What do you think?
Rate this book
Padmaly
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz, aki hosszú élete során szemtanúja lehetett a magyar reformkornak, a forradalomnak és elfojtásának, a Bach-rendszernek, a kiegyezésnek, a munkásmozgalom hajnalának és a századfordulónak. Mindezekről igen sarkos véleménye volt férjének, az újságíró és örök forradalmár Táncsicsnak, aki ezt nem is rejtette véka alá, emiatt hol börtönben ült, hol saját háza alatt volt kénytelen bujkálni évekig egy kivájt üregben. Ennek a rejtekhelynek régi magyar elnevezése a padmaly.
Spiró György új regénye a 19. századi magyar történelem különleges, részletgazdag körpanorámája. Emberközelből ismerjük meg az egymást váltó korszakok minden fontos szereplőjét: a hatalmon lévőket és a lázadókat, az írókat és a cenzorokat, besúgókat ugyanúgy, mint az akkor élők mentalitását. Megelevenednek a pest-budai és budapesti mindennapok, a keskeny utcák és a piacterek, a nagy viták és a kis kompromisszumok. Mindezek mellett a Padmaly a magyar szabadság örök kérdésének is a regénye. Rabul ejti az olvasóját.
„Már fiatalon szerettem volna írni a reformkori Pestről, erről a kivételesen izgalmas városról. Vörösmarty életéről színdarabot terveztem. Az a lelkesedés, ami a forradalomhoz vezetett, azok a drámai összetűzések, amelyek a szabadságharc során kirobbantak, a megtorlás elől üregben, padmalyban, pincében, padláson bujkáló vagy emigráló magyarok szenvedései, a kiegyezés ellentmondásai regénybe kívánkoztak. Amikor nemrég felkérést kaptam, hogy Ganz Ábrahámról írjak librettót, belemerültem a korba, és elképedtem, micsoda tébolyult élete volt Táncsics Mihálynak és a családjának. Jókai, aki vitázott vele, de hosszú ideig pénzzel támogatta, ekkora szélsőségeket soha nem talált ki a regényeiben, pedig neki aztán volt fantáziája. Rendkívül ihletett író a valóság, csak meg kell tanulni a nyelvét, a fordulatainak a mélyére kell hatolni, és lehetőleg tömören lefordítani.”
Spiró György
Spiró György új regénye a 19. századi magyar történelem különleges, részletgazdag körpanorámája. Emberközelből ismerjük meg az egymást váltó korszakok minden fontos szereplőjét: a hatalmon lévőket és a lázadókat, az írókat és a cenzorokat, besúgókat ugyanúgy, mint az akkor élők mentalitását. Megelevenednek a pest-budai és budapesti mindennapok, a keskeny utcák és a piacterek, a nagy viták és a kis kompromisszumok. Mindezek mellett a Padmaly a magyar szabadság örök kérdésének is a regénye. Rabul ejti az olvasóját.
„Már fiatalon szerettem volna írni a reformkori Pestről, erről a kivételesen izgalmas városról. Vörösmarty életéről színdarabot terveztem. Az a lelkesedés, ami a forradalomhoz vezetett, azok a drámai összetűzések, amelyek a szabadságharc során kirobbantak, a megtorlás elől üregben, padmalyban, pincében, padláson bujkáló vagy emigráló magyarok szenvedései, a kiegyezés ellentmondásai regénybe kívánkoztak. Amikor nemrég felkérést kaptam, hogy Ganz Ábrahámról írjak librettót, belemerültem a korba, és elképedtem, micsoda tébolyult élete volt Táncsics Mihálynak és a családjának. Jókai, aki vitázott vele, de hosszú ideig pénzzel támogatta, ekkora szélsőségeket soha nem talált ki a regényeiben, pedig neki aztán volt fantáziája. Rendkívül ihletett író a valóság, csak meg kell tanulni a nyelvét, a fordulatainak a mélyére kell hatolni, és lehetőleg tömören lefordítani.”
Spiró György
600 pages, ebook
Published January 1, 2025
17 people are currently reading
58 people want to read
About the author
György Spiró
64 books44 followersGyörgy (George) Spiró is a dramatist, novelist and essayist who has emerged as one of post-war Hungary's most prominent literary figures. He is a member of the Széchenyi Academy of Letters and Arts.
The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.
His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."
His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.
His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Fogság, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.
The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.
His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."
His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.
