Keömley-Horváth Boglárka Petri György-díjas bemutatkozó könyve a kapunyitási pánik regénye. Főszereplője egy multinál dolgozó harmincas nő, az ő elbeszéléséből ismerjük meg családi viszonyai és babonái-rigolyái mellett ismerkedési kísérleteit is. A neve mindvégig rejtve marad, de ő maga szereti nevén nevezni a dolgokat: a szövegeit azzal a nyers őszinteséggel indítja, mint amikor letettük a telefont vagy kiléptünk a lépcsőházba a vendégségből. Így lesz az apró jelenetekből, mozaikszerűen kibomló regény az Y generáció késleltetett felnövésének, szaggatott életkezdésének a színesen megírt története. Egy, a maga módján boldogulni próbáló família és egy új család születésének kettősportréja, ahol olykor a ki nem mondott szavak lesznek a fontosabbak. Az érintések helyett azok hiánya. Az elbeszélő öniróniája is következetes: felszabadító humorral szemlélteti a fiatal felnőttlét és a kismamaság felemás élethelyzeteit. Bridget Jones a négyes-hatoson. Helyet kér magának a kortárs prózában.
4.5 stars Igazi hullámvasút volt olvasni ezt a regényt. Rémisztő belegondolni, mennyire relatable majdnem harmincként, és ugyanakkor felemelő is, mert úgy érzem, két éve sikerült erről a pályáról letérnem, valamennyire. De legalábbis szorongós sose voltam (csak overthinker, de sose ilyen mértékben). Aztán nevetek magamon, hiszen a gyerekvállalás és a házvétel még hátravan, illetve ha a jelenlegi projekt befejeződik, megint ott maradok életcél nélkül, és akkor… és akkor. Naspolya, elipszilonnal. Na de nekem legalább Tekla nagynénim nincs, hála a jó égnek.