What do you think?
Rate this book
Illegalisták
Visky András új regénye egyszerre folytatása és előzménye a Kitelepítésnek. A történelem észrevétlenül elszabadul, tör-zúz, mint egy őrjöngő vad, barátságokat, szerelmeket tapos el, tudatlan gyermekeket csapkod a kőfalakhoz. Vajon hogyan lehetne megállítani? Az ember fegyvertelen, gyönge és ügyetlen, s ha a ragadozó letépi róla a ruhát is, szégyenkezik, amíg él. Kivéve, ha nem bír semmivel, s meztelenül, teljesen átlátszóan áll az útjába: ez vagyok, rajtam kívül senki sincs, aki ki tudná mondani a szabadság és az emberi méltóság legtisztább mondatait. Beszélni sem kell, elég fölegyenesedni és elé állni.
Az Illegalisták szereplői valamennyien valóságos személyek, de a legvalóságosabbá az elbeszélés teszi őket. Semmivel sem bírunk, csak a történetünkkel, visszhangozza a trilógia második könyve az elsőt. Ne rémüljünk meg, ha a folytatást olvasva arra a felismerésre jutunk, hogy az ötvenes évek szelleme itt van velünk. Már csak azért sem, mert az emberi méltóság megóvása mindig adott lehetőség, a szabadságnak az ember számára nincs más alternatívája. Szabad ember az, aki nem okoz másoknak szenvedést. „A legjobb védekezés a feltámadás.”
„Csak a történeteinkben van számunkra hely, ott vagyunk igazán szabadok és boldogok. Nélkülük nem tehetünk egy tapodtat sem.”
Visky András (1957) költő, író, dramaturg, Kolozsváron él.
Az Illegalisták szereplői valamennyien valóságos személyek, de a legvalóságosabbá az elbeszélés teszi őket. Semmivel sem bírunk, csak a történetünkkel, visszhangozza a trilógia második könyve az elsőt. Ne rémüljünk meg, ha a folytatást olvasva arra a felismerésre jutunk, hogy az ötvenes évek szelleme itt van velünk. Már csak azért sem, mert az emberi méltóság megóvása mindig adott lehetőség, a szabadságnak az ember számára nincs más alternatívája. Szabad ember az, aki nem okoz másoknak szenvedést. „A legjobb védekezés a feltámadás.”
„Csak a történeteinkben van számunkra hely, ott vagyunk igazán szabadok és boldogok. Nélkülük nem tehetünk egy tapodtat sem.”
Visky András (1957) költő, író, dramaturg, Kolozsváron él.
552 pages, Hardcover
Published January 1, 2025
6 people are currently reading
28 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
January 29, 2026
"A legjobb védekezés a feltámadás."
Azt mondanám így két könyv után, hogy Viskyt leginkább (vagy talán egyedül) az érdekli, hogyan őrzi meg az egyén autonómiáját egy totális uralomra törekvő rendszerben. Az előbb majdnem a "morális autonómia" szókapcsolatot használtam, de ez pontatlan megfogalmazás lett volna. Visky hősei ugyanis jobbára a hit mankójára támaszkodnak, így autonómiájuk (vagy tegyük ki nyíltan: szabadságuk) elsősorban spirituális - tetteik erkölcsi vetülete csak ennek következménye.
(Itt sietve megjegyzem: ennek a regénynek a világában az egyház és a hit között alig fedezhető fel kapcsolat. A szereplők szélsőséges szabadsága minden intézményhez való kötöttséget felbont, így az egyházaknak sem lehet barátja. A keresztény dogmák érvényessége megszűnik, helyüket gyakran blaszfém alakzatok veszik át, amelyek azonban (a szereplők meggyőződése szerint) stabilabb alapjai egy igazi hitnek, egy igazi közösségnek, mint a berozsdásodott ósdi szent szavak.)
Amíg a "Kitelepítés"-ben ezek az elemek egy személyes(ként előadott) történetben öltött testet, ami azért mégis adott egy linearitást a dolgoknak, addig itt erről szó sincs. Az "Illegalisták" egy fragmentált, anekdotákra széteső kötet, ahol az elemek közötti kapcsolat és az időbeli elrendezés ritkán egyértelmű. Inkább valamiféle XX. századi Szentek Élete ez a könyv, egyfajta Apostolok Cselekedetei 2.0, példabeszéd-gyűjtemény a kor mártírjainak tetteiről. Az olyan figurák, mint Szentéletű Ferenc vagy Richárd rabbi a tisztaság zászlóvivői, akik előbb a nácikkal meg a Vasgárdával, aztán a kommunista Romániával szemben kénytelenek felmutatni a maguk belső igazságát, Krisztussal való lényegi azonosságukat. Ezzel pedig példát statuálnak, hogyan kéne élnünk - amit nyilván minden olyan rendszer személyes támadásnak fog fel, ami maga is igényt tart az emberi lélekre. Következésképp ezek a szereplők kénytelenek elszenvedni a legdurvább megalázást, fizikai bántalmazás, és végső soron: a mártírhalált. Amit ők köszönettel vesznek. Mert a végső szabadság, a legmagasabb autonómia ezek szerint: a földi léttől való teljes elszakadás.
