Miután kiderült, hogy az X csapathoz éppen az a személy fordult segítségért, aki összetörte az egyikük szívét, Roniék egy időre kénytelenek szüneteltetni a tevékenységet, hogy Benedek átgondolhassa, segít a volt barátnőjén, vagy hagyja, hogy megtörténjen a lánnyal ugyanaz, amit ő átélt?
A döntés után a profil újraélesedik, sorra érkeznek a megkeresések, és a tél beköszöntével egyre sokszínűbb feladatokkal találja szemben magát a csapat, a Deákon belül és kívül is…
A tagok között az összhang töretlen, és miközben a problémák megoldása, a tanulás, az elmélyülő barátságok és a felszínre törő érzelmek között lavíroznak, kudarccal és nem várt fordulattal is szembe kell nézniük.
Az a baromi idegesítő, hogy ez tényleg egy frappáns alapkoncepció, de továbbra is azt érzem, hogy csak a felszínt kapargatjuk, ráadásul a karakterekkel sem sikerül érdemben kezdeni semmit.
Kezdjük Ronival. Őt sikerült némileg szerethetőbbre írni, de továbbra is inkább egy vázlat, akinek nagyon kevés tényleg markáns személyiségjegye van. Bár az a baj, hogy ezt mindenki másra is el lehet mondani. Kapunk karakterfejlődés morzsákat, de két 400+ oldalas regény után ez édeskevés.
Ami az igazi baj viszont, hogy nincs semmiféle konfliktus a 4 főszereplő között. Teljes az idill, totális összhang, de akkor miért kellene izgulni? Hogy megoldódnak-e olyan ügyek, amiknek az érintettjeiről nem tudunk semmit? Legalább a Maja - Szabi szálon volt ennyi potenciál, de én ott is azt vártam hogy ennek azért lesz valami nagyobb hatása a csapatra, de semmi, némi timeskip, aztán csá.
Meg ezek a dialógusok is néha, milyen tinédzser beszél ennyire összeszedett még tökéletesen levezetett mondatokban? Akiket én ismerek azok nemigen.
Továbbra is Mirkó az, aki képes némi színt vinni a társaságba, de nála is nagyon sürgősen változnia kell valaminek, mert ez sem lesz elég 4 könyvön keresztül, hogy xdxd Batman és mekkora lúzer. Őt nagyon sajnáltam amúgy is, a vonatkozó jelenetben kijárt volna neki némi elégtétel, de legalább az egy hellyel-közzel okés karakterív, bár a megvalósítás ott is baromi olcsó meg valószínűtlen.
Az utolsó 30-40 oldal viszonylag izgi, meg megint kaptunk egy geci cliffhangert, de abból kiindulva, hogy az előző is milyen súlytalanul volt feloldva, itt sem számítok másra.
Közben meg viccek rajtam, mert 2 nap alatt elolvastam és nyilván day1 megveszem majd következőt is :) De most már tényleg nagyon illene feljavulni.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Aj-jaj, ismét itt vagyok, ismét vékonyabb pénztárcával és ismét csalódottan (bár nem kéne meglepődnöm).
Első körben rájöttem arra miért is szívatom magam további LL könyvekkel, ami nagy pozitívuma a Deák 2-nek. Laura ötletei a könyvekhez JÓK, bár egyik sem egetrengető újdonság (khm Abigél) mégis az alapkoncepciók teljesen élvezhetőek. A probléma továbbra is a kivitelezés és sajnos ez a könyv segített hozzá arra hogy végleg kimondjam, szerintem Leiner Laura nem egy jó író. Ez azt jelenti hogy nincs semmi élvezhető a könyveiben? Nem. Baj, ha valaki szereti a könyveit? Nem. Problémának tartom-e, hogy teret adunk és nagy mértékben szupportáljuk mindenféle valid kritika nélkül ezt az at best mediocre írásmódot és szentnek avatjuk az írónőt? Igen. Olvastam valahol, hogy LL nem kéri szerkesztők segítségét és maga szerkeszti a könyveket, ez baj, nincs senki aki jelezné hogy ez így egyszerűen egy rossz könyv.
Másod sorban szeretném megemlíteni a pozitívumait a könyvnek, mert most voltak!!! Leiner Laura végre megpróbált valami "substancet" adni a könyvének, és feldolgozni valós témákat (pl. válás). Sikerült? Absolutely nem, de értékelem a próbálkozást. A másik pozitívum, az az hogy Laura végre eljutott oda hogy nem démonizálja a fiatal éveket, a bulizást és a "kavarást". Ezt tényleg nagyra értékelem, hogy eljutottunk az SZJG-től onnan hogy aki bulizik az egy rossz ribanc, oda hogy teljesen okés 18 évesen eljárnod házibulikba és az is normális, ha nem egy partnered van egész életedben. Love to see it.
És hát most kezdődhet a problémák felsorolása, yay.
- Amit már említettem az a borzasztó írásmód. Laura könyvei nem igazán követik a "showing not telling" momentumot... Továbbra is barokk körmondatokban beszélnek a szereplők, hosszú oldalakon át részletezve a hókiflin rétegződő porcukrot. Úgy beszélnek mindennapi témákról, mint ahogy én prezentálok munkában az amerikai ED-nek, sokat pofáznak hátha értelmesnek hangzik. Elegem van ebből, soha senki nem kommunikál így egymással, főleg nem tinédzserek. "showing not telling", Laura az aki azt fogja neked leírni hogy "az a lány szomorú" nem pedig azt hogy "a lány arca kipirosodott, szemében könnyek látszódtak, ajka lefele konyult". Úgy ír, hogy egy amőba is megértse a mondatot, véletlen se legyen mélysége a mondatoknak.
- Laura biztosra veszem, hogy elolvasta az előző könyvről kapott kritikákat, ugyanis úgy visszavágott a hatereknek (tehát nekem) hogy szóhoz se jutottam (mert inkább sírtam). Sokan kifogásolták, hogy mennyi értelmetlen angol kifejezést használ minden második oldalon ("bun"), fogta egyszerűen és megmagyarázta hogy hát Roni NYelViS osztályba jár... És még volt képe validálni magát egy "tanárnőn" keresztül valami undorító szöveggel hogy "igen az én osztályom is állandóan így beszél ez teljesen normális és ilyenek a fiatalok !!44!!4!"
-A titkolózás. Említettem hogy a titkos segítő csapat ötlete szerepelt egy igazi klasszikus magyar regényben már, tehát az Abigélben. Szabó Magda könyve szerintem minden szempontból zseniális és nagyon jól bemutatja miért érződik végtelenül furának ez a CIA-t meghazudtoló titoktartás Roniék társaságától. Míg az Abigélben teljesen egyértelmű volt hogy elengedhetetlen Kőnig titkos személyisége, addig a Deákban erre semmi szükség. Nincs háború (bár országunk vezetése szereti máshogy terjeszteni), nincsenek nci kémek, nincsenek zsidó lányok akiknek új személyazonosság és útlevél kell. Egyszerűen nincs tétje annak, hogy lebuknak, ezáltal értelmetlen is a titkolózás. Ha ezek tényleg valóságos tinik lennének, pont telibe nem érdekelné őket ez az egész. Arra sose kapunk választ, hogy mi lesz ha lebuknak? Valószínűleg az ég világon semmi. Cserébe borzasztóan idegesítő, hogy minden "ügyüknél" majdnem lebuknak és teljesen kiakadnak ezen.
- A szereplőktől továbbra sem vártam semmit, hiszen Laura karakterei MAXIMUM 2 darab személyiségjeggyel rendelkezhetnek, kevesebb lehet (több nem). A történetvezetés mellett ez a legnagyobb problémája az írónőnek és tizen sokév után se javult semmit. Roni személyisége abból áll hogy ToP-ot hallgat és szezonális kávét iszik, Barbi a látszólagos bad bitch de igazából csak annyit "tud" hogy jól öltözik (dark academia rawr). Mirkó igazából Zsolti geeky kiadásban, azért van ott hogy egy vicces gag legyen belőle, az elején még megmosolyogtam, aztán idegesítő lett. Laura nem tudja meddig lehet elmenni ezekkel az olcsó vicces karakterekkel és könnyen idegörlővé válik az ötszázadik Batman referencia. Benedek pedig ugyanaz a papírmasé, üres MMC akit megszokhattunk, különösebb személyisége nincs csak az hogy kézizik és I guess kedves (?). Kb mint Cortez csak más sporttal. A karakterekben semmi mélység nincs és hát gondolom nem is lesz.
-Abszolút olcsó húzás a befejezés de bevallom nem is vártam mást. A cím alapján azt hittem az egész könyv de legalább a fele arról fog szólni, hogy valaki tényleg rájuk talált. WROOONG. Az utolsó három oldalba lett belengetve ez a történetszál, csak hogy biztosan megvetesse a harmadik részt is az emberekkel. Unalmas, olcsó és borzasztóan bosszantó, hogy így alakult. A könyv leírása szerint is ennek valami kulcs pontnak kéne lennie a könyvben, de neeeem Laura gondolta elég 3 oldalt összecsapnom jólvanazúgy. BOR-ZAL-MAS.
