A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig tartó szenvedélyekről. Minden szereplője sóvárog valamire, testi egyesülésre, hitbeli bizonyosságra, függésre, otthonosságra, anyai szeretetre vagy apai figyelemre. Tere a mi terünk, ideje a most és az elmúlt évszázad. A szereplők gondjai ismerősek, de a gyújtópontba azok a pillanatok kerülnek, amikor váratlanul és érthetetlenül mégiscsak felizzik az öröm és a feloldódás fényessége: az időn kívüli perc, amiért érdemes élni. A vágy az, ami éltet, és ha kell, összetöri a világ szigorú kereteit.
1972 június negyedikén született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben Budapesten Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója, 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban publikál verseket, esszéket, rövidprózát. Első kötete 1995-ben jelent meg a Belvárosi Könyvkiadónál, amit még három kötet követett a Magvető Könyvkiadónál (Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004). Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították. Jelenleg Elhagy című ötödik kötetén dolgozik.
Díjai: Petőfi-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1997), Déry-díj (2000), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2001), József Attila díj (2002), Vackor-díj (2003), Kavics-díj (2003), Zelk Zoltán díj (2004), Arany János ösztöndíj (2005), a Tokaji Írótábor díja (2005) Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2006)
Erős érzések. Komplex érzések. Ezek vannak a kötetben, ezek adják az elbeszélések magvát. No most nekem evidenciának tűnik, hogy ilyenekről az tud írni, aki maga is átélte azokat, és nem kételkedem benne, Szabó T. Anna esetében ebben nincs is hiba - tapintható a figyelem és az érzékenység, amivel a szereplői felé fordul. Ugyanakkor azt érzem, amikor ezeket az érzéseket átviszi az irodalom területére, azokból elveszik valami. Vagy talán pontosabb úgy mondani: mintha stilizálttá válnának, mintha kapnának egy hangsúlyozottan irodalmi-esztétikai köntöst. Nekem ettől kevesebbnek tűnnek, még akkor is, ha nem vitatom: az előbb említett köntös amúgy szépen megformált szavakból és mondatokból áll.
Nem viccelek, ez a könyv ennyire jó. Először meg se akartam venni, csak aztán hallottam belőle pár felolvasott részletet, és azt éreztem, hogy valami olyan zsigeri érzést szólít meg bennem, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Eddig is nagy Szabó T. Anna-rajongó voltam, de itt olyan elemi erővel és királynői eleganciával ír egyszerre, hogy lesöpört a lábamról.