His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Fogság, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
September 8, 2025
Ha egy könyvet Spiró írt, és Orbán Viktor és Karácsony Gergely egyszerre olvassa, akkor az semmiképpen nem lehet rossz, ugye? Nos, valóban nem, Spiró ugyanis nemes egyszerűséggel fogta a Fogság koncepcióját, keresett egy történelmileg jelentéktelen személyt (Táncsics Mihály felesége), és félig-meddig az ő szempontjából (bár azért sokat csalva) végigjárjuk a hosszú 19. század Magyarországának radikális átalakulásának mozaikszerű történetét.
Spiró nem óvatoskodik az ábrázolásaival, az oldaldömping során kíméletlenül lehúzza a keresztvizet a következőkről:
- magáról Táncsics Mihályról: ez nem feltétlenül bonyolult dolog, senki a világon semmit nem tud valójában róla, így annyira nem sokkoló, hogy egy közönséges futóbolondról van szó, akinek az egyetlen érdeme az volt, hogy véletlenül ő volt az egyetlen politikai fogoly március 15-én, így a nép csak őt tudta kiszabadítani.
- a munkásmozgalomról és a szocialista szervezkedésről: ez sem különösebben sokkoló, jól tudjuk, hogy a Mozgalom imád személyes és ideológiai ellentétekbe fulladni, úgy tűnik, hogy ez már az elején sem volt máshogy
- 48/49-ről: na ez viszont bátor, de az oldalakat lapozva, teljesen jogos; a forradalom és a szabadságharc igazából az unatkozó urak hobbija, szórakozása volt, akik minden forradalmi hevület ellenére valójában az éppen aktutális ideiglenes fővárosban szerettek mulatni, és azzal hitegetni magukat, hogy a lehetetlen erőforráskülönbségből csodát lehet művelni.
A nagypolitikai háttér mellett Táncsics egészen elképesztően használhatatlan személyiségének kalandjai nyilván szórakoztatóak, de számomra a könyv legerősebb elemeit a 19. századi már majdnem modernizálódó világ operatív részleteinek (pl. a kormány Debrecenbe menekítésének logisztikája adja) leírása adja. A leírások, és különösen aztán a politikai idézetek egy idő után azért nyilván túl sokká válnak, érthető módon az az ember érzete, hogy lehetett volna még vágni az anyagból, de összességében kiemelkedő szórakozást biztosít a könyv.
(Éppen tegnap hallgattam meg Spiró partizános interjúját, ahol az általam kiolvasottnál sokkal pozitívabb véleményt mond Táncsicsról, Kossuthról - lelke rajta.)
Spiró nem óvatoskodik az ábrázolásaival, az oldaldömping során kíméletlenül lehúzza a keresztvizet a következőkről:
- magáról Táncsics Mihályról: ez nem feltétlenül bonyolult dolog, senki a világon semmit nem tud valójában róla, így annyira nem sokkoló, hogy egy közönséges futóbolondról van szó, akinek az egyetlen érdeme az volt, hogy véletlenül ő volt az egyetlen politikai fogoly március 15-én, így a nép csak őt tudta kiszabadítani.
- a munkásmozgalomról és a szocialista szervezkedésről: ez sem különösebben sokkoló, jól tudjuk, hogy a Mozgalom imád személyes és ideológiai ellentétekbe fulladni, úgy tűnik, hogy ez már az elején sem volt máshogy
- 48/49-ről: na ez viszont bátor, de az oldalakat lapozva, teljesen jogos; a forradalom és a szabadságharc igazából az unatkozó urak hobbija, szórakozása volt, akik minden forradalmi hevület ellenére valójában az éppen aktutális ideiglenes fővárosban szerettek mulatni, és azzal hitegetni magukat, hogy a lehetetlen erőforráskülönbségből csodát lehet művelni.
A nagypolitikai háttér mellett Táncsics egészen elképesztően használhatatlan személyiségének kalandjai nyilván szórakoztatóak, de számomra a könyv legerősebb elemeit a 19. századi már majdnem modernizálódó világ operatív részleteinek (pl. a kormány Debrecenbe menekítésének logisztikája adja) leírása adja. A leírások, és különösen aztán a politikai idézetek egy idő után azért nyilván túl sokká válnak, érthető módon az az ember érzete, hogy lehetett volna még vágni az anyagból, de összességében kiemelkedő szórakozást biztosít a könyv.
(Éppen tegnap hallgattam meg Spiró partizános interjúját, ahol az általam kiolvasottnál sokkal pozitívabb véleményt mond Táncsicsról, Kossuthról - lelke rajta.)