Bár így is hosszú, de a következőkben szeretném összefoglalni az összes kis, talán túl hajszál hasogató, idegesítő momentumot a könyvből:
- idézem "mások megsegítésére adta a fejét", "élete legnehezebb döntése". Benedek tök jóarc vagy, de a béke Nobel díjtól messze állsz. Szentté avatjuk a karaktereket ebben a könyvben xddd
-instaképek részletes leírása. Nem érdekelt részleteiben hogy a hatodik kép amit Barbi posztólt a szalagavatójáról milyen szögben készült. Köszi.
- szintén idézem "Vajon ha ennyi kilencedikest érint a beilleszkedési gond, miért beszélnek róla ilyen keveset?" Laura jézusom, nyomd még le a narratívát a torkomon ennél jobban lééééci. Tegye fel a kezét aki egy casual baráti beszélgetésen ilyen elevator pitch szövegeket tol 17 évesen.
- 21 pilots, könyörgöm Laura hagyd abba. Hihetetlen, minden momentumhoz van egy TOP zene. Kezdem azt hinni hogy az egész történet a zenék köré íródott. És nem, nem cuki ahogy Benedek és Roni egymásra néznek és kitalálják melyik zenére gondoltak xdddd inkább kínos.
- millenials acting gen z. Ennyi pop kúlturális referenciától már rám dőlt a plafon. clean girl, dark academia, booktok, dark romance. Ha Reni lennék így jellemeznél. pop culture references 1/5 - blaah.
- hogyan adta le a jelentkezését Benedek a jogi egyetemre Novemberben ?? Újévben kell jelentkezni egyetemekre. Kérlek Laura nézz utána dolgoknak.
- a Deákba még MINDIG sokan járnak. Nem felejtettük el az előző könyv óta, nem kell minden második oldalon leírni hogy 1200!!!!!! diák van.
- biztos vagyok benne hogy nem a csókolózás volt az egyetlen megoldás a helyzetre, de örülök hogy kiszolgálta az olvasókör elvárásait.
- az emocionális mélysége a karaktereknek kb olyan szinten van mint az enyém 12 évesen. Kb olyan magasröptű gondolatok hangzanak el hogy "a bullying róósz".
Ennyi voltam mára, pár nem kell mire kiheverem ezt az egészet. Ha valaki megtudja mondani hogyan kell képet csatolni, esküszöm berakom a jegyzeteim az olvasás közbenről xddddd.
egyértelmű 5csillag. a plot twist, VINCE A ROHADÉKJA, NA ÉS AZ A CSÓK. VISONGVA IZGULTAM, HOGY RONI ELÉRI E BENEDEKET, ZOKOGVA UGRÁLTAM ÖRÖMÖMBEN ANNÁL A CSÓKJELENETNÉL, MAJD ISMÉT KETTÉHASADT A LELKEM A BEFEJEZÉSNÉL. benedek egyértelműen egy kicseszett isten, egy gentleman egy álompasi. roni egy szuper főszereplő, nem fájdalmasan idióta, de nem is az, aki elől nem lehet semmit titokban tartani. mirkó egyértelműen az egyik legviccesebb karakter az egész deákban. Barbi egy icon, egy díva, a legnagyobb slay queen q világon. Nagyon jólesett normális angol kifejezéseket látni e könyvben, az egész egy csoda volt
This entire review has been hidden because of spoilers.
pár dolgoban megvédeném a könyvet: - az, aki most gimis, biztos egy csomó mindenben tud kapcsolódni, segítségre lelni, szórakozni ezen a könyvön, egész egyszerűen én (és úgy látom sok egyéb értékelő is) már túlnőttem ezen. Miért olvasom akkor el mégis? Mert nosztalgia LL könyvet olvasni, és mert azon ritka tanítványaim, akik olvasnak, szeretik ezeket a könyveket olvasni, és kíváncsi vagyok, mi vonzza őket be - néhányan kritizálták, hogy mennyi az angol kifejezés, szó a könyvben (miközben a saját bejegyzésük is teli volt angollal :D). Viszont amennyire én látom középiskolai tanárként, abszolút így beszél ez a korosztály manapság - legalábbis az én környezetemben.
ööö... ez akkor így pont egy pár lett. Egyébként még mindig nem értem, hogy miért van leírva abszolút irreleváns történés/cselekvés/helyszín 287428741 körmondatban, minden ami mondjuk emberek közötti érzelmeket fejezne ki akár Roni "fejében", akár konkrét párbeszédekben, az hiányzik. És itt nem csak A FIÚra gondolok, hanem akár az osztálytársaival/barátaival? való kapcsolatára (ami kb. mindig csak ürügy, meg éppen jól jönnek valami cover-hez), vagy az anyukájával való kapcsolatára is. Engem rendesen meglepett, amikor a könyv vége felé Roni benyögte a pályaválasztási terveit, mert mondom??? Ez honnan jött??? (Nem mellesleg Benedeké is, de az ugye elvileg mindenkit megdöbbentett). Nem leszek tanár néni, de azért (:D) egy csomó dolog elég irreális a történetben, mert egyszerűen nem így működik. Pl. a gyerekeknél nincs napközben telefon, mert ugye be kell szedni (jó, a megíráskor még lehet nem élt ez a törvény). Attól még, hogy 1200 diák jár ebbe a suliba, miért van minden évfolyamon (és ugye nyelvi előkészítőtől) J-ig osztály? És hogy lehet az, hogy még 11-ben sem ismerik nemhogy az évfolyamtársaikat (azt mondjuk értem így J-ig...), de az osztálytársaikat sem? Azért helló. Hogy adta be Benedek az egyetemi jelentkezését decemberben (hacsak nem külföldre megy)?! Milyen random diák tud a Krétában bármit rögzíteni, főleg büntetést?! ÉS HOGY ÉLHET EGY EGYEDÜLÁLLÓ TECHNIKA TANÁR NÉNI A BAZILIKA KÖRNYÉKÉN?? :D Na jó, abbahagytam.
15 éve nem hagyok ki egyetlen Leiner Laura könyvet sem, de az első Belvárosi Deák olvasásakor (és a könyv befejezése után) nagyon gondolkodtam rajta. és őszintén, ez a rész csak egy hangyányival lett jobb mint első rész? akik azt mondják hogy hasonlít az szjg-re meg hozza ugyanazt a feelinget az nem tudom melyik mozit nézi. roni ugyanaz a papírmasé narrátor, aki akármelyik LL lány is lehetne, benedek szintúgy carbon copy. a hosszú leírások nekem hihetetlenül unalmasok voltak, és a bár az alap koncepció érdekes is lehetett volna, egyszerűen annyira fura és nekem annyira irreális, meg ahogyan ezeket mind megbeszélik és amilyen hosszúra elnyúlik egy-egy beszélgetős magyarázós párbeszéd…. aztán lehet hogy csak én nőttem ki ebből a korosztályból.
Ugyanúgy imádtam ezt a részt, mint az elsőt, egy nap alatt ledaráltam!
Benedek és Roni minden pillanatánál fangörcsöltem/sikítoztam, nagyon imádom őket! (valaki szerezzen nekem is egy Benedeket🙏)
Barbi mint személyiség is nagyon jó, Ronival kialakuló barátságát pedig élmény olvasni!🫂
A végét sajnos sejtettem a címből adódóan, viszont majdnem el is felejtkeztem róla, úgy belemerültem. A baj most csak az, hogy nem tudom mégis mit csináljak magammal a kövi rész megjelenéséig!😭❤️
Bojtor Peti és kedves Vince! Forduljatok fel...ém bizalommal, jó tanácsokat tudnék nektek adni!😊
hát nem is tudom mit mondjak. egyszerűen muszáj elolvasnom minden Laura könyvet, de évről évre jobban fáj. Ez a sok angol szleeeeng olyan furaaa. Benedek meg lehetne potenciális kedvenc de nem tudunk meg róla SEMMIT. Roni meg egyszerűen megint csak MEH. Mirkó a fav de fú
