Annyival több lehetett volna mint egy “sorozat középső könyve”!
Fájdalmas volt Bastient olvasni ahogy szenved, ugyanis már fájt az olvasás : 300 oldalon keresztül semmi lényeges nem történik csak a szenvedés és agonizálást (meg Bastien merevedése… most komolyan máshogy nem lehetett volna kifejezni a lány iránti vágyódását, annyira közönséges). A végén azt gondoltam, ha még egy Bastien fejezetet el kell olvasnom sírok.
Miért van az, hogy a fő karakterek egyre balfékebbek a második könyvben. Mellékszereplőknek miért nem “osztanak lapot”? Holdpróbákat is sokkal izgalmasabbnak tűntek…de kb semmi lényegi jelentőségük nem volt.
Oké át kellett érezni Bastien miért jut el oda ahova lelkileg , de ettől a 2 szavas mondatoktól meg folyamatos szóismétlésektől szörnyen vontatottá vált a könyv.
Miért adtam mégis 3 csillagot , mert ennyire nem ronthatom le az első könyv után meg mert a végén csak volt pár értelmes párbeszéd , hosszú mondatok , érdekes történet zárás.