Betonba hímezve

by Rita Halász

Fruzsina a kádban ázó elhagyott menyasszony. Fruzsina a művész, aki egy szarvasbogár-szimbólumban képes látni és láttatni a világot. Fruzsina a nő, aki le meri írni a testét. Fruzsina a gyermek, aki nem maradhatott volna életben csoda nélkül. Fruzsina a szent, aki a legkevésbé sem akar azzá válni.
De Fruzsina leginkább a kortársunk, aki középkori lelkével ókori időkben vándorol.
A Margó-díjas Halász Rita provokatív második regényének hősnője napjaink Budapestjén várja, hogy a Fiú visszatérjen hozzá. Szinte ki sem mozdul művészlakásából, melyet élete töredékeivel zsúfolt tele. Az otthonába rajta kívül egyedül csak a Szent Család bejáratos. Fruzsina elvesztett szerelmese az ő elvesztett fiuk.
Visszatér-e a tékozló, aki feláldozta magát… Igen, őérte is. És vajon mivégre való az ő áldozata? Kifejezhetjük-e, amink nincsen, vagy erre csakis a művészet képes? Túlélhetjük-e az életünket, ha irracionálisan komolyan vesszük?

„Megfogadtam, hogy addig nem mozdulok innen, amíg vissza nem jössz hozzám, hogy a fürdőkád lesz a koporsóm, hogy meghalok a világ számára, és mégis megmentettem apámat. Hogyan lehetséges, hogy a szívem nem csak veled van tele?
Margitnak azt ígérted, ha lemond minden földi hiúságról, még a fiáról és önmagáról is, nem hagyod el soha többé. Vajon anyámnak is ezt suttogtad a fülébe azon a szikrázó tavaszi napon, amikor elindult nélkülem a Zugligeti úton? És én? Én kit hagyjak el érted?"Fruzsina a kádban ázó elhagyott menyasszony. Fruzsina a művész, aki egy szarvasbogár-szimbólumban képes látni és láttatni a világot. Fruzsina a nő, aki le meri írni a testét. Fruzsina a gyermek, aki nem maradhatott volna életben csoda nélkül. Fruzsina a szent, aki a legkevésbé sem akar azzá válni.
De Fruzsina leginkább a kortársunk, aki középkori lelkével ókori időkben vándorol.
A Margó-díjas Halász Rita provokatív második regényének hősnője napjaink Budapestjén várja, hogy a Fiú visszatérjen hozzá. Szinte ki sem mozdul művészlakásából, melyet élete töredékeivel zsúfolt tele. Az otthonába rajta kívül egyedül csak a Szent Család bejáratos. Fruzsina elvesztett szerelmese az ő elvesztett fiuk.
Visszatér-e a tékozló, aki feláldozta magát… Igen, őérte is. És vajon mivégre való az ő áldozata? Kifejezhetjük-e, amink nincsen, vagy erre csakis a művészet képes? Túlélhetjük-e az életünket, ha irracionálisan komolyan vesszük?

„Megfogadtam, hogy addig nem mozdulok innen, amíg vissza nem jössz hozzám, hogy a fürdőkád lesz a koporsóm, hogy meghalok a világ számára, és mégis megmentettem apámat. Hogyan lehetséges, hogy a szívem nem csak veled van tele?
Margitnak azt ígérted, ha lemond minden földi hiúságról, még a fiáról és önmagáról is, nem hagyod el soha többé. Vajon anyámnak is ezt suttogtad a fülébe azon a szikrázó tavaszi napon, amikor elindult nélkülem a Zugligeti úton? És én? Én kit hagyjak el érted?"

