Fehér éjszakák - A szelíd teremtés - Proharcsin Úr

by Fydor Dostoyesvsky, Erzsébet Devecseriné Guthy (Translator)

Dosztojevszkijt nem véletlenül tartják a lélektani regények mesterének, írásaiban gyakori, hogy a hangsúlyt elsősorban a hősök érzelmeire, belső vívódásaira, a lélek legmélyebb rétegeinek feltárására helyezi.

Így tesz a Fehér éjszakák megírásakor is, amelynek főhősévé egy álmodozót választ, aki ábrándozásaiban egész regényeket él át. Magányosan és álmaiba merülve rója az éjszakai Szentpétervár utcáit akkor is, amikor találkozik egy különleges lánnyal. Vagy talán ez a találkozás is csak egy álom? A Szelíd teremtés már nem a beteljesületlen vágyakozás története, hanem egy olyan házasságé, amelyben egyik fél sem érti meg a másikat, és mindketten hallgatásba burkolóznak. A kimondatlanul maradt szavak feszültséghez, majd tragédiához vezetnek... A Proharcsin úr című írásában Dosztojevszkij kétféle világnézetet ütköztet egymással, miközben újfent a lélek rejtelmeit boncolgatja, és rámutat arra is, hogy végül "a halál lerántja a takarót minden titkunkról".

Ami ezt a három művet összekapcsolja, az Dosztojevszkij utánozhatatlan zsenialitása. Stílusa annyira egyedi és időtálló, művészete olyan katartikus hatású, hogy annak egész egyszerűen nincs párja a világirodalomban.

179 pages, Paperback

First published January 1, 2025

Reviews

[Viktória · Rating 5 out of 5]

Eddig csak a féhér éjszakákat olvastam el, de amilyen komplex megérdemel egy értékelést.

Már az elején volt egy szívetszaggató gondolat:
,,Hajlandó lettem volna elmenni bármelyik szekérrel vagy bármelyik tiszteletre méltó külsejű úrral, aki a szekeret bérelte; de egyik sem hívott meg, senkinek eszébe se jutott, hogy meghívjon; rólam szinte teljesen megfeletkeztek, mintha csakugyan idegen volnék számukra!"

,, Mivel azonban nincs senki, akinél érdeklődhetném maga felől, személyesen kell elmondania mindent, mègpedig a legrészletesebben. Hát rajta"
Ezt akár ma is mondhatnám, márpedig ezt 1848-ban lett megfogalmazva, érdekes, hogy amit ma ,,stalkolásnak" nevezünk az lényegében az ember kíváncsi természete, ami bizonyára kezdetek óta jelen van.

Nasztyenyka válaszai olyan módon vannak megírva mintha az olvasó gondolatait fogalmazná meg, pl: ,, nem lehetne valahogy kevésbé gyönyörűen beszélnie?" Ez a metaforákra utal, melyből tengernyi van.

,, még csak nem is lesz mit sajnálni (...) hiszen mindaz, ami elveszett, semmi volt, ostoba, nagy semmi, üres ábránd csupán! " - ez nagyon megérintett, mivel úgy érzem ez akár az életre is igaz, összegyüjtünk ,,kincseket" pedig tudjuk, hogy elveszítjük

Nasztyenyka története humoros, hétköznapi nyelven van megírva.

Mikor Nasztyenyka kerdezte ,, mi lelte?" akaratom ellenére gondolataim narrátora indulatosan mondta és zavart, hogy Nasztyenyka a nagy ,,sírás" közepette egy olyan emberért akit nem is ismer(amúgy nem ítélkezek én is csináltam ezt, csak magamba) szóval még ő háborodik fel ha a halgató megelégeli és mondana valamit, mint pl: hogy szereti és megmérgezi a szívét amiért ezt nem veszi észre.

Számomra Nasztyenyka kicsit haszonkereső, mert egyik pillanatba sír valakiért és pár percel később azt mondja az álmodozónak, hogy ha mindig így fogja szeretni akkor ő is viszonozni fogja és ezzel le is zárná a dolgot.

Az összeköltözés gondolata nagyon random jött, nem is gondoltam volna ilyesmit.

Nagyot csalódtam, szó szerint Nasztyenyka kihasználta azzal, hogy rá támaszkodott, hogy irigyé tegye a másikat és utána meg boldogan rohant hozzá. Már azt hittem azert futott vissza és csókolta meg az álmodozót, mert a másikat elutasította, s mikor rájöttem, hogy ez volt a búcsú nagy cdalódást okozott. Főleg az, hogy kihasználta azt akit lelki támaszának használt.

És a levélről inkább nem is mondanék semmit.

[Babigél · Rating 1 out of 5]

1. incel férfi
2. nárcisztikus pedofil
3. dont even know