"Csak egy életem van, és az nem az enyém."
De az áldozat akkor nyeri el igazi értelmét, ha hírt visznek róla. Visky (és a szövegben hol el-, hol feltűnő titkos elbeszélője, dr. Szép) pontosan ezt teszi. Lejegyzi a mártírok életét, okulásunkra. Egy helyenként szuggesztív, költői nagyregényben, amit néha embert próbáló olvasni, követni. De mártírnak lenni se könnyebb.
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
Azt mondanám így két könyv után, hogy Viskyt leginkább (vagy talán egyedül) az érdekli, hogyan őrzi meg az egyén autonómiáját egy totális uralomra törekvő rendszerben. Az előbb majdnem a "morális autonómia" szókapcsolatot használtam, de ez pontatlan megfogalmazás lett volna. Visky hősei ugyanis jobbára a hit mankójára támaszkodnak, így autonómiájuk (vagy tegyük ki nyíltan: szabadságuk) elsősorban spirituális - tetteik erkölcsi vetülete csak ennek következménye.
(Itt sietve megjegyzem: ennek a regénynek a világában az egyház és a hit között alig fedezhető fel kapcsolat. A szereplők szélsőséges szabadsága minden intézményhez való kötöttséget felbont, így az egyházaknak sem lehet barátja. A keresztény dogmák érvényessége megszűnik, helyüket gyakran blaszfém alakzatok veszik át, amelyek azonban (a szereplők meggyőződése szerint) stabilabb alapjai egy igazi hitnek, egy igazi közösségnek, mint a berozsdásodott ósdi szent szavak.)
Amíg a "Kitelepítés"-ben ezek az elemek egy személyes(ként előadott) történetben öltött testet, ami azért mégis adott egy linearitást a dolgoknak, addig itt erről szó sincs. Az "Illegalisták" egy fragmentált, anekdotákra széteső kötet, ahol az elemek közötti kapcsolat és az időbeli elrendezés ritkán egyértelmű. Inkább valamiféle XX. századi Szentek Élete ez a könyv, egyfajta Apostolok Cselekedetei 2.0, példabeszéd-gyűjtemény a kor mártírjainak tetteiről. Az olyan figurák, mint Szentéletű Ferenc vagy Richárd rabbi a tisztaság zászlóvivői, akik előbb a nácikkal meg a Vasgárdával, aztán a kommunista Romániával szemben kénytelenek felmutatni a maguk belső igazságát, Krisztussal való lényegi azonosságukat. Ezzel pedig példát statuálnak, hogyan kéne élnünk - amit nyilván minden olyan rendszer személyes támadásnak fog fel, ami maga is igényt tart az emberi lélekre. Következésképp ezek a szereplők kénytelenek elszenvedni a legdurvább megalázást, fizikai bántalmazás, és végső soron: a mártírhalált. Amit ők köszönettel vesznek. Mert a végső szabadság, a legmagasabb autonómia ezek szerint: a földi léttől való teljes elszakadás.
"Csak egy életem van, és az nem az enyém."
De az áldozat akkor nyeri el igazi értelmét, ha hírt visznek róla. Visky (és a szövegben hol el-, hol feltűnő titkos elbeszélője, dr. Szép) pontosan ezt teszi. Lejegyzi a mártírok életét, okulásunkra. Egy helyenként szuggesztív, költői nagyregényben, amit néha embert próbáló olvasni, követni. De mártírnak lenni se könnyebb.
(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja)
January 20, 2026
3.5 Hatalmas svunggal indul, lehengerlően hömpölyög, és aztán sajnos addig dagad, hogy valahol a felénél-kétharmadánál elkezd fárasztóvá válni. Rengeteg csodálatos epizód és jól kopogó mondatok hanyag eleganciával, de sajnos nekem túl zsúfolt - két konyvre bontva jobban elveztem volna. Ezzel egyutt is csodálatos könyv, én végigolvastam, de azt gondolom, bármeddig jut vele az ember, megéri.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews