Ezt a pusztulás varázsa alcímet egészen biztosan a kiadó találta ki, és nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. A legkevésbé sem olyan ez a könyv, mint amit egy ilyen kicsit gagyi, hatásvadász cím előrevetít.
A Pompeji Régészeti Park jelenlegi igazgatója mesél múltról és jelenről, ásatásokról és műemlékvédelemről, régészetről és tudománypolitikáról és egy kicsit önmagáról is, hogyan és miként került ebbe a pozícióba, milyen hétköznapi küzdelmeket kellett és kell megvívnia, és mindezt egy nagyon korrekt, közérthető, tényszerű és mégis személyes hangon teszi. Sokat tanultam is belőle, pedig hát magam is művelem az ókortudományt. Nagyon jó volt olvasni a legfrissebb ásatási eredményekről és ahogy Zuchtriegel kontextusba helyezi őket. Különösen tetszettek a város demográfiai jellemzőire, lakhatási körülményeire, az élelmezésre, közegészségügyre vonatkozó fejtegetések. De azok is izgalmas tartalmakat találhatnak, akiket inkább a híres freskók és a művészettörténet, vagy éppen a vallástudomány érdekel.
Kiemelkedik a könyv a szerző személyisége miatt is: igen kellemes olyan tollából olvasni, akivel bármikor leülnénk egy-két órát csevegni egy süti és egy kávé, vagy akár egy fröccs mellett. Kifejezetten tetszett például, hogy úgy tudott beszámolni az őt ért egészen méltatlan támadásokról, szakmai és emberi csalódásairól, hogy azt valahogy nem éreztem se tolakodónak, se kínos nyafogásnak - egyszerűen csak remekül megmutatta milyen nehézségekkel kell megbirkóznia egy ambiciózus embernek ezen a pályán.
A könyv egyetlen hibája, és ezt komoly szerkesztői hibának gondolom, hogy az illusztrációk nincsenek összekötve a szöveggel. A kiadványban két helyen is, fényesebb papírra nyomtatott színes fotóválogatást helyeztek el, amiket tényleg öröm nézegetni. A képaláírások rendben vannak, csakhogy ezek a képek egészen konkrétan a szövegben említett tárgyakhoz, helyszínekhez kapcsolódnak, miközben a szövegben egyáltalán nem történik utalás arra, hogy hahó, nem kell guglizni, 60-70 oldallal előre lapozva megtalálod a remek illusztrációt is. Sosem fér a fejembe, ha ilyet látok: hogy nem jutott senkinek eszébe, hogy ezekre a helyekre beszúrjon egy "Lásd 23. ábra" zárójeles megjegyzést??