What do you think?
Rate this book
Halál az Akadémián
Budapest, napjainkban. A Tudományos Akadémia elnökválasztásra készül. Az egyébként nem túl izgalmas eseményt ezúttal politikai csatározás és egy váratlan haláleset is színesíti. A kormányzat jelöltjének, a mesterséges intelligencia világhírű professzorának kutatóintézetében halálos mérgezés történik, az áldozat egy, a tudomány szabadságáért küzdő kutatónő. Az intézetben dolgozók közül azonban többeknek meggyőződése, hogy a kávékapszulába fecskendezett ciánt valójában Pauer professzornak szánták.
Dér Adélnak, az elismert tényfeltáró újságírónak és amatőr nyomozónőnek nincsen könnyű dolga. Nyomozása egy pontján kivívja a nagyhatalmú tudományügyi miniszter haragját, ráadásul még egy sajtóper is akadályozza, amelyben szintén a politikai elit köreivel kerül szembe… Vajon sikerül-e ilyen körülmények között megoldania a rejtélyt és csapdába csalnia a gyilkost?
A klasszikus detektívregény hagyományait követő történet a szerző a tudományos világban szerzett saját tapasztalataira és a kulturális elit körében végzett kutatásaira egyaránt támaszkodik.
„Egy pillanatig tétovázott. Ha még egy mozdulatot tesz, onnan már nem lesz visszaút. Hirtelen azt kívánta, bárcsak hallana valami zajt, jönne valaki, de a folyosón minden csendes volt. Nem akadályozta senki a terve végrehajtásában. Nincs más választása, mondta magának. Ez persze nem segített, mert nagyon jól tudta, hogy mindig van más választás. Hát jó, akkor én most ezt választom, döntött végül. Egy gyors mozdulat, aztán néhány elsiető, halk lépés, becsukódó ajtó, és a labor folyosója újra üres volt.”
(Részlet a regényből)
Dér Adélnak, az elismert tényfeltáró újságírónak és amatőr nyomozónőnek nincsen könnyű dolga. Nyomozása egy pontján kivívja a nagyhatalmú tudományügyi miniszter haragját, ráadásul még egy sajtóper is akadályozza, amelyben szintén a politikai elit köreivel kerül szembe… Vajon sikerül-e ilyen körülmények között megoldania a rejtélyt és csapdába csalnia a gyilkost?
A klasszikus detektívregény hagyományait követő történet a szerző a tudományos világban szerzett saját tapasztalataira és a kulturális elit körében végzett kutatásaira egyaránt támaszkodik.
„Egy pillanatig tétovázott. Ha még egy mozdulatot tesz, onnan már nem lesz visszaút. Hirtelen azt kívánta, bárcsak hallana valami zajt, jönne valaki, de a folyosón minden csendes volt. Nem akadályozta senki a terve végrehajtásában. Nincs más választása, mondta magának. Ez persze nem segített, mert nagyon jól tudta, hogy mindig van más választás. Hát jó, akkor én most ezt választom, döntött végül. Egy gyors mozdulat, aztán néhány elsiető, halk lépés, becsukódó ajtó, és a labor folyosója újra üres volt.”
(Részlet a regényből)
216 pages, Paperback
Published January 1, 2025
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
July 13, 2026
Van egy vértelen gyilkosság - valaki megciánozta a kapszulás kávét a nívós Neumann Intézetben. Az áldozat Simon Emese, ám meglehet, a célpont nem ő volt, hanem Pauer professzor, az MI nemzetközi szaktekintélye, a Neumann nagyhatalmú igazgatója, és egyben az MTA potenciális leendő vezetője. A háttérben tudományos fők cicaharcolnak és minisztériumok machinálnak, a rendőrség meg csak toporog, úgyhogy a független sajtó képviselője, bizonyos Dér Adél* lát neki a dolgok kibogozásának.
Amely kibogozás amúgy kissé gépiesre sikerül. Dér szépen, komótosan, a klasszikus krimik receptjét követve kihallgat mindenkit, mi meg próbáljuk felfedezni a sok rizsában a jelentőséggel bíró elemeket. És hát itt érti meg az ember, hogy mi abban a pláne, hogy a skandinávok mindenféle lelki defektussal verik meg a nyomozóikat. Mert egy betyáros alkoholfüggőség akkor is feszültséget csempész a szövegbe, amikor különben a rutinszerűen lebonyolított kérdezz-felelek jelenetek amúgy nem különösebben emelik meg a vérnyomásunkat. De nem is kell alkoholfüggőség - még a jó öreg Agatha is gondoskodott arról, hogy detektívje legalább egy picit habókos legyen, mert az feldobja az ízélményt. Ehhez képest Dér kifejezetten unalmas figura - egyszerűen túl normális ehhez a műfajhoz. Még ahhoz is sótlan, hogy egy rendes családi válságot összehozzon magának, kapcsolata férjével harmonikus, és a gyerekeivel sincs több gondja, mint az átlag kamaszokkal. Ilyen körülmények között legalább a gyilkos lehetne aktívabb, megölhetne mondjuk húsz oldalanként valakit (lehetőleg véresen), de nem. Sőt: egy kiváltképp lusta gyilkosról beszélünk, aki az elején ugyan cián fecskendezett egy kapszulába, de azóta csak lapít. Izgalomnak marad tehát a már említett tudományos és politikai cicaharc, amit legfeljebb az dob fel, hogy egyes szereplőket könnyen azonosíthatunk valódi személyekkel - itt van például Tóth Tihamér, akit nyilván Barabási Albert-Lászlóról mintázott a szerző. Ugyanakkor ez is csak részben menti meg a könyvet a feledhetőségtől. A legnagyobb jó, amit mondani tudok róla, az, hogy: "aranyos".
