Szeretem, amikor egy sorozatban több részen keresztül húzódik meg a háttérben egy szál, mindig adódik hozzá valamilyen kis új info, de a megoldásra várni kell. Aztán egyszer csak lesz egy kötet, ami csak ezzel foglalkozik. Ilyen az August Strindberg-sorozat fagyasztós gyilkossága és az Árnyékban. Én meg esküszöm, azt hittem, ez egy trilógia.
Ismét több szálon indulunk el, még mindig rengeteg a rejtély, egyre bonyolódik, hogy ki kicsoda és mi hogy függ össze. Miért olyan fontos Ibennek, hogy a végére járjon egy olyan történetnek, amihez látszólag semmi köze? Vagy van? Ki az az Oskar, és mi az a rettenetes dolog a múltjában, ami miatt az egész életét félelemben kell élnie? A nagybátyjáék mit titkolnak előle? Mire jött rá az az újságíró, akit holtan találtak? Teljesen biztos, hogy a rendőrség hibázott 30 éve? Miért ragaszkodik mindenki a saját igazához?
Ezek a kérdések hatják át az egész kötetet, és szép lassan, ahogy a cselekmény szálai egyre jobban összeérnek, mindre választ kapunk.
Azt kicsit sajnálom, hogy August ebben a kötetben szinte alig kapott szerepet, mintha már nem is róla szólna az egész.
Viszont azt szeretem Kristina Ohlsson könyveiben, hogy sokszor nagyon hamar rá lehet jönni a megoldásra, vagy annak a nagy részére. Így jártam most is; a könyv felénél már tudtam, nagyjából mit várhatok a végére. Az utolsó mondatot pedig egy az egyben eltaláltam.
A könyvet becsukva kíváncsi lettem, hogy nincs-e ebből a sorozatból több, biztos vége van-e. Nagy örömmel láttam, hogy svédül még két része megjelent. Remélem, az Animus kiadó ezeket is elhozza nekünk, minél hamarabb.