Jól nézel ki, fogytál?

by Ágota Puskás

Mennyi láthatatlan szál köt minket össze a többi emberrel: családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel. A legtöbbször nem is vagyunk tudatában a kapcsolatainknak. És talán a magány abból keletkezik, amikor ezek a láthatatlan szálak összegabalyodnak, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk megmozdulni.

Egy ilyen elmagányosodás történetét meséli el Puskás Ágota – egy gyermek- és kamaszkor kálváriáját a bizonyítási kényszer, a testképzavar és a meg nem értettség Bermuda-háromszögében.

De egyúttal megmutatja azt is, hogy van kiút: őszinte egymás felé fordulásnak hívják a varázslatot.

Hogyan formálja az önképedet a család, a barátok, a társadalom – és a szám, amit nap mint nap a mérlegen látsz? A Jól nézel ki, fogytál? egy fiatal nő, Panni felnövés- és önkeresés-története. Gyerekkori traumák, edzői megalázások, családi feszültségek és mérgező szerelmek kísérik útját, miközben évekig evészavarok és önutálat árnyékolják be az életét. Ez a könyv mégis többről szól, mint a fájdalomról: egy olyan utazást mesél el, amelyre akarva-akaratlanul szinte minden nő jegyet vált. Egy utazást, amely végül a legfontosabb felismeréshez vezet: hogyan tanuljuk meg szeretni és elfogadni önmagunkat. A könyv talán közelebb visz hozzá, hogy az elérjük ezt a vágyott célt.

Genres: Fiction

200 pages, Hardcover

First published January 1, 2025

Reviews

[Vivien Ágnes · Rating 3 out of 5]

Egy délután alatt elolvasható, rövid kis történetről van szó. Kicsit olyan, mint a Fradi leves: minden van benne. Társas kapcsolatok, megszégyenítés, testképzavar, öncsonkítás és társai. Nem rossz, de eléggé lehozza az embert az életről és míg a főhős gyerekkorát részletesen taglalja, addig az idősebb része (20 éves kora felett) már csak néhány oldal, emiatt számomra összecsapott. Van mit elvinnie magának az embernek a könyvből, de úgy gondolom, hogy inkább szól egy tininek, mint egy felnőttnek (30+), aki már sokkal több mindent átélt az életben.

[Alexandra Emma · Rating 5 out of 5]

Kiváló könyv, hiánycikk a piacon, hogy az emberek megértsék, hogy milyen hatása van egy kommentnek, egy kérdésnek, és az olvasó betelintést nyer a binge eatinggel küzdő nő megélésébe,gondolataiba. Zseniális!

[Tekla György (teklakonyvei) · Rating 5 out of 5]

A Jól nézel ki, fogytál? nem csak és kizárólag a testsúly és a testképzavar köré épül, de számomra ezek voltak a legfontosabb témák. Talán azért is, mert abszolút bele tudtam helyezkedni a főszereplő, Panni helyzetébe. Gyerekként én is sportoltam, és én is kicsit „erősebb” voltam, bár visszanézve a képeket, a kövértől messze álltam, mint Makó Jeruzsálemtől. Ettől függetlenül folyamatosan kaptam az ívet, hogy kövér vagyok, nagy a seggem, igazán nem kellene annyit ennem, este hat után meg egyáltalán nem kellene már semmit ennem. Egy hónap híján 32 évesen nem fogok azzal takarózni, hogy ma is ennek a következményeit cipelem, de teljesen őszintén, kurva nehéz elengedni ezeket a programokat, amiket éveken keresztül, napi többször, a legérzékenyebb életszakaszban kaptam, és ősigazságként épültek be az agyam hátuljába, még úgy is, hogy racionálisan tudom, hogy nem igazak.

A történet főhőse, Panni az edzőjével fogad, hogy ha egy hónap alatt fogy 10 kilót, akkor az edző nem nevezi többé Daginak. A szöveg alapja ez a felállás, ugyanakkor ugrálunk is egy kicsit az időben, és felsejlik a családi élet és a fiúk is. Előbbi kapcsán mostanában az szokott eszembe jutni, hogy van az a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ott is mindenki „csak jót akar neked”. Meg az is eszembe jut, hogy mennyire egyszerű a leggyengébbet kipécézni, mert ha a könyvben szereplő lusta disznó apuka lenne baszogatva azért, hogy egy szalmaszálat nem tud keresztbe tenni, akkor annak valószínűleg azonnali és fizikai következményei lennének.

Szóval itt van egy nagyon rövidke könyvecske, amely ezer gondolatot képes ébreszteni az olvasóban. A sok „kis magyar valóság” visszapillantás pedig senkit se riasszon el. Panni megjárja a poklot, de Puskás Ágota megadja neki és a családjának a feloldozást. Ha nem is kifejezetten happy az end, viszont mindenképpen reményteljes. Ez pedig kellett a lelkemnek.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2025/10/pu...

[D. Réka · Rating 4 out of 5]

Ágota első regényével nem találtuk meg a közös hangot, de tudtam, hogy a második könyve sokkal inkább nekem való lesz témáját tekintve.

Nem tudtam, hogy a történet főként egy gimis lányról fog szólni, nekem ez egy abszolút pozitívum volt, ahhoz, amit már megéltem, könnyebben tudok kapcsolódni, mint a huszonévesek problémáihoz. Ebben a könyvben sokkal kellemesebbnek éreztem Ágota stílusát, kevésbé volt csapongó, pörgős volt, de nem idegesítően pörgős, és összességében, nagyon berántott, fenntartotta az érdeklődésem.