És még azt is kitaláltam, hogy ki a gyilkos. Pedig szeretek meglepődni.
* Dér Adél amúgy Dér Ádám lánya, de ez az információ csak annak mond valamit, aki ismerős a szocialista krimikben, és olvasott Kristóf Attila könyveket, amelyekben a nyomozót Dér Ádámnak hívták. És - fun fact! - Kristóf Attila természetesen Kristóf Luca édesapja. Ami egy nagyon aranyos dolog: hogy a lány részben továbbírja az apa krimiuniverzumát. Megjegyzem, az is érdekes, hogy amíg Dér Ádám hivatásosként ténykedett, addig lánya civilben, újságíróként kénytelen elkapni a gyilkosokat - én ebbe a rendőri szakma iránt érzett társadalmi bizalom csökkenését is belelátom.
Amely kibogozás amúgy kissé gépiesre sikerül. Dér szépen, komótosan, a klasszikus krimik receptjét követve kihallgat mindenkit, mi meg próbáljuk felfedezni a sok rizsában a jelentőséggel bíró elemeket. És hát itt érti meg az ember, hogy mi abban a pláne, hogy a skandinávok mindenféle lelki defektussal verik meg a nyomozóikat. Mert egy betyáros alkoholfüggőség akkor is feszültséget csempész a szövegbe, amikor különben a rutinszerűen lebonyolított kérdezz-felelek jelenetek amúgy nem különösebben emelik meg a vérnyomásunkat. De nem is kell alkoholfüggőség - még a jó öreg Agatha is gondoskodott arról, hogy detektívje legalább egy picit habókos legyen, mert az feldobja az ízélményt. Ehhez képest Dér kifejezetten unalmas figura - egyszerűen túl normális ehhez a műfajhoz. Még ahhoz is sótlan, hogy egy rendes családi válságot összehozzon magának, kapcsolata férjével harmonikus, és a gyerekeivel sincs több gondja, mint az átlag kamaszokkal. Ilyen körülmények között legalább a gyilkos lehetne aktívabb, megölhetne mondjuk húsz oldalanként valakit (lehetőleg véresen), de nem. Sőt: egy kiváltképp lusta gyilkosról beszélünk, aki az elején ugyan cián fecskendezett egy kapszulába, de azóta csak lapít. Izgalomnak marad tehát a már említett tudományos és politikai cicaharc, amit legfeljebb az dob fel, hogy egyes szereplőket könnyen azonosíthatunk valódi személyekkel - itt van például Tóth Tihamér, akit nyilván Barabási Albert-Lászlóról mintázott a szerző. Ugyanakkor ez is csak részben menti meg a könyvet a feledhetőségtől. A legnagyobb jó, amit mondani tudok róla, az, hogy: "aranyos".
És még azt is kitaláltam, hogy ki a gyilkos. Pedig szeretek meglepődni.
* Dér Adél amúgy Dér Ádám lánya, de ez az információ csak annak mond valamit, aki ismerős a szocialista krimikben, és olvasott Kristóf Attila könyveket, amelyekben a nyomozót Dér Ádámnak hívták. És - fun fact! - Kristóf Attila természetesen Kristóf Luca édesapja. Ami egy nagyon aranyos dolog: hogy a lány részben továbbírja az apa krimiuniverzumát. Megjegyzem, az is érdekes, hogy amíg Dér Ádám hivatásosként ténykedett, addig lánya civilben, újságíróként kénytelen elkapni a gyilkosokat - én ebbe a rendőri szakma iránt érzett társadalmi bizalom csökkenését is belelátom.
Read
December 20, 2025korrekt első könyv, viszont túlságosan támaszkodik a közelmúlt eseményeire és szereplőire.
July 11, 2026
kriminek azért nem a legizgalmasabb, de +1 csillag, amiért felismertem benne a volt munkahelyemet (ami egyébként az írónő munkahelye is)
Displaying 1 - 3 of 3 reviews