Nem túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa a Bánk bán. A történelmi dráma számos kérdést és problémát vet föl: a nemzeti gondoktól a magánéletig. Nem véletlen, hogy sikeres színre kerülése, tehát 1848 óta minden kor talált benne a leginkább jelenhez szólót. Úgy tűnik föl, másfél évszázad távolából, e halhatatlan remekmű legfőbb kérdése erkölcsi: van-e joga a törvényre fölesküdöttnek megszegni a törvényt? Ráadásul úgy, hogy a törvény megszegése egy emberi élet kioltását is magában hordozza! A jellegzetes magyar történelmi szituáció a 13. században egyetemes érvényű kérdést vet föl: a körülmények és a tett morális összefüggését. A(z) Bánk bán (Könyv) szerzője Katona József.
Erről a könyvről két értékelést írtam. Ez az értékelés irodalmi szempontú. A másik Nádasdy Ádám „fordításáról” szól, annál a kiadásnál találjátok.
Fura egy darab. Az alaptörténetet kiválóan választotta ki Katona, a jellemeket úgy alkotta meg, ahogy kell, a konfliktus rendben van, a drámai fordulatok működnek. Csak az a fránya nyelvezet lenne már megint?... Ez a jambusokba tört, nyelvújítás előtti magyarság? Amelynek a nehézségére még rátesz egy lapáttal, hogy olykor maguk a szereplők se tudják, mi a bánatot akarnak éppen mondani? Vagy éppen tudják, de azt várják, hogy inkább a másik szereplő találja ki, mit akar az egyik?
Ezt a szöveget azért (is) nehéz megérteni, mert rengeteget (érzésem szerint túl sokat) bíz az olvasóra. Én már elsőként úgy olvastam, hogy voltak fogalmaim a történetről és a szereplőkről, legfeljebb időnként meglepődtem, ha olyan szereplők jöttek elő, akik az operából hiányoztak. De akinek nincs meg ez az előnye, az, szegény, ugyanolyan tanácstalanul téblábol ezek között a másvilágból itt maradt figurák között, mint ők maguk...
Katona József 125 oldalas Bánk bánja nagyjából 125 oldallal több, mint amennyi ebből olvasásra érdemes.
A koncepció az Antigonéra emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy Szophoklész nagyszerűen kivitelezte, viszont Katona sajnos nem aratott grandiózus győzelmet. Valójában a diadal legparányibb fokát sem ütötte meg. A történet kibontakozásával párhuzamosan az összes szereplő feladja az elveit, értelmetlenné téve az egész művet. (És nem, semmilyen szintű jellemfejlődés nem lenne képes erre. Egyszerűen bugyuta a kivitelezés.) Sosem fogom visszakapni azt a téliszünetet, amit ezzel töltöttem.
Ennek a könyvnek két kiadását is értékeltem. Irodalmi szempontból azt, amelyik csak az eredeti szöveget tartalmazza. Nádasdy Ádám 2019-ben megjelent „fordításáról” külön is írtam. Szakmai kiadványként nézve hibátlan, az eredeti szöveg teljes tiszteletben tartásán és kiterjedt háttértudáson alapul. Átsegíti az olvasót a darab minden (nyelvi és nem nyelvi) nehézségén.
Unreadable. Literally. The style is garbage and the story is pathetic.
This drama only came upon this world because the writer was a heavily narcissistic asshole. Surely nobody in his right mind would try to publish something like this.
Az emberek, akik felteszik a netre a magyarról magyarra való fordítást (tehát, hogy miről szól) a Mennyországban a legjobb helyet kapják remélem, merthogy mi volt ez.
worst book i've ever came across. had to read every line 3 times to understand them. i felt like petur bán hated gertrude more bc she was a girlie than bc she gave hungarian territories to spanish guys
,,Remény! Remény! Becsűletes hazug, mely egy igéretet sem teljesítsz, és végre gúnyolódva hagysz el ott, ahol csak egy-két könnyet tudhatunk hullatni éktelen kárunkon”
mai szókinccsel, értelmezés nélkül olvashatatlan, szenvedés az egész mű elolvasása, és úgy érzem meg lettem volna nélküle, mert nem hatott rám semmilyen pozitív szempontból.
köszi magyar oktatási rendszer, hogy ilyet kell olvasnia 16-17 éveseknek!!
Kötelező olvasmány volt a Bánk bán, tehát elolvastam. Az osztályom nagy részének nem tetszett, mivel nem érthető a nyelvezete, a karakterek nem elég kidolgozottak stb. Nekem tetszett, mivel ez a probléma, az elégedetlenség a vezetőséggel minden korban megjelenik. A párhuzam Shakespeare darabjaival látványos, de mégis új történetet ad. Az intrikák, a személyiségek is megfogtak, én nem gondolom, hogy kidolgozatlanok lettek volna, ilyen személyiségek a való életben is vannak, minden korban aktuális.
Egyszerűen gyönyörű, olykor humoros. A magyar dráma történelmében ezen könyv óriási szerepet töltött be, táptalajként szolgált későbbi íróknak a megfelelő mű megalkotásakor. Bár kötelező olvasmányként lett feladva, így nem is fűztem hozzá eleinte sok reményt, olvasásakor több alkalommal sikeresen megnevettetett. Sokszor nem is maga a cselekmény bírt nagy értékkel, hanem a korához illő, a maitól jóval eltérő nyelvhasználat adta a komikumot.
Összességében mindenkinek előszeretettel ajánlom e remekművet, mely a mai napig irodalomtörténelmünk kulcsfontosságú szereplőjeként él a köztudatban.
Nehezen érthető nyelvezet miatt meg kell érte küzdeni, de önmagában véve a karakterek nagyon mélyek és komolyan megszerkesztett drámát élnek át egymás között. A mű által felvetett egy-egy remekbe szabott gondolatokon igen csak sokat lehet mélázni, komoly érzékenység jellemző rá.