Nem könnyű ezekről a durván toxikus eseményekről írni és olvasni sem, de sajnos a mindennapjaink része az, hogy az emberek ítélkeznek, megjegyzéseket tesznek ránk, és a saját szenvedésüket másokra vetítik ki: egy társadalmi problémáról szól ez a könyv, ezért is ajánlom sok szeretettel. Mint jövendőbeli tanár is olvastam a könyvet, ilyen szemmel figyeltem Panni érzéseit és gondolatait, ugyanis rengeteg fiatallal kell majd foglalkoznom, és szeretném a legépítőbben csinálni, hogy amennyire csak lehet, ne ejtsek sebet rajtuk.

Bár én ilyen szinten sosem éltem meg étkezési vagy testképzavart, és bántalmazó szüleim sem voltak, mégis, magamra ismertem Panni történetében. Ismerem az érzést, amikor az emberek megjegyzést tesznek, esetemben nem arra, hogy meghíztam, hanem hogy de vékony vagyok, mintha az nem lenne ugyanolyan bántó. Remélem, egyszer élhetek majd egy olyan társadalomban, ahol nem fog érdekelni senkit, hogy valaki meghízott-e, vagy sem.

Ajánlom azoknak, akik valaha álltak már rá úgy egy mérlegre, hogy azt kívánták: bárcsak többet/kevesebbet mutatna.

[Anna · Rating 4 out of 5]

Puskás Ágota második könyve a törékeny fiatalkori önbecsülésről szól, s arról, környezetünk milyen könnyen hajlamos ezt negatív irányba befolyásolni. Rengeteg hasonlóságot éreztem a főszereplővel, konkrétan centire kilóra ugyanannyik voltunk, amikor én is megkaptam a "dagi" jelzőt, hiába hordtam S-es méretet. Mert a társadalom ilyen, jaj hát ne gondolták ők komolyan, csak viccelődtek, stb, közben meg egy életre okoznak traumát pár rosszul, naaagyon rosszul megválasztott szóval. Hiába indult Panni élete relatíve sikeresen, hiszen szerető testvére, barátnője is mellette állt, és egy sportot is a szívéhez közelinek érzett, technikailag a negatív hatások miatt elvesztette ezeket. Gyarlóak vagyunk mind, s a legfontosabb tanulsága a történetnek talán az, hogy asszertíven őszintének lenni és önismerettel foglalkozni a legkifizetődőbb befektetések - és hogy ne ítéljünk elhamarkodottan. Mindannyian hordozzuk a bőröndünket, ne pakoljuk meg téglával.

[Lilla · Rating 5 out of 5]

Nagyon szerettem ezt a könyvet, szerintem zseniálisan van megírva. Nagyon megszerettem a főszereplő Pannit.
A téma pedig hiánypótló!
Sajnos elgondolkodtam (vagy inkább megvilágosodtam), mennyi “kimondatlan” evészavaros ember vett körül gimiben, s a főiskolai éveim alatt.
A legszomorúbb, hogy ez van “normalizálva”.
A vége nagyot ütött.
Mindenképpen beszerzem a “Hogy bírod” könyvet is. 💞

[fannisbookland · Rating 5 out of 5]

„A NIOK e havi könyve az évem egyik legjobb olvasmánya. Egy olyan utazás volt, ami bár fájt, abszolút megérte!❤️‍🩹

[…] Mindazonáltal, ha valamire emlékeztetett ez a regény engem, akkor arra, hogy a gyógyulás idő. Néha elképesztően SOK idő. A legnehezebb pedig talán az, hogy türelmesek legyünk magunkkal szemben. Mások vagyunk, akik különböző utat járnak be eltérő idő alatt és ez: Teljesen. Rendben. Van.“🫂❤️

Ui.: Nem kell tökéletesnek lenned, csupán légy önmagad!😚

[Lili Mácsár · Rating 5 out of 5]

Nem azért adok rá 5 csillagot, mert a kedvencem lett. Rettentően fontosnak tartom hogy ezt minél többen elolvassák. A témák amiket Ágota feldolgoz nagyon fontosak. És fontos hogy beszéljünk róla. Köszi hogy megírtad ezt a könyvet.

[Elegant Shout · Rating 3 out of 5]

Sajnáltam, hogy a vége el lett kapkodva ahhoz képest, milyen volt az első kétharmad. Olvastam volna szívesen hosszabb formátumban, ahol több idő és figyelem jutott volna az eseményekre, ugyanolyan részletesség, mint azt az első felében tapasztaltam.

[Gabriella Herendi · Rating 4 out of 5]

Tetszett a könyv, főleg mert anno gimnáziumban, általánosban engem is értek atrocitások az alakom miatt (bár ha egy tanárodtól kapod ugyanezt, az egyel durvább). Ami tetszett a történetben, hogy megmutatja, hogy milyen sokat tud ártani magunknak is és másoknak is az, ha teljes szemellenzővel hiszünk a saját igazságunknak és nem gondolkozunk el azon, hogy lehet mégis bennünk van a hiba és nem gondoljuk át a történteket, csak makacs módon, gyerekesen kötjük az ebet a karóhoz. Ezenkívül szépen bemutatja, hogy egy átlag tinilány miken megy keresztül a tinédzserévei alatt. Gyorsan elolvasható, kellemes a nyelvezete, gördülékeny a történet. Valami pluszt mégis hiányoltam belőle, ezért lett ‘csak’ 4 csillag.