Valahol a 3.75 és a 4✨ között értékelném. Ajjaj, kicsit bajban vagyok most ezzel a könyvvel. Szórakoztató volt? Igen. Hamar kiolvastam ahhoz képest, hogy tanulnom kellett volna helyette? Igen. Mégis kicsit többet vártam? Sajnos erre is igen a válaszom. Egyet kell, hogy értsek egy előttem kommentelővel: a szereplők még nincsenek rendesen kidolgozva. Roni karaktere nem egy rossz kiindulási alap, de még úgy sem ismerhető meg igazán, hogy Ő a történet narrátora. Aztán ott van a legújabb LL fiú, Benedek. Ebben a könyvben egy fokkal többet lehetett róla megtudni, de nekem még ez is édeskevés ahhoz, hogy "álompasinak" tituláljam. Sajnos Ő és a párosuk Ronival megsínylette, hogy éppen Leiner Laura újraolvasást tartok és nagyon sajnálom, de mind az SZJG, mind a Bexi és mind az IOV párosok és férfi szereplők megelőzik Őket/Őt a "Ki(k) a legjobb(ak)?" versenyben. Nem igazán érzem náluk azt a megszokott "Laurás" kémiát, de igazán azt a pontot sem tudom meghatározni, hogy mi volt az amikor ők jobban elkezdtek egymáshoz közeledni és annak miértjét. Megalapozatlannak érzem azt, hogy Ők az elkövetkező két könyv valamelyikében össze fognak jönni, mert persze cukik, de igazán ez minden, ami elmondható a párosukról... Aminek viszont örültem, hogy Mirkó és Barbi is jóval több jelenetet és szerepet kapott. Nagyon kedves szereplők, Ők sincsenek igazán kidolgozva vagy sokszínűre írva még de hátha majd a későbbi könyvekben picit jobban megismerjük őket is. Az alapötlet továbbra is tetszik (akkor is ha még mindig elég szürreális) és sok potenciál van benne, viszont vannak ügyek, amik vagy túl sok figyelmet és időt kaptak vagy éppen túl keveset. Valamint végre...végre...látom, hogy a főszereplők próbálnak barátkozni és ismerkedni egymással egy kicsit és ez őszinte boldogsággal tölt el engem. Utószóként pedig a végéről: miért fontos a Vincének leleplezni Őket, neki nem teljesen mindegy, hogy ki segít a diákoknak? Ja és, ami még fontos...egyrészt miért rohantak mind a 4-en oda, mikor tudták, hogy valaki figyeli és le akarja buktatni Őket, így megkockáztatva azt, hogy MINDANNYIAN lebuknak? És miért Roni, aki ugyebár pont VINCÉNÉL tölti a büntetését, akarta mindenképp ezt a helyzetet IS megoldani?
This entire review has been hidden because of spoilers.
Mérhetetlenül unalmas, mégis 2 nap alatt ledaráltam. A legnagyobb bajom talán az vele, hogy elképesztő repetitív, nagyjából ugyanaz történik minden fejezetben. Mirkó továbbra is MVP, de a Batman-mánia ebben a részben már szembetűnően idegesítő volt, csakúgy, mint a TOP folyamatos emlegetése. Hát, ennyi, remek élmény, várom a következő részt, mert úgyis elolvasom, ugye, Kíra? 😅
3 csillagot adtam a regénynek, mert egyébként összességében szórakoztató volt, de volt pár dolog, ami nagyon zavart. Ami a legjobban feltűnt, hogy a karaktereknek mindene le volt írva, hogy mit vesznek fel, mit esznek, milyen a hajuk, de az, hogy mit éreznek az sehol. Számomra az egyetlen szereplő, aki valódi volt, az Mirkó. Neki vannak hibái és küzdelmei, amikkel valahogy tudtam azonosulni. Ahogy hallgattam egy kritikát, bennem is tudatosult, hogy a lányok néha nagyon undokak Mirkóval, pedig ő csak önmagát adja. Ronival és Barbival nem tudtam annyira azonosulni. Benedek pedig túl tökéletes volt. Ilyan fiú nem is létezik és nem is kell léteznie. Valahogy nem éreztem őket valódinak, mert mindenre volt egy helyes válaszuk, megoldásuk, ami egy 17 éves úgymond "gyereknek" nem mindenre van. A hangulata a könyvnek azonban megragadott és ki tudott szakítani a hétköznapokból. Várom a folytatást és remélem, hogy kicsit megismerhetem majd a szereplők lelkét is.
Egyértelműen nem én vagyok a célközönség, picit gyerekes és a Laurától megszokott idealizált gimiben játszódik. Amúgy jópofa, meg akármennyire akarnék rosszat írni, valójában két délután alatt kiolvastam szóval nem lehet egy szavam sem xd. A setting tök jó, karácsonyi limonádé, de ha elmúltál 17 csak akkor ajánlom ha szeretnél egyet nosztalgiázni a tini szerelmen és a gimis éveken, mert arra jó de sajnos nekem már rémesen unalmas volt a sztori néhol.