October 14, 2025
Fogalmam sem volt arról, mit jelent a padmaly (dúcolt üreg egy kútban vagy a föld alatt), és Táncsicsról sem tudtam többet, mint hogy a márciusi ifjak jól kiszabadították a börtönből. Spirót olvasva életre kel a reformkor, a korabeli Pest és Buda. Ki gondolta volna például, hogy a Múzeumkertben gémeskút állt, és oda hordták itatni az állatokat? Belecsöppenünk a forradalomba, ahol a forradalmárok és később nemzeti hőssé kikiáltottak olyan embereknek bizonyulnak, mint amilyenek a hétköznapi emberek általában - két forradalmi tett között okoskodnak, kicsinyeskednek, belvillonganak. Táncsics maga egy teljesen öntörvényű, különleges fickó, egyszerre baloldali és nacionalista, és bár már a forradalom idején sem fiatal, de matuzsálemi koráig, még vakon is megállíthatatlanul harcol, mint egy magyar Don Quijote sokszor teljesen értelmetlen, fölösleges dolgokért. Persze rengeteg a mai párhuzam - néha megtorpan az olvasó, hogy te jó ég, már akkor is... A könyv egyben a feleség, Teréz hihetetlen szenvedéstörténete, akit sokan a regény igazi főszereplőjének tartanak. Sok gyermekük születik, de mindet elveszítik. Azt gondolnánk, hogy a fent leírtak nem sok jóval kecsegtetnek az olvasó számára. Spiró humora és deheroizáló stílusa éppen hogy kifejezetten élvezetessé tesz a regényt. Évente egyszer, március 15-én, ha csak egy pillanatra is, de mindannyian gondolunk Táncsicsra - mostantól egy hús-vér ember érdekes és különös életére gondolhatunk.
Read
December 25, 2025Nagyon nehéz olvasmány, tele kisebb belső olvasmányokkal, rengeteg kérdést felvet, a nevek tömege nagyon könnyen elbátortalanítja az embert. Mégis a legfontosabb olvasmány Táncsicsról, ez nem kérdés, bár egyes költők folyton megemlítik a Györei-Schlachtovszky feldolgozást. A Táncsics házaspár sorsterhe szinte felfoghatatlan állomásokból áll, még pillanatokra belegondolni is egész estés tragédia. És valahogy mégis végigvitték, és ez, bármilyen tárgyszerű is a tónus, katartikus.
November 10, 2025
A Padmaly Spiró egyik legszűkebb, legszemélyesebb tere — szó szerint is. A cím egy föld alatti helyet jelöl, de valójában az emberi tudat padlás alatti zugairól szól: arról, hova húzódunk, amikor már sem a világ, sem mi magunk nem vagyunk elviselhetők.
Spiró ebben a kisregényben nem épít monumentális világot, inkább boncol: lassan, kíméletlenül, mégis iróniával. A szereplők olyanok, mintha a hétköznap legszürkébb emberei hirtelen rájönnének, hogy valójában egy groteszk színdarabban élnek — és senki sem tapsol.
A stílus feszes, tárgyilagos, néha szinte hideg. Spiró úgy ír, mintha mikroszkóp alatt nézné a lelket, és közben időnként odaszúrna egy megjegyzést: „látod, ilyenek vagyunk.” Nincs benne romantika, de van benne fájdalmas pontosság.
A Padmaly nem vidám könyv, de őszinte. A felszín alatt mocorgó feszültségből és kimondatlan szorongásból épít világot — egy olyan világot, ahol a csend sokkal beszédesebb, mint a párbeszédek. Olyan, mint egy halk, hosszú visszhang, ami után nehéz megszólalni.
Spiró ebben a kisregényben nem épít monumentális világot, inkább boncol: lassan, kíméletlenül, mégis iróniával. A szereplők olyanok, mintha a hétköznap legszürkébb emberei hirtelen rájönnének, hogy valójában egy groteszk színdarabban élnek — és senki sem tapsol.
A stílus feszes, tárgyilagos, néha szinte hideg. Spiró úgy ír, mintha mikroszkóp alatt nézné a lelket, és közben időnként odaszúrna egy megjegyzést: „látod, ilyenek vagyunk.” Nincs benne romantika, de van benne fájdalmas pontosság.
A Padmaly nem vidám könyv, de őszinte. A felszín alatt mocorgó feszültségből és kimondatlan szorongásból épít világot — egy olyan világot, ahol a csend sokkal beszédesebb, mint a párbeszédek. Olyan, mint egy halk, hosszú visszhang, ami után nehéz megszólalni.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews