jelentős része (kb. 17 %) muszlim. Kivétel nélkül Indiából érkezett iszlám hitű szerződéses munkások leszármazottai, vagyis valamelyik indiai nyelvjárásban beszéltek valaha – amit többnyire elfelejtettek. Amikor azonban a ’70-es években az olajválság kapcsán az arab államok egyszeriben világpolitikai súlyt kaptak, a mauritiusi muszlimok egyszeriben felfedezték magukban az arab ősöket: az arabot jelölték meg mint az ősök nyelvét, hosszú szakállat növesztettek, fehér ruhában kezdtek járni. Sosem voltak arabok, sem genetikailag, sem kulturálisan – de arabok akartak lenni, és lőn, azok lettek. Megkonstruálták a saját vadiúj etnikai csoportjukat.
Vegyük észre, hogy ez egy üzenet volt részükről: az összes felvett külső jegy (a szakáll és az öltözködés) egy, a társadalom többi részének szóló kijelentés. Hogy ők egy büszke és (akkoriban) trendi népcsoporthoz tartoznak, és mint egy erős arab népközösség részei, olyan forrásokra is joggal pályázhatnak, amelyektől eddig el voltak zárva mind nemzetközi téren, mind saját államukban. (Mert a közösségi identitások közti kapcsolat valamilyen szinten mindig erről szól: a különböző etnikumok küzdelméről az erőforrásokért.) Nyilván volt közös pont a választott identitás és addigi önképük között, mégpedig az iszlám vallás, és ez megkönnyítette az átmenetet. Meglehet, ha magyar identitást akartak volna felvenni, az kevésbé ment volna zökkenőmentesen, pláne mert szerintem két szilvapálinka után már beborulnának a kocsmapult alá. Akármilyen identitást tehát nem választhattak volna – de azért az étlap, amiről szemezgethettek, kínált meglepő választásokat. Mindezzel persze se többet, se kevesebbet nem állítok, mint azt, hogy az etnicitás végtelenül összetett dolog. Hogy is ne lenne az, amikor csoportok közti interakció függvénye, és akár távoli események is hatással lehetnek rá.
Volt idő, mikor egyesek úgy vélték, az etnicitás és a nacionalizmus korának leáldozott. Mások esküsznek rá, hogy még csak most kezdődik a szuverén nemzetállamok kora – és valóban, mintha a politikai porondon utóbbiaknak állna most a zászló. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a nemzeti érzelmű polgármester német pénzből a horvát tengeren dél-amerikai kokaint fogyaszt – hát mi ez, ha nem globalizáció? A vadmagyar miniszterelnök pedig saját ellenzékinek tartott honfitársaival nem kommunikál, viszont távoli országok türkjeivel és kipcsákjaival boldogan elkumiszozgat – hát mi ez, ha nem a nemzetek felettiség dicsőítése a nemzetivel szemben? Szóval alighanem az a helyzet, hogy nem haldoklik sem az etnicitás, sem a globalizáció, egyszerűen olyan új formákat hoznak létre, amelyek eddig nem léteznek. És ezen új formák megértéséhez remek útmutató ez a kötet.
Mondok egy példát. Mauritius lakosságának jelentős része (kb. 17 %) muszlim. Kivétel nélkül Indiából érkezett iszlám hitű szerződéses munkások leszármazottai, vagyis valamelyik indiai nyelvjárásban beszéltek valaha – amit többnyire elfelejtettek. Amikor azonban a ’70-es években az olajválság kapcsán az arab államok egyszeriben világpolitikai súlyt kaptak, a mauritiusi muszlimok egyszeriben felfedezték magukban az arab ősöket: az arabot jelölték meg mint az ősök nyelvét, hosszú szakállat növesztettek, fehér ruhában kezdtek járni. Sosem voltak arabok, sem genetikailag, sem kulturálisan – de arabok akartak lenni, és lőn, azok lettek. Megkonstruálták a saját vadiúj etnikai csoportjukat.