újabb könyv, újabb mérhetetlen csalódás. nem tudom jobban megfogalmazni, mert ezzel vallatni lehetne, olyan unalmas és vontatott volt. tudom, hogy Laura próbálja követni a trendeket, de nekem, mint egy Roni korú diák, egyáltalán nem volt élvezetes. túl volt magyarázva minden, amikor már a 30.-ik alkalommal olvastam, hogy milyen ruhákat vett fel, azt hittem elsírom magam. a szerelmi szál borzasztó volt, maga a tény, hogy a végén is csak kényszer miatt történt minden, siralmas.
engem nem érdekel ki mit mond, minden hibával együtt (ami valljuk be, nem kevés) élvezem laura könyveit, élvezem a deák-sorozatot, és nekem ennyi elég is 💕💕💕 mirkó pedig az abszolút kedvencem, i love him SO MUCH!!!!! 😭😭😭💕💕💕
Mindig úgy álltam Laura könyveihez, hogy annak a korosztálynak szól igazán, akikről ír. Ez az elvem most tűnik megdőlni, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez a könyv 2025-ben megállja a helyét a gimisek, pontosabban 17 évesek körében. Nehezen találok pozitív gondolatokat, mert csalódott vagyok, az első kötethez képest nem ezt vártam, hanem: - Valós, szemtől szembeni konfliktust a karakterek között: hogy-hogy mind a 4 karakter egy idilli csapat és tökéletesen összeillenek? Apropó, ilyen a világon nincs, hogy Benedek és Roni egymásra nézve kiolvassák a másik gondolatát és csak nekik vannak értelmes ötleteik. - Mély érzelmeket, kommunikációt, kötődést a karakterek között: hogy van az, hogy Roninak eddig egy barátja se volt, de ebben a kötetben már több is van és még se tud kapcsolódni egyikhez sem igazán, beleértve Barbit és Mirkót is? Felszínes kommunikációk folynak, egyedül Benedekkel kötődik, de ez is csak azért, mert romantikus szálnak van felfuttatva. Miért nem alakulhat ki mély barátság Roni és Mirkó között? Miért nincs egy legjobb barátnője se? Ezek abszurdumok a tini világban, legalábbis szerintem és nulla karakterfejlődést hoznak. - Realisztikus fiú ábrázolás: erre csak azért nincs kifogás, mert ott van Laurának az IOV II. trilógia Rajmija, vagy a Bexi Nagy Márkja, akik sármosak és kívülről tökéletesek, de legalább mélyre menő, problémákkal küzdő, tökéletlen karakterek voltak. Ez az ámítás már nem működik, mint Cortez idejében, hogy egy srác a suli legmenőbbike, laza is, vicces is és ja! még rohadtul udvarias, romantikus és figyelmes is. Az 2010 körül megállta a helyét, 2025-ben már nem, mert ha csak szétnézünk a mostani fiatalok között, ők küzdenek a leginkább párkapcsolati problémákkal, pont azért, mert egyre kevesebb a tiszta, nyílt kommunikáció és PLÁNE az, hogy elfogadjuk a másikat a hibáival együtt. Nem kellenek tökéletes lány és fiú karakterek! - Magyar írást...: senki nem beszél így, hogy "dark academia aesthetic"...ha valaki igen, akkor ajánlom néha járjon ki sétálni is és ne a pinterestet nyúzza egész nap. Valaki írta egy másik értékelésben, hogy az angol kifejezéseknek akkor van helye, ha arra nincs magyar megfelelő, vagy nem ugyanazt az érzést hordozza a szó és ez így van. A "hoodie" és "gingerbread" kifejezéseknek van szép magyar megfelelője. - Mirkó önfejlődés: elég unalas ez a lúzerezés és Batman mánia...könyörgöm egy 17 éves fiúról van szó, aki ha nyomi is, nem beszél és viselkedik így, főleg nem egy olyan körben, olyan emberek előtt, akiket 3 hónapja ha ismer
Kár, hogy az utolsó 20 oldalnál indultak be a cselekvések és vált izgalmassá a könyv. Nincs szükség ilyen kihúzott, várva várt kényszercsók jelenetre, amikor 400 oldalon keresztül kettesbe vannak csomót és sokat is beszélgetnek...Megérdemeltek volna egy romantikus, valódi csókot és azt, hogy felvállalják az érzéseiket, legalább a közeli barátaik előtt..már amelyiknek van.
Legutolsó sorban nem ártott volna plusz egy proofread a könyvre, mert a 14. oldalon az elírás elég súlyos és a könyv közepe-vége felé is van egy elég véletlen mondatismétlés.
Én, aki az IOV trilógiát olvastam el ennyi nap alatt, mint most ezt az 1 könyvet, várom a folytatást és csak remélem változnak a dolgok a 3. kötett��l!
This entire review has been hidden because of spoilers.
Kifejezetten átkötő könyvnek érzékelem egyébként, igazán tényleg semmilyen karakterfejlődés nem történt benne, talán Mirkó kivételével (akinek sokkal hitelesebb lett volna a fejlődése, ha el is hajítja azt a távirányítót...) és én látom, hogy Laura megpróbálja összehozni Ronit és Benedeket, de úgy, hogy nulla kémiát érzékeltet a karakterek között, elég nehéz lesz.
Egyébként ami ebben a könyvben külön kiakasztott engem, az az, hogy Laura reflexből nézi ostobának az olvasóit. És hogy mire gondolok itt? Például: Roni megkérdezi Benedeket, hogy hogyan érzi magát azután, hogy az exének segítettek, illetve megkínálja péksütivel, mire Benedek megköszöni... és erre Laura elmondja nekünk, hogy "és tudom, hogy nem csak a péksütire gondolt". Like, igen, testvérem, persze, hogy nem csak a péksütire gondolt, és mint író, lehetne benned annyi, hogy ne egy hét éves szövegértelmezési szintjét tulajdonítsd minden egyes olvasódnak.
A másik, hogy nem csak az olvasót nézi hülyének, hanem minden. egyes. szülőkaraktert is. Ez már a korábbi könyveiben is nagyon erőteljesen jelen van, de itt, ahányszor Roni monologizált arról, hogy hogyan vágja át az anyját, már nekem volt szekunder szégyenérzetem, hogy Roni - vagy rajta keresztül az írónő - tényleg úgy gondolja, hogy ennyire naív és vak minden szülő? hogy ők sosem voltak tinédzserek? nem, Roni szívem, anyád nem azért enged el valahova, mert olyan ügyesen kamuztál neki, hanem mert 17 éves vagy és napközben mennél el valahova???
Ezeken túl igazából olvasható volt a könyv, helyenként még fel is nevettem, de közel sem annyira, mint a régebbi LL könyvekben - itt is úgy éreztem, mint a Nem egyszerű-ben, hogy rengeteg nagyon cringe szituációnak egyébként humorosnak kellene lennie, de csak próbáltam átrágni magam rajtuk, hogy végre ne akarjam kikaparni magam a bőrömből.
Ja, és ha már cringe szituációk. Térden állva könyörögnék Laurának, hogy fusson össze egy 16-17 éves sráccal, csak hogy kiderüljön számára, hogy már legalább 10 éve kinőttek abból a fázisból, amikor aktívan és komolyan szuperhősnek képzelik magukat, mert szeretném nem azt hinni, hogy ez lenne LL első disabled reprezentációja - mert annak kurvabéna - és Mirkó egyébként egy értelmes majdhogynem felnőtt ember, aki valamiért Batmannek képzeli magát.
Most fejeztem be ezt a könyvet és nem tudtam, hogy hány csillagot adjak rá őszintén. Gyerekkorom óta olvasok Leiner Laura könyveket és nagyon a szívemhez tudtak nőni a könyvei karakterei, de a Közhelyek óta azt érzem, hogy a könyvei olyan semmilyenek leginkább.
Folyamatosan ugyanazokkal a karaktertípusokkal találkozik az olvasó mindegyik könyvben szinte. Ami nem is lenne rossz, ha nem kiköpött ugyanolyanok lennének. Mirkó az Zsolti, akit mindenki hülyének néz (nem csodálom mondjuk, mert irreálisan sokat beszél a szuperhősökről, rendesen idegesítően sokat), Roni az Reni (haha) annyi különbséggel, hogy Roni eljár pékségbe meg kávézni, Benedek pedig igazából bármelyik LL-fiú lehetne, Barbi meg a menő lány. Senkinek sincsen egy összetett karaktere, mindenki csak 1-1 karakterjegyből áll, azon kívül nulla személyiség.
A történet amúgy egy fenomenális ötlet lenne, az első részben kifejezetten tetszett is. De ebben a könyvben konkrétan semmi nem történik a megoldások keresésén és Mirkó hülyeségén kívül. Annyi lehetőség lehetett volna arra, hogy valamiféle kémia jelentkezzen Benedek és Roni között de semmi. Se egy sétálós-kézfogásos jelenet, se egy észrevétlen érintés, SEMMI. Értem én, hogy slow burn, de mi ég? Mert itt biztosan semmi.
Alapból a történetben sem érzem azt, hogy lett volna bármi fejlődés. Semelyik karakter sem fejlődött. Talán Mirkó a távirányító dobálós jelenetben, de utána úgyis el lett felejtve, úgyhogy mindegy is.
A vége a könyvnek kiköpött Deák 1 volt. Csak még össze is csapva. A csókjelenetnek semmi értelme nem volt. Illetve a könyv címének nagyjából semmi értelme nincsen, mivel az utolsó 10 oldalban derül ki, hogy valaki tud az X-csapatról, azon kívül se egy utalás, se egy rejtett jelzés, semmi.