280 pages, Hardcover

Published January 1, 2025

Reviews

[Kuszma]

Sanszos, hogy egy ilyen regényért pár száz éve máglyára vetették volna az írót. Mázli, hogy mostanában nem vetnek máglyára senkit jó regényekért. Halász Rita könyve szellemes blaszfémiára épül: egy nőre, aki várja a férfit, de az nem jön – és ez a férfi bizony, nagyon úgy fest, maga Jézus. Mert hát végtére is mi Jézus-történet alapja? Hogy van egy férfi, aki azt mondja, most elmegy ugyan, de mindjárt jön, becsszó, harmadnapra feltámad. És hát valóban, akadnak, akik látták, látni vélték, de tegyük össze a két kezünket – valóban úgy néz ki a világ, mintha Jézus benne járna-kelne? Mennyire tipikus már ez: a férfi, aki faképnél hagyja a nőt, mert neki magasztosabb dolgai vannak.

Persze ha csak ennyi lenne ez a regény, hamar ki is fulladna. Szerencsére Halász ennél sokkal gazdagabb szöveget hoz létre, amikor a bibliai időket intonáló fejezeteket a jelenkor eseményeivel keveri, és hagyja őket párbeszédbe lépni. Mindezzel ugyanis egy tágas metaforális tér nyílik meg, ahol a nő-férfi viszonyok éppúgy más megvilágításban kerülnek, mint szülők és gyermekek kapcsolatai. Halász nem követi el azt a hibát, hogy egyetlen értelmezés felé toszogtasson, aminek köszönhetően olvasatok széles skálájából válogathatunk. Ki mit érez jelentősebbnek, abba kapaszkodhat. Engem speciel az ragadott meg, hogy a szeretet és a távolodás egyáltalán nem egymást kizáró fogalmak - hisz minél egyetemesebb, elvontabb a szeretet, annál inkább lehetetlen, hogy egyetlen konkrét személyhez közel kerüljünk. Mintha a szeretet egyfajta önfelszámoló gépezet lenne: dagad, dagad, szeretetközösséggé növi ki magát, és a végén semmi nem jut belőle nekem.

(Az értékelés írója a Merítés zsűrijének tagja.)

[Dani Dányi]

Félúton a könyv mélyén valami történt velem. Addig még működött nekem az egész szerkezet, a párhuzamosan futó idő- és világsíkok, a biblikus és mai magyar kapcsolódó szembeállítása, átjárható cselekményvonalak. Aztán elvesztettem a fonalat - nem nem is a fonalat, csak sok lett, a vég nélküli tipródás és gyötrődés, nekem nagyon hosszasnak és repetitívnak ható nyünnyögés. Mindez mintha a Jézusos téma nélkül simán nem működne, végülis a hozzá való kapcsolatuk miatt kéne hogy érdekeljenek ezek a regényszereplők - aztán a kétharmadára engem már azzal sem. Ez szubjektív persze.
A szöveg maga szuper. Nem is vártam mást, az előző Halász Rita szöveg is pazar volt.
Nem ment, nem eröltettem.

Annyi meglátásom van még a könyvről, hogy ami vallásgyalázós gyanú vetülhetett rá, azt szerintem nyugodtan el lehet engedni. Hiába, hogy Mária egy ízben szóba hozza önnön pinaszőrét - a vallásgyalázás az nem így néz ki, sem a felépítése, sem a dinamikája. Pont hogy túlságosan keresztényi-biblikus elmélyülést igényelt volna ez tőlem, hogy fenntartsam a saját érdeklődésemet.

[Fanni]

Azt olvastam, hogy erre a könyvre azt mondják, hogy olyan, mint egy apokrif szöveg, de én ezzel nem feltétlen értek egyet. Voltak olyan bekezdések, sőt fejezetek is, amire rá illett volna ez, de összességében nem mondanám igaznak, mert körülbelül még alul is értékelném azzal, ha így kategorizálnám be.

Eszméletlen milyen egységet alkotott az egész szöveg végig, még az időbeli ugrálásokkal és a perspektívaváltások közepette is. Nem bírtam nem arra gondolni, hogy milyen írói munka volt ebben egyes olvasások után, mégsem mondhatom azt, hogy mesterkélt lenne, mert néha azt éreztem, hogy a legmocskosabb (leg-katolikus-bűntudattal-átáztatott) gondolatfoszlányaimat szőtte (hímezte?) össze az írónő. Egyszerűen csak wow. Wowowowowow. Tényleg új kedvenc.