Vegyük észre, hogy ez egy üzenet volt részükről: az összes felvett külső jegy (a szakáll és az öltözködés) egy, a társadalom többi részének szóló kijelentés. Hogy ők egy büszke és (akkoriban) trendi népcsoporthoz tartoznak, és mint egy erős arab népközösség részei, olyan forrásokra is joggal pályázhatnak, amelyektől eddig el voltak zárva mind nemzetközi téren, mind saját államukban. (Mert a közösségi identitások közti kapcsolat valamilyen szinten mindig erről szól: a különböző etnikumok küzdelméről az erőforrásokért.) Nyilván volt közös pont a választott identitás és addigi önképük között, mégpedig az iszlám vallás, és ez megkönnyítette az átmenetet. Meglehet, ha magyar identitást akartak volna felvenni, az kevésbé ment volna zökkenőmentesen, pláne mert szerintem két szilvapálinka után már beborulnának a kocsmapult alá. Akármilyen identitást tehát nem választhattak volna – de azért az étlap, amiről szemezgethettek, kínált meglepő választásokat. Mindezzel persze se többet, se kevesebbet nem állítok, mint azt, hogy az etnicitás végtelenül összetett dolog. Hogy is ne lenne az, amikor csoportok közti interakció függvénye, és akár távoli események is hatással lehetnek rá.
Volt idő, mikor egyesek úgy vélték, az etnicitás és a nacionalizmus korának leáldozott. Mások esküsznek rá, hogy még csak most kezdődik a szuverén nemzetállamok kora – és valóban, mintha a politikai porondon utóbbiaknak állna most a zászló. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a nemzeti érzelmű polgármester német pénzből a horvát tengeren dél-amerikai kokaint fogyaszt – hát mi ez, ha nem globalizáció? A vadmagyar miniszterelnök pedig saját ellenzékinek tartott honfitársaival nem kommunikál, viszont távoli országok türkjeivel és kipcsákjaival boldogan elkumiszozgat – hát mi ez, ha nem a nemzetek felettiség dicsőítése a nemzetivel szemben? Szóval alighanem az a helyzet, hogy nem haldoklik sem az etnicitás, sem a globalizáció, egyszerűen olyan új formákat hoznak létre, amelyek eddig nem léteznek. És ezen új formák megértéséhez remek útmutató ez a kötet.
February 28, 2013
وجهات نظر في العرقية: منشأها ودورها وصيرورتها.. يمكن القول بأن الحداثة والعولمة عملا على ضرب البشر في خلاط لخلق نوع من التجانس. لكن ما حدث هو أن حدث تقارب نتيجة تطور تكنولوجيا الاتصال، وفي المقابل ظهر الاختلاف وتم التشديد عليه وإبراز هذا التنوع. ويعبر عن هذا بقوله: "إن العولمة تجعل الناس متماثلين أكثر فأكثر، ولكن كلما أصبحنا أكثر تماثلًا، حاولنا أن نكون مختلفين أكثر. ولكن، كلما حاولنا أن نكون مختلفين أكثر، أصبحنا أكثر تماثلًا، من حيث إن الحركات العرقية أينما كانت تبنى على ذات قواعد التفرّد." وتجادل وجهات النظر المتعددة لمعرفة سبب التأكيد على التنوع، فإما طلبًا لحق في الموارد الاقتصادية، أو لغرض سياسي أو حفاظًا على تراث ثقافي من الاندثار .....
نقطة أخرى هامة؛ أسهم الأنثروبولوجيون بابتكار العرقية؛ فعندما تبحث عن العرقية فإنك تجدها.
الكتاب من الكتب التي أضافت لي حقًا، خاصة وهي المرة الأولى التي أقرأ في هذا المجال.
ربيع الآخر 1434 هـ
فبراير 2013 م
نقطة أخرى هامة؛ أسهم الأنثروبولوجيون بابتكار العرقية؛ فعندما تبحث عن العرقية فإنك تجدها.
الكتاب من الكتب التي أضافت لي حقًا، خاصة وهي المرة الأولى التي أقرأ في هذا المجال.
ربيع الآخر 1434 هـ
فبراير 2013 م
March 18, 2020
The author is way too optimistic about the end of ethnicity. But I think that optimism is more based on his ideology rather than the empirical facts. He is more concerned about the future of his country and Europe rather than being concerned about the facts out there in a world torn apart by the brutality of the cruel and greedy human beings. He is wishful to see his own country and continent homogenized and peaceful. This is the part I share with him deep in my heart.
July 24, 2011
This is an extremely useful, empirically well informed introductory overview that adds significantly to our body of knowledge in the ethnicity and nationalism studies area by weaving together approaches to and understandings of ethnicity, nations and nationalsm, and anthropology.
The surprising thing I find is that so much of ethnicity and nationalism studies (my work area) fails to take account of anthropological understandings and approaches. While Erikson clearly has his view, he is fair to the literature and the development of the area by tracing and outlining the ways ideas and arguments have developed. He also has a good eye for the contrasting cases that sketch the area – so the distinction between urban ethnicity minorities and indigenous peoples as minorities for instance outlines the range of issues involved in minority-state relations while also providing a sense of the diversity of the field as a whole.
What is more, he is not an anthropology dogmatist, recognising for instance that while anthropologists have tended to deal with the ways ethnicity is used in current cultural and political contexts he recognises the importance of historians questions about 'what really happened' (to the extent we can know that. All in all, one to keep coming back to and it is good to be reminded of one that my students should go to.
The surprising thing I find is that so much of ethnicity and nationalism studies (my work area) fails to take account of anthropological understandings and approaches. While Erikson clearly has his view, he is fair to the literature and the development of the area by tracing and outlining the ways ideas and arguments have developed. He also has a good eye for the contrasting cases that sketch the area – so the distinction between urban ethnicity minorities and indigenous peoples as minorities for instance outlines the range of issues involved in minority-state relations while also providing a sense of the diversity of the field as a whole.
What is more, he is not an anthropology dogmatist, recognising for instance that while anthropologists have tended to deal with the ways ethnicity is used in current cultural and political contexts he recognises the importance of historians questions about 'what really happened' (to the extent we can know that. All in all, one to keep coming back to and it is good to be reminded of one that my students should go to.
November 18, 2018
Reread few chapters of this book again this year and still amazed with the author, on how he shows cases regarding ethinicity and nationalism. Big fan of the author of his other works for his anthropological approach on both issues that has always been my question, national identity and how it can bring more to model of reconciliation in terms of conflict transformation.
June 18, 2017
The book highlights a very important topic which is ethnicity. What interested me the most is how ethnicity is situational. It is like an illusion in our minds that, if left undetected, can control our lives. However, I found the last three chapters useless, as a layperson for sure!
December 31, 2013
An eye opener book!
June 2, 2015
العرقية هي نتاج اجتماعي وثقافي وأسهم الانثروبولوجيون في انتاجه
November 7, 2022
كتاب العرقية والقومية وجهات نظر أنثروبولوجية توماس هايلاند إريكسن PDFالعرقية والقومية من السمات الواسعة الانتشار في العالم المعاصر، إلى أي مدى تكون العرقية نتيجة للاختلافات الثقافية؟ وإلى أي مدى تعتمد في الواقع على الاستخدام العملي لتلك الاختلافات وعلى الإيمان بها؟
يوضح توماس هايلاند إريكسن أن العرقية هي جانب ديناميكي ومتحول في العلاقات الاجتماعية. وأنها أبعد ما تكون عن كونها خاصية ثابتة للجماعات، وبالاعتماد على مجموعة واسعة من الدراسات الكلاسيكية والحديثة، يتناول إريكسن العلاقة بين العرقية والطبقة والجندر بطريقة شاملة.
يوضح توماس هايلاند إريكسن أن العرقية هي جانب ديناميكي ومتحول في العلاقات الاجتماعية. وأنها أبعد ما تكون عن كونها خاصية ثابتة للجماعات، وبالاعتماد على مجموعة واسعة من الدراسات الكلاسيكية والحديثة، يتناول إريكسن العلاقة بين العرقية والطبقة والجندر بطريقة شاملة.
March 1, 2024
Not bad. It’s an academic book so it’s not that easy or engaging to read. Theories are sometimes illustrated by specific examples which make it a bit more interesting. Overall a noce book regarding this topic. It can serve as a good overview of theories, a gateway to further reading.
January 19, 2020
Pensum
As a book I had to read for class this semester I can say that this book is okay and you will learn from it, but it can also come of as a bit less then you expect.
As a book I had to read for class this semester I can say that this book is okay and you will learn from it, but it can also come of as a bit less then you expect.
October 13, 2024
pregledno, puno uvek zabavnih antropoloških anegdota, ali bez jasno iznetih argumenata u prilog određenim teorijskim pozicijama u oblasti etniciteta/nacionalizma.
Displaying 1 - 12 of 12 reviews