A Hazám és az Otthonom

by Jehan Paumero

A huszonkét éves francia fiatalembert telefonon felhívják, hogy korábban elutasított ösztöndíjkérelmét egy váratlanul felszabaduló hely miatt mégis elfogadják, ha azonnal igent mond. Egy számára ismeretlen városba, Pécsre mehetne tanítani. Magyarországi élménye van már, mert előző évben egy hetet átbulizott a „Tzigeten”, a szülei lakásában található bélyegnyi méretű térképen pedig azt látja, Budapest mellett még egy város, Pécs neve szerepel. Igent mond. Még nem tudja, de a jövőjéről, a sorsáról dönt.
Több, mint két évtized telt el, az immár középkorú „fiatalember” azóta is Pécsett él. Élete első felét otthon töltötte, másik felét immár itthon. És most megírja ezt a második felét magyarul (!) majdani unokáinak – és nekünk, magyar honfitársainak, hogyan lát ő bennünket. Miközben megéljük, milyen ostobák, érthetetlenek, kaotikusak, elviselhetetlenek, ugyanakkor rafináltak, szellemesek, tán még szeretni valóak is vagyunk, nevetünk, megdöbbenünk, elcsodálkozunk, és szétárad bennünk a jóleső, ismerős érzés: ennek a francia-magyar embertársunknak örkényi tótágast sem kell állnia ahhoz, hogy groteszk módon lásson és elfogadjon bennünket és köztünk önmagát.

304 pages, Paperback

Published May 19, 2025

Reviews

[Trixxi · Rating 4 out of 5]

Ritkán olvasok memoárokat, de ez a könyv igazán szórakoztató és kalandos élményt nyújtott. Tetszettek a színes anekdoták, amelyek visszanyúltak egészen a kezdetekhez, amikor a szerző először járt Magyarországon, és átbulizott egy hetet a "Tzigeten". A költözés idején meglepően sok szerencsétlen fordulat érte, mégis a legjobbat látta a magyarokban és az országban. Pécsről sem tudott semmit, teljesen vakon vágott neki a vidéki magyar életnek. Azt hiszem, kevesen lennénk ma ennyire bátrak, ha külföldre költözésről lenne szó...

Fejezetek helyett közvetlen hangvételű naplóbejegyzésekből épül fel a könyv, ezért úgy érezhetjük, mintha egy kedves ismerősünk történetét hallgatnánk. Néha egy-egy anekdotán belül is ugrálunk az időben, így kicsit nehezebb pontos évszámokhoz kötni az eseményeket például a zenei karrier esetében. Többször úgy éreztem, hogy szívesen folytatnék egy történetet, de lapozás után hirtelen a 2020-as években találtam magam.

Pécs környékén élek, így nekem nagyon érdekes volt visszarepülni 20 évvel ezelőttre. Sokat változott ez a város, rengeteg ikonikus hely nyomtalanul eltűnt, mire én felnőttem. Ráadásul a könyv felidéz előttünk egy olyan korszakot is, amikor lassabban és közvetlenebben működött a világ, vagyis még nem mondhattunk le egy programot az utolsó pillanatban egy Messenger-üzenettel.

Engem a zenei karrier nem igazán érdekelt, viszont a kulturális különbségekről szóló anekdotákat különösen izgalmasnak találtam. Sok furcsaság vár egy franciára kis hazánkban, mégis képes otthon érezni magát a magyarok között. El is gondolkodtatott a története, hogy talán nem is annyira szörnyű hely ez az ország, és tele vagyunk olyan kulturális értékekkel, amiket kár lenne elfeledni.