Viszont a tipikus LL hangulatot a könyv tudta hozni, illetve segített kijönni kicsit a mindennapokból. De sajnos nem tudom azt mondani, hogy ez a könyv több volt egy tipikus LL könyvnél. Hiányzott nekem, hogy történjen valami, vagy alapból a történettel, vagy a szerelmi-szálban. Sajnos azt kell mondjam, hogy csalódtam és lehet ez lesz az utolsó LL könyvem, egy darabig biztosan.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Ez a könyv eszméletlen volt! Volt benne minden amit egy ilyen tini könyvtől elvárható, humor, együtérzés, összetartó barátság, fordulat, romantikus pillanatok, feszültséget keltő mozzanatok, relytéjek, jó tanácsok, ironikus beszólások, jó kémia Roni és Benedek között.
Szinte végig vigyorogtam Roni és Benedek némely interakcióit, pl a moziba mikor az előtérbe feltünk Szabi és Roni hirtelen kelett oldalra hézza Benedeket, vagy az hogy Benedek végig hívásban volt Ronival amíg hazaért, vagy hogy ott akart lenni a büntetéseken, vagy Benedek sztoriának a leírása.
Egy dolog ami számomra minusz volt az az hogy úgy éreztem eröltetve volt az angol szavak használata, és például a trigger még zavart is, mondjuk lehet, hogy Budapesten használják de így számomra írott formába szokatlan volt.
És az utolsó jelenet az egyenest mindent visz, a feszültség a siettség vérfagyasztó hatást keltett. Roni mentése jó is lett volna a csókkal ha nem jelenik meg utána Mirkó és Barbi is ott, de ez tetézi a dolgot. Kifejezetten kíváncsi lettem, hogy Vince lebuktatja-e őket vagy egyáltalán felfigyel-e arra hogy ők lehetnek az x mögött, bármi is lesz ez az ami úgymond lázband tartja az olvasókat a következő kötetre való várakozásban.
Röviden összefoglalva megéri elolvasni, mivel egy nagyon jó tini könyv amely szórakoztató, sok helyen nem tűnt reálisnak a csapat ötletei de véleményem szerint épp ez a lényeg, hogy olyan ötleteket hoznak össze mely a valós életbe nem biztos, hogy kitalálnák mivel ettől lesz érdekes, figyelemfelkeltő.
This entire review has been hidden because of spoilers.
hol is kezdjem! először is talán ott, hogy mindenképpen jobban tetszett mint az előző. Ebben már voltak olyan "küldetések" amik felkeltették az érdeklődésemet. mondjuk úgy. emellett Mirkót is jobban megkedveltem, róla a hype nem jött át annyira nekem az előző könyvnél. viszont ettől függetleül szerintem túl hamar le lett csapva a Majás szál, a szereplők még mindig egysíkúak, vagy nem mernek egysíkúak lenni, így ez által viszont kb olyan a szemelyisegük, hogy tulajdonképpen kartonbábúk is lehetnének, nem venném észre (khm Benedek). és lehet hogy ez kicsit túlzás de Benedek számomra ilyen "Cortez without fun" ha mondjuk Cortezt lehetne annak nevezni de mindegy is. bármilyen potenciálisan érdekes kommunikácio Roni és Benedek között el lett vesztegetve és értem én hogy a következő könyvbe kvázi rá lesznek kényszerítíve a fake datingre de all that for egy olyan csókjelenet amit már az előzőben megkaptunk? köszi nemm:) ettől függetlenül az ikrek dinamikája még mindig tetszik bár a "Somfalvi" vezetéknévtől néha falra mászom. illetve random Elsie Silver mention? in a Leiner Laura könyv?????? de mindegy ami lényeges hogy be lett falva általam és szerintem viszonylag nagy előrelépés az előző pár könyvéhez képest (Londonsztori nem rólad beszélek you are untouchable)
ha megegyszer leiner laura egy pick-me girlt valaszt foszereplonek akkor megoldom magam, elegem van a messy bunbol es a felvallra lecsuszo pulcsikból, we get it she likes twenty one pilots (ami igy szinten mi? most el kene hinnem hogy jo zenet csinálnak) aztan ne is beszeljunk a batmanes palirol akit gondolom humor forrasnak szánt de babes its not funny hanem kurva idegesítő
Ez a rész már egy fokkal jobb volt, pörgősebbek voltak az ügyek, a mellékszereplők is szimpatikusabbak lettek. A karácsonyi hangulat is segített szerintem. Az valahogy elkerülte a figyelmemet az első résznél, hogy Benedek kézizik, ezzel felkerült a top 5 LL